Papp Gábor elmondta: a Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Nonprofit Kft. munkatársainak egész éves megfigyelései, illetve adatgyűjtése szerint a Tisza-tó két nagy fészektelepén 2012-ben mintegy 400 pár kárókatona költött, vonulási időszakban pedig naponta 1000-nél is több példányt regisztráltak. Ez a tömeg óvatos becslések alapján is olyan mennyiségű halat fogyaszt évente, amely meghaladja a horgászok összes fogását. Utóbbi a Kiskörei víztározó területén tavaly a leadott fogási naplók tanúsága szerint 112 tonna körül alakult.
A szakember hangsúlyozta: a nagy kárókatonák mellett az utóbbi években robbanásszerűen megnőtt a kis kárókatonák egyedszáma is a régióban. E kisebb termetű, “nagytestvérével” közeli rokonságban álló madárfaj napi halfogyasztása 300 gramm körül mozog, de már a 2-3 grammos halivadékot is megfogja. A hazai állomány drasztikus növekedése, ahogyan országos szinten, a Tisza-tavon is egyre nagyobb problémát okoz.
A Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Nonprofit Kft. a helyzet súlyának megfelelően foglalkozik a kárókatona-kérdéssel, kezdettől részt vesz a Vidékfejlesztési Minisztérium által tavaly létrehozott kárókatona-munkacsoport tevékenységében. A vállalkozás a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósággal együttműködve 2013-ban a jogszabályok nyújtotta keretek között csökkenteni kívánja a nagy kárókatonák helyi populációját és folytatja a két faj állományváltozásainak megfigyelését – mondta el Papp Gábor.
Az ökológiai vezető emlékeztetett arra, hogy a nagy kárókatonák halfogyasztása évek óta országszerte súlyos gondokat okoz a halastavakon és természetes vizeken egyaránt. Hazánkban jelenleg ebből a fajból mintegy 2500-3000 pár fészkel, de a kóborló és vonuló madarakkal együtt mennyiségük meghaladja a 25 ezer példányt. Figyelembe véve, hogy egy kárókatona naponta mintegy fél kilogramm halat eszik, évenkénti táplálékigényük eléri a 2500 tonnát. Ez több mint a hazai természetes vizek teljes évi halászzsákmánya, amely 2011-ben 2231 tonna volt.
A gazdasági károk mellett a nagy kárókatona jelentős gondot okoz a természetvédelem területén is. Nagy hatékonysággal képes megfogni a hengeres testű halakat, mint a kecsege, a márna, a süllő, a domolykó vagy éppen a fokozottan védett magyar és német bucó. Emellett a kormoránok fészektelepeikről fokozatosan kiszorul a többi, természetvédelmi oltalom alatt álló madárfaj – például a szürke gém, a bakcsó és a kis kócsag -, és savas ürülékük miatt kipusztul a környező ártéri növényzet.
