A köznevelési államtitkárság jelentést készített a kormánynak a szeptembertől 1., 5. és 9. évfolyamon már bevezetett (felmenő rendszerben három év múlva kiteljesedő) kötelező mindennapos testnevelés tapasztalatairól. A Balog Zoltán és Hoffmann Rózsa által is láttamozott dokumentum leszögezi: tudnak arról, hogy a kormány készíttetett a Századvég Gazdaságkutató Zrt.-vel egy országos reprezentatív felmérést a témában, de ehhez „hozzáférést, és adatainak akár csak belső felhasználásához engedélyt a Miniszterelnökség nem adott számunkra”.
Meglehetősen fura bizalmi viszonyról árulkodik a kabinetben, hogy a miniszterelnökség titkolja a témában illetékes tárca elől a felmérését, viszont elvárja, hogy az – kétes hitelességű, de semmiképp nem reprezentatív adatokkal – jelentést készítsen a témában.
Az Emmi a jelentését így az iskolák körében végzett – s 50 százalékos visszaküldési arányt sem elérő – saját felmérésére, a Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesülete testnevelők körében végzett vizsgálatára, illetve – az erkölcstantanárok foglalkoztatási feltételeinek sajátos értelmezéséről nemrég elhíresült – Magyarországi Szülők Országos Egyesületének felmérésére alapozza.
Némileg rontanák a statisztikai átlagokat
Talán jobb is, hogy nem hitelesek az adatok, mert a szerkesztőségünk birtokába jutott beszámolóból az derül ki, hogy sem az infrastruktúra, sem a személyi feltételek nem biztosítottak a mindennapos testnevelés lebonyolításához, az iskolák negyedében már most probléma van. És ez csak fokozódni fog. A „nagyobb arányú, de felmenő rendszerű bevezetés során is komolyabb problémák fognak mutatkozni az infrastruktúra (nem csupán tornaterem, hanem a higiéniás körülmények tekintetében is) és a pedagógus-ellátás területén” – jegyzi meg a dokumentum. A rossz hír, hogy „a válaszadásban részt nem vevő intézmények jó eséllyel az eleve nagyobb kihívásokkal küzdő településekről és iskolák köréből kerültek ki, az ő esetleges válaszaik tehát némileg rontanák a statisztikai átlagokat”.
Kevés a tornaterem (Fotó: MTI)
Ha lenne infrastruktúra (de nincs: 457 településen nincs tornaterem, 147 településen sportpálya sincs), és kellő számú testnevelő szakos tanár, a program – a jelentés szerint – akkor is bukdácsolna, mert elegendő idő biztosan nincs annak megvalósítására. Az órák jelentős részét a folyosókon, tantermekben kellene megtartani még úgy is, hogy 8-tól fél négyig üzemel a tornaterem.
A javaslat „egy példaként kiválasztott, jól finanszírozott és felszerelt (tehát átlagon felüli kondíciókkal rendelkező) intézményre” mutat be a teljes körű bevezetés pillanatától egy modellszámítást. „A teljes körű bevezetéskor az intézménynek napi 28, heti 140 testnevelés órát (sic!) kell biztosítania, mindez a jelenlegi 3-hoz képest legalább 2 többlet pedagógus álláshelyet (sic!) igényel. Ha a megfelelő helyiség napi nyolc tanórában üzemel (8.00-tól kb. 15.30-ig), akkor naponta 20 osztálynak lesz olyan testnevelés tanórája, melyet a folyosón, a tanteremben vagy időjárástól függetlenül az utcán/udvaron tölt, a legtöbb esetben tisztálkodási lehetőség nélkül.”
Péküzemben tornázni
Egészen tragikus helyzet alakul ki a szakiskolákban, ahol a gyakorlati foglalkozásokon kívül szinte csak tornaórák lesznek. Az új tartalmi szabályozók szerint ugyanis a közismereti képzésre heti 8-12 tanóra áll rendelkezésre, ebből 5 fordítható testnevelésre. Így heti 3-7 óra jut magyarra, történelemre, matematikára, idegen nyelvre, biológiára, fizikára, művészeti tárgyakra stb. Különösen vicces lesz a 11. évfolyam, ahol egy nap elméleti (azaz iskolai képzés) van, és aznap a 8 órából 5 testnevelés lesz.
Fotó: Kummer János
Ennél már csak a megoldási javaslat extrémebb: azt javasolja az anyag, hogy a gyakorlati képzési helyeken, tehát kvázi munkahelyeken legyen a mindennapos testnevelés. Ebből az is következhetne, hogy például a szupermarket polcai között vagy a parkolóban fociznak majd a bolti eladónak tanulók napi egy órát, mások a péküzemben, esetleg az építkezésen nyomják a fekvőtámaszt.
Átvert szakszervezetek
Az anyagban szerepel egy árulkodó félmondat arról is, hogy az életpályamodell bevezetése után a tanárok munkaterhelése drasztikusan megnőhet, és nem tervezik a pedagógusok túlóráit kifizetni. „A pedagógus életpálya-modell (sic!) finanszírozási kereteinek bevezetése a túlóra kifizetéseket szükségtelenné teszi” – olvasható a dokumentumban.
Ebben az anyagban természetesen „csak” a testnevelőtanárok túlórájáról van szó, de ilyen erővel mondjuk a matematikatanárok sem lehetnek nyugodtak. Ez mellesleg azt is jelentené, hogy felrúgja a kormány a szakszervezetekkel kötött megállapodást. És bebizonyosodik, hogy a sztrájkot szervező – a megállapodást alá nem író – PDSZ-nek van igaza.
