A Házelnök az 1990 óta eltelt huszonkét évet értékelve rámutatott: valóban nem történt meg az a radikális fordulat, amire sokan számítottak, amit sokan reméltek. Az elmúlt 20-22 évben olyan egyéb problémák is felmerültek a világban és nálunk, amelyek tetézték a történelmi örökségünket, és ebben az értelemben ma nem mondható, hogy azokhoz az értékekhez, eszményekhez, amelyek felé 1990-ben elindultak, olyan nagyon közelebb jutottak – fejtette ki.
Nem arról van szó, hogy Magyarországon ne lenne valódi demokrácia, de nagyon sokan jogosan érzik úgy, talán nem ilyen lovat akartak 1990-ben – mutatott rá az Országgyűlés elnöke, aki szerint “a kompromisszumos rendszerváltozás” mind a mai napig kísért.
Most már jó lenne arról beszélni, gondolkodni, hogyan léptek át egy új, szabad társadalom küszöbén. Most dől el ezekben az esztendőkben, hogy történelmi értelemben a jövő reális lesz-e Magyarország és Közép-Európa számára – emelte ki Kövér László.
A Házelnök azt mondta: méltóságteljes, nyugodt ünnepre készül október 23-án. Felidézve az ötvenedik évfordulót azt mondta: “Gyurcsány és pribékjei meggyalázták (…) gyakorlatilag mocsokba fullasztották”. Azt kérte mindenkitől, hogy “ne legyen a Gyurcsányék utóda, sose felejtsük el, ami történt velünk 2006. október 23-án”, és igyekezzen mindenki úgy viselkedni, hogy ez még egyszer soha ne fordulhasson elő.
Kövér László arra a felvetésre, hogy mikor lehet politikától mentesen ünnepelni, kiemelte: akkor lesz ilyen ünnep akár október 23-án, vagy március 15-én, ha alapvető kérdésekben Magyarországon a szellemi és politikai elit meg tud egyezni. Ez 20-22 éve nem sikerült, az első komoly kísérlet az új alaptörvény elfogadása volt. Kell még tíz év biztosan, amíg a dolgok a helyükre kerülnek, és újra egy normális ország lesz Magyarország – mondta.
Arra az újságírói kérdésre, hogy mintha lassabban haladna az elszámoltatás, amit sokan a kormány szemére is vetnek, kifejtette: mindazoknak – akik akár egy közösség tagjaként, akár személyükben – sérelmet szenvedtek a kommunizmus idején, és úgy érzik, tüske maradt bennük különböző okokból, a szempontjai legitimek és jogosak. Ha valaki úgy érzi, nem kapott gyógyírt a sebeire, akkor erre nem lehetünk büszkék – fogalmazott.
A 2006. október 23-i események és az elszámoltatás kapcsán kiemelte: a kampányban is igyekezett elmondani, a kormány kompetenciája minden ügyben addig tart, ameddig a rendőrség a nyomozást be nem fejezi, és át nem adja az ügyészségnek. Onnantól kezdve a pártoknak, képviselőknek, a kormánynak nemhogy nincs joga, lehetősége sincs beleszólni ezekbe az ügyekbe.
Kitért arra, az a közös cél: valódi jogállam legyen, és nem az a probléma, hogy jogállam van-e, hanem, hogy nem, vagy nem úgy működik, ahogy szeretnék.
Szeretnék tiszteletben tartani az igazságszolgáltatás függetlenségét – szögezte le az Országgyűlés elnöke, hozzátéve: azt is elfogadja, és elismeri, hogy nagyon sok ember szempontjából túlságosan is, néha még a jogtól és a tényektől is független az igazságszolgáltatás, csak éppen a társadalmi viszonyokra nincs tekintettel. Olyan ítéletek születnek, amelyek az emberek számára nem érthetők, nem igazságosak, vagy éppenséggel a nyomozások elakadnak, mert tehetetlen a rendőrség, az ügyészség.
“Ezt mind megértem” – fogalmazott, majd Antall József néhai miniszterelnök szavait idézve azt mondta: “tetszettünk volna forradalmat csinálni, és ha forradalmat csináltunk volna 1990-ben, akkor talán át tudtuk volna alakítani az igazságszolgáltatásunkat olyan radikális módon, ahogyan ezt Kelet-Németországban könnyű volt megtenni, hiszen Nyugat-Németország gyakorlatilag annektálta a rendszerváltozás keretében.” Kövér László szerint ott az elitcsere megtörtént, ugyanakkor a problémákat Magyarországon ennek elmaradása okozza.
Az Országgyűlés elnöke beszélt még arról: akkor is hisz a közép-európai együttműködés alternatíva-nélküliségében, ha egyébként soha nem jön létre abban a formában, ahogy szeretné, vagy ahogyan megálmodták Kossuth előtt vagy Kossuth után sokan.
Vagy meg tudnak állapodni abban, hogyan tartják tiszteletben az egymás mellett élő népek szokásait, kultúráját, vagy ha ez nem sikerül, az lesz, ami az elmúlt századokban és húsz évben történt, azaz a “nálunk erősebbek, hol keletről, hol nyugatról fognak bennünket hol alávetni, hol egyszerűen csak kifosztani, meglopni, manipulálni” – fejtette ki.
Az IMF-el való megállapodást úgy látta: szükség van rá, mert bár az IMF nélkül is tudnák működtetni a gazdaságot, de drágábban. Ugyanakkor nem akarnak minden feltételüket elfogadva megállapodni, és ne követeljenek olyan intézkedéseket, amelyek eleve romba döntik azt a munkát, amit az elmúlt két évben nagyon sok ember áldozatvállalásával elvégeztek.
A napjainkban folyó kultúrharcot említő újságírói kérdésre úgy válaszolt: végső soron ezt az idő tudja megoldani, ha egyáltalán. A mostani kormány szerepvállalását annyiban látta indokoltnak és hasznosnak, ha egyszer és mindenkorra világossá teszik, hogy 22 év elteltével nem nyugszanak bele abba, hogy az Aczél-féle kultúrpolitika kánonja uralja a történelemszemléletüket, vagy irodalomkritikájukat. Először mindenkinek a nevét, életművét az asztalra kell tenni, hogy utána konszenzusra tudjanak jutni, a régi és új személyiségek közül ki az, aki a magyarság számára egyfajta orientációs erőként jelen lehet – fejtette ki Kövér László.
