Újra megtöltöttétek az Irodalmi Kávéházat élettel és vendégekkel. Mi volt a vezérfonala ennek a mostani győri fellépésnek?
Ferenczi György: A fő csapásirány Gérecz Attila költészete volt, ami azért is különleges, mert nagyon méltatlanul kevesen ismerik az írót. Mi magunk sem ismertük még 4 évvel ezelőtt. Ő egy ’56-os forradalmár költő, aki a Dohány utcában esett el az oroszok ellen, és bár a rendszerváltás már 20 éve megtörtént, mégis a kutya sem foglalkozott a verseivel, holott ezek nagyon jó művek. Csodálatos, érzelemgazdag, túlfűtött belső világról tanúskodó alkotások, melyek extrém helyzetekben születtek meg. Gérecz Attila ugyanis csak börtönben írt verset, méghozzá WC papír darabkákra, a fogdából pedig női elítéltek csempészték ki a megszületett munkákat. Sajnos nem is maradt fent tőle, csak egy vékony kötet, de ezt áthatja egy olyan élni akarás és pozitív kisugárzás, hogy az egész zenekar a hatása alatt van teljesen.
Hogyan lehet megzenésíteni egy verset? Hiszen valójában azt, hogy mit gondolt a költő, soha nem tudjuk megfejteni ténylegesen.
F.Gy.: Nem is célunk megfejteni azt, hogy a költő mit gondolt. A mi célunk az, hogy azzal tisztában legyünk, hogy nekünk mit mond az adott mű. Ez olyan, mint amikor az ember elkészít egy lemezt, kiadja és utána már nem tudunk beleszólni, mert azt vagy szeretik, vagy nem. Hasonlóképpen van ez a versekkel is: ha egyszer már nyomtatásban megjelent, akkor azt már el kell fogadni úgy, ahogy van. Gérecz Attila kapcsán azért kell figyelni mindenre, mert ő már sajnos elhunyt, tehát nagyon méltó módon kell hozzányúlni az alkotásaihoz. A magyar nyelvben van egy óriási plusz húzóerő, ez pedig nem más, mint a ritmikája, ami annyira gőzmozdonyszerű, hogy arra zeneileg igenis lehet alapozni. Egy titka van, mégpedig az, hogy nagyon sokat kell hangosan mondani a verseket, hiszen így egyrészt megtanuljuk, másrészt pedig előjön a hangsúlyozás és a sortörés. Nem utolsósorban a ritmikája is adja magát, minden versnek van egy úgynevezett groove-ja és erre nagyon szépen rá lehet „ülni”.
A zenén keresztül akarva-akaratlanul begyűrűzött a mindennapjaitokba az irodalom…
F.Gy.: Nem most kezdődött ez, hanem valamikor 6 évvel ezelőtt a Petőfi műsorral és azóta gyakorlatilag ki is rostálta a saját dalszövegek 90 százalékát, aminek én személy szerint nagyon örülök. Szerettem a saját szövegeimet, de ezek versek, itt más a színvonal, és ami így, mellette is fent tudott maradni munka az már biztosan jó. Egyébként minden jó, amitől a zenekar jobb lesz!
Mi újság a Rackajam háza táján, a fellépések mellett mivel foglalkoztok a háttérben?
F.Gy.: Egy nagyobb betöréses lopáson dolgozunk (nevet). Viccelek! Egy nagyon érdekes időszak van a zenekar életében, mert a két szezon közti időt most már évek óta arra használjuk fel, hogy érdekes projekteket készítsünk, mert ez a saját fesztiválműsorunkat segíti újjávarázsolni. Most van több ilyen futó műsorunk is, az egyik Gryllus Dániellel és Halmos Bélával a Pál Apostol levelei című produkció, amivel már muzsikáltunk az egyik győri templomban is, hiszen csak olyan helyszíneken lépünk fel vele, ami Makovecz Imre építészetéhez kapcsolódik. A másik ilyen sorozatunk Gryllus Vilmos, Kiss Anna műsora, ez egy effektekkel tűzdelt program, a harmadik pedig egy olyan előadás, amelyre mi tombolunk, Roby Lakatos prímással játszunk úgy, hogy ő száll be a mi zenénkbe. Ezek történnek velünk mostanában, az biztos, hogy sosem unatkozunk.
