Éjszaka bármi megtörténhet

Súlyos látásproblémák, túl sokáig bennhagyott tejfogak, rosszul alkalmazott gerincmerevítők, uzsoratevékenységek és feltételezett szexuális megfélemlítések – többek közt ezekkel a problémákkal szembesült a Magyar Máltai Szeretetszolgálat orvoscsoportja egy egészségügyi szűrés alkalmával a nyírbátori gyermekotthonban.

Az intézményben mintegy kétszáz súlyos fogyatékkal élő és árva gyermeket nevelnek – csecsemőkortól egészen a 24 éves korig. Egészségügyi ellátásuk csupán a csecsemő- és kisgyermekkori oltások beadásában merül ki, orvos – hiába előírás – évek óta nincs az állami intézményben. A hosszú ideje tartó hiányosságok következtében a gyermekek elmaradása mind a kognitív ismeretek, mind az egészségi állapot tekintetében döbbenetes – derül ki a beszámolóból.

19 dioptriás szemüveg és analfabetizmus

Szalai László, az orvoscsoport vezetője lapunk megkeresésére elmondta: a legnagyobb probléma, hogy a gyermekotthonban élők egyáltalán nem, vagy csak nagyon kivételes esetben kapnak utókezelést, szakorvos pedig csak akkor látja őket, ha a lelkiismeretes nevelőszülők és pedagógusok maguk viszik el őket a rendelésekre.

A kép illusztráció (Fotó: MTI / Mohai Balázs)

„Kétszáz gyermek közül csupán kettőnek nem voltak szuvas fogai, többségüknél a tejfogakat sem húzták ki időben, megakadályozva ezzel a maradandó fogak megfelelő kifejlődését. Tíz százalékuk tompalátó, van olyan fiatal, aki már most 19 dioptriás szemüvegre szorul. A korábbi ortopéd szakorvosi ellátás alkalmával elkészítetett és alkalmazott gerincrögzítő több gyerek esetében csak tovább rontott a helyzeten. A nagyobbaknál elsősorban mozgásszervi panaszokat és tartásproblémákat tapasztaltunk” – fejtette ki lapunknak Szalai.

Azt mondja, találkoztak olyan 6-7 éves gyerekekkel, akik nem tudnak beszélni, a számokat és a betűket nem ismerik, az úgynevezett tanulásban akadályoztatott csoport tagjai képtelenek koncentrálni, az órákon egyáltalán nem figyelnek oda a pedagógusokra. A látásvizsgálaton – egyéb lehetőség híján – számok helyett ábrákat ismertettek fel velük a szakemberek.

Szexuális zaklatás, kizsákmányolás

Ennél is nagyobb aggodalomra ad okot, és ugyancsak a gondoskodás és az odafigyelés hiányáról árulkodik Szalai szerint, hogy az intézményben a gyerekekkel történő beszélgetések során – a zárt gyermekközösségekben gyakran megjelenő – áldozatproblémákra figyelt fel a klinikai pszichiáter.

Kérdésünkre, hogy pontosan milyen áldozatproblémákról van szó, az orvoscsoport vezetője óvatosan fogalmaz. Mint mondja, mivel nincsenek konkrét bizonyítékaik, csupán a gyerekek által elmondottakra és a megérzéseikre tudnak hagyatkozni. Szexuális megfélemlítéseket, kizsákmányolásokat, uzsoratevékenységeket említ.

„Ezek rendkívül labilis idegrendszerű, könnyen befolyásolható gyerekek. Sajnos törvényszerű, mondhatni, ‘benne van a pakliban’, hogy ilyen zárt közösségben, mint a gyermekotthonok, vannak, akik áldozatául esnek társaiknak. Pszichiáterünknek további konzultációkat javasoltam a gyerekekkel, illetve a pedagógusokkal, hogy tisztában láthassunk” – fejtette ki Szalai.

A kép illusztráció (Fotó: MT)

A kizsákmányolás veszélye azonban nemcsak sorstársaik között, hanem az intézmény falain kívül is eléri őket. Az orvos szakmai vezető szerint gyakori jelenség, hogy a nagykorúság betöltése előtt egy-két évvel bejelentkeznek a gyerekekért a „rég nem látott szülők”, magukhoz édesgetik őket, majd mikor azok betöltik 18. életévüket és megkapják az intézmény által, az újrakezdésükhöz félretett – sok esetben többmilliós – összeget, elveszik tőlük.

Körömrágás, hajtépés

Radoszáv Miklós gyermekvédelmi szakértő szerint általánosságban minden olyan közösségről, ami részben zárt és ahol hosszabb időt töltenek el együtt egyének, elmondható, hogy kialakul egyfajta hierarchia, „együttélési rendszer”, ami alól a gyermekotthonok világa sem képez kivételt. És bár sok előrelépés történt az elmúlt 30 évben ezen a területen, továbbra sem zárható ki 100 százalékig, hogy az abúzus mint olyan (például beavatás, csicskáztatás, szexuális erőszak) megszűnt volna létezni.

„Minden nagy létszámú közösségben fennáll a veszélye, hogy valamilyen rossz hagyomány, berögződés mentén traumák érnek gyerekeket. Ez különösen a kollégiumok betegsége. A felnőtt korú áldozatokhoz képest különbség, hogy a gyerekek sokkal kiszolgáltatottabbak – hiszen feltehetően nem véletlenül kerültek otthonba –, az élettörténetükben már korábbról is akad példa hasonló bántalmazásokra. Így viszont még súlyosabb sérülést szenvednek el, egy újabb abúzus még nagyobb hatással lesz rájuk” – magyarázta megkeresésünkre a gyermekvédelmi szakértő.

Feltűnően agresszív, alárendelő vagy épp visszahúzódó magatartás, hajtépés, körömrágás, alvás- és étkezési zavar, szorongás, romló iskolai teljesítmény – többek közt ezek a figyelemfelhívó jelek árulkodhatnak arról, hogy a gyerek lelki világa megváltozott, és feltehetően valamilyen negatív, káros hatás érte. „Ha például a tornaóra előtt nem szívesen vetkőzik át, vagy a fürdéskor zavarban van, ha le kell vetnie a ruháját, illetve, ha a fehérneműjével problémája van, akkor ezek mind szexuális bántalmazásra utalhatnak” – egészítette ki további példákkal Radoszáv.

Képtelenség megakadályozni

A szakember szerint nagyon kicsi a valószínűsége, hogy ezek a jelek például egy gyermekotthon dolgozói közül senkinek ne szúrnának szemet. Radoszáv – hasonlóan Szalaihoz – hangsúlyozza: nagyon óvatosan kell bánni ezekkel a feltételezésekkel, ugyanis komoly félreértésekre adhatnak okot. Tapasztalata szerint a családban bántalmazást elszenvedett gyerekek akkor kezdenek el beszélni az őket ért sérelmekről, amikor már biztonságban érzik magukat, és úgy látják, megértő, megbízható közegre találtak. „Veszélyes ugyanakkor azt gondolni, hogy amit elmesélnek, az ott, annak az intézménynek a falain belül történt, ahol éppen elmesélik, és nem pedig élettörténetük korábbi emlékeit, traumáit elevenítik fel” – tette hozzá.

A gyermekvédelmi szakértő szerint a gyermekabúzus megelőzésének, felderítésének és majdani feldolgozásának egyetlen megoldása a nyitottság, vagyis ha az elszenvedőnek vannak „külső” kapcsolatai, tud kihez fordulni, és ismeretsége nem korlátozódik kizárólag megalázójára. Azonban még ez sem jelent száz százalékos védelmet.

„Nem kell sok idő ahhoz, hogy valakit rendszeresen, nagyon intenzíven bántalmazzanak. Elég csak például az éjszakákra gondolni, amikor a gyermekotthonokban 25-30 gyerekre csupán egy felnőtt jut. Sajnos teljes mértékben kizárni, felszámolni ezeket az eseteket nem lehet. A nevelő vagy a pedagógus csak annyit tehet, hogy folyamatosan figyel, és megtanulja felismerni az árulkodó jeleket” – tanácsolta Radoszáv, aki szerint bár a sajtó egyre gyakrabban számol be gyerekek egymás közötti erőszakos viselkedéséről, nem nőtt az abúzusok száma, csupán több kerül nyilvánosságra, mint korábban.