Belföld

Diszkriminálják a hajléktalanokat

A hajléktalan embereket folyamatosan éri diszkrimináció, legtöbb esetben a civil lakosság, a közterület-felügyelő és a rendőr az, aki ítélkezik.

A megkérdezettek 75 százaléka tapasztalt már hátrányos megkülönböztetést azért, mert hajléktalan – derült ki A Város Mindenkié csoport kutatásjelentéséből, ami a fedél nélkül élők diszkriminációját vizsgálta. A feldolgozott adatokból – amit 400 fedélnélkülivel 17 sorstársa készített – az derült ki, hogy a hajléktalanok szerint a szélesebb társadalom túlnyomórészt negatív belső és külső tulajdonságokkal ruházza fel őket.

Táska=hajléktalan?

Keresztes Jenő, a Város Mindenkié csoport aktivistája részletezte a kutatás eredményeit. A megkérdezettek úgy gondolják, a társadalom azt tartja hajléktalannak, aki koszos, büdös (51 százalék), részeg, agresszív (39 százalék), buta (18 százalék) vagy éppen nagy táskákkal járkál (13 százalék).

Az aktivista szerint elszomorító, hogy legnagyobb arányban (40%) a járókelők, azon belül is a fiatalok azok, akik diszkriminálják a fedélnélkülieket. De ide sorolhatók a közterület-felügyelők és a rendőrök is. Bizonyos esetekben azonban elismerik, hogy van, amikor a rendőrök segítő kezet nyújtanak a hajléktalanoknak.

Rutinellenőrzés

„Sokszor élnek vissza a hatalommal a közterületesek, sokszor előfordul, hogy saját „otthonaikban” sértegetik a fedélnélkülieket. Sokukat azért szállítanak le a járművekről, mert hajléktalan. Nem veszik figyelembe azt sem, ha életkora miatt már ingyen utazhat és a megfelelő higiéniai feltételeknek is megfelel. Az is előfordul, hogy a rendőrök az éjjeli menedékhelyre mennek be rutinellenőrzést tartani az éjszaka közepén, de akkor is igazoltatják őket, ha csak ülnek egy padon” – mondta Keresztes.


Balog Gyula hajléktalan, aktivista, egykori kormányzati szakértő – Fotó: Kummer János

A kutatást megelőző 30 napban a válaszadók 59 százalékának volt része igazoltatásban, és az igazoltatottak harmadával ez több mint 4 alkalommal történt meg. Mindez arra utal, hogy a mai magyar rendőrségi gyakorlatban az etnikai alapú profilalkotás mellett a szegény és hajléktalannak kinéző embereket is diszkrimináció is sújtja – állítja a Város Mindenkié.  .

A megkérdezettek negyede szociális- és egészségügyi intézményben tapasztalt hátrányos megkülönböztetést. 14 százalék volt azok száma, akit nem láttak el egészségügyi intézményben, és 10 százalékukat nem szállította el a mentő, amikor erre szükség lett volna.

Munka

Keresztes szerint, a munkahelyi diszkrimináció is viszonylag gyakori. Sokszor azért nem veszik fel őket, mert hajléktalanok, és az is előfordul, hogy nem fizetik ki számukra az elvégzett munka után járó összeget. „Egy hajléktalan ismerősömet, aki fél éve volt ápoló egy kórházban azért küldtek el, mert kiderült róla, hogy szállóról jár be dolgozni.”

A részletes kutatás eredményeit ide kattintva olvashatja.

Lakóhely
A válaszadók átlagosan hét éve hajléktalanok. A megkérdezettek fele 5 évnél rövidebb ideje él az utcán, de 24 százalék azok aránya, akik több mint 10 éve élnek fedél nélkül. Lakhelyként a válaszadók fele az éjjeli menedékhelyet jelölte meg, ötödük pedig az utcát. Elhagyatott épületben, kunyhóban, sátorban és egyéb helyen a megkérdezett hajléktalanok 39 százaléka él.

 

Megírtuk, az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította a hajléktalanok közterületen élésének törvényi tiltását. Az Alkotmánybíróság határozatában alaptörvény-ellenesnek nyilvánította, és megsemmisítette a szabálysértési törvénynek azt a rendelkezését, amely szabálysértéssé minősítette a közterület életvitelszerű lakhatásra való használatát.

A döntést, példaértékűnek tartja Szabó Máté, az alapvető jogok biztosa is – közölte hivatala. Szabó szerint a döntés azt üzeni, hogy Magyarországon az emberi méltóságnak és a jogállamnak létező garanciái vannak, az állam büntetőhatalma pedig továbbra is csak megfelelő korlátok között érvényesülhet.

Bocsánatkérés

A Város Mindenkié is egyetért, valamint felszólítja a hajléktalan emberek hatósági üldözésének szószólóit – így különösen Kocsis Mátét, Pintér Sándort, Soltész Miklóst és Tarlós Istvánt – hogy figyelmesen olvassák el az Alkotmánybíróság döntését, és kérjenek elnézést a hajléktalan emberektől és általában minden jogtisztelő állampolgártól.

A csoport nem azért küzd, hogy a hajléktalan emberek szabadon élhessenek az utcán, hanem azért, hogy lehetőségük legyen lakni valahol.

“Felszólítjuk a kormányt és a kormánypárti parlamenti képviselőket, hogy a hajléktalansággal kapcsolatos közpolitika kialakításakor a jövőben tartsák szem előtt az alkotmánybírósági határozat azon megállapítását, miszerint „a hajléktalanság szociális probléma, amit az államnak a szociális igazgatás, a szociális ellátás eszközeivel és nem büntetéssel kell kezelnie”. Ha jóvá kívánják tenni a jogállam és a hajléktalan emberek ellen hozott intézkedéseiket, akkor haladéktalanul rendelkezzenek egy olyan lakáspolitikai reform bevezetéséről, amely minden állampolgár számára biztosítja az emberhez méltó lakhatás lehetőségét: foglalják törvénybe a kikényszeríthető lakhatáshoz való jogot, radikálisan emeljék a lakásfenntartási támogatást, és intézkedjenek egy kiterjedt szociális bérlakáshálózat kialakításáról” – olvasható a közleményben.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik