Németh Csaba bíró az ítélethirdetéskor azt mondta, egyértelmű, hogy a nő véget akart vetni az életének és akkor óvodáskorú kisfiáénak is. Szavai szerint a kiterjesztett öngyilkosság szándékára utal, hogy az árokba hajtva a nő nem fékezett, és egyetlen kormánymozdulatot sem tett az útról letérés elkerülése érdekében. Akárcsak az, hogy a nő később hónapokon keresztül elismerte, hogy meg akarta ölni magát és gyermekét, s csak később kezdte – egyébként ellentmondásos módon – “szépíteni, visszavonni” ezen kijelentését.
A bírói indokolás szerint az nem bizonyítja a nő szándékától elállását, hogy nem – ahogy tervezte – a cseszneki szerpentinen, hanem otthonukhoz közel, egy általa ismert úton okozta a balesetet. Németh Csaba szerint abban a beszűkült tudati állapotban, amelyben a vádlott volt, “nem lehet logikus gondolkodást elvárni”.
A bíróság enyhítő körülményként értékelte, hogy a nő tette távoli kísérlet volt csupán kettejük életének kioltására, ahogy azt is, hogy a vádlott viszonya rendeződött gyermekével, a történtek óta pedig mintegy öt és fél év telt el. Utóbbiakra hivatkozva a bíróság elutasította azt az ügyészi indítványt is, hogy szüntessék meg az asszony szülői felügyeleti jogát kisfia felett.
A kiterjesztett öngyilkosság kísérletével vádolt nő ügyében ez a harmadik eljárás, két alkalommal felmentették első fokon az asszonyt, de utóbb a Győri Ítélőtábla mindkét döntést hatályon kívül helyezte. Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, a vádlott és védője három nap gondolkodási időt kért.
