Sokkot kaphatott a szökött gyilkos

Mint arról korábban beszámoltunk, a vajdasági Topolyán fogták el a rendőrök vasárnap azt az elítéltet, aki néhány órás szombati kimenője után nem tért vissza a szegedi büntetés-végrehajtási intézetbe. A gyilkosság miatt börtönbüntetését töltő, 47 esztendős Bakony Róbertet végül élettársa lakásán találták meg.

A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP) közleményben tudatta, hogy a férfi a Szegedi Fegyház és Börtön nagyfai objektumát jutalomból engedélyezett, csoportos kimaradásra hagyhatta el. Amikor az elítélt határidőre nem tért vissza, az intézet parancsnoka fogolyszökés vétsége miatt azonnal feljelentést tett.

Bakony Róbert több mint öt éve van az intézetben, börtön fokozatban tölti büntetését, kettes, azaz a második legenyhébb biztonsági besorolással. Az elítélt folyamatosan dolgozik, közel húsz alkalommal kapott jutalmat, korábban három alkalommal volt jutalomból kimaradáson, minden esetben időben visszatért a börtönbe.

Fotók: Neményi Márton

A férfit egy ismerőse meggyilkolása miatt 2009 márciusában ítélte jogerősen tíz év börtönbüntetésre a Győri Ítélőtábla.

Kell, hogy motiválják őket!

Solt Ágnes szociológus, az Országos Kriminológiai Intézet munkatársa szerint a néhány órás eltávozás erős motivációs, nevelői hatással bírhat a fogvatartottak körében, de minden esetben nyomós oka kell, hogy legyen. A Bakony Róberthez hasonló eset – azaz, hogy egy elítélt visszaéljen a rabtársak által irigyelt kedvezménnyel – megítélése szerint „ritka, mint a fehér holló”. A büntetés-végrehajtási intézetek falai között tartózkodók egyik – és sok esetben egyetlen – lehetősége ugyanis a benti monotonitás és apátia megtörésére a szeretteikkel való kapcsolattartás.

„A kinti kapcsolattartás nagyon fontos a fogvatartottak számára, éppen ezért ezzel jelentősen lehet őket motiválni a benti magatartásukat illetően. Hasznos és jó, hogy létezik ez a fajta kedvezmény, hogy bízhatnak valamiben, és hogy van egy cél a szemük előtt, amiért tudják, érdemes küzdeniük. Ha ez nem lenne és teljesen elszakítanák őket a külvilágtól, könnyen az életkedvüket is elveszíthetnék” – nyilatkozta lapunknak a szociológus.

Solt Ágnes tapasztalata szerint – a biztonságot szem előtt tartva – a börtönparancsnokok kizárólag az úgynevezett „mintarabokat” engedik eltávozásra, ők azok, akikben megbíznak a felügyelők és a nevelők, jól viselkednek a rácsok mögött, magatartásukkal példát mutatnak a többieknek. Feltehetően Bakony Róbert is ilyen mintarab lehetett, és szökésének hátterében valamifajta érzelmi megfontolás állt.

„Az első, és egyben valószínűtlenebb indok, hogy úgy érezte, nem bírja tovább a börtönben, képtelen visszamenni és elviselni még évekig a fogságot. Valószínűleg sokkot kapott. A másik eshetőség, hogy a barátnője vagy egy számára fontos személy rábeszélte, hogy maradjon, és inkább bujkáljanak együtt. Egy biztos, érzelmi megfontolásból dönthetett, racionális magyarázat nincsen rá” – tette hozzá.

Ártalmatlanok?

„Nem kell félni tőlük! Indokolatlan az a fajta veszélyérzet az emberekben, hogy ‘kiengedtek egy gyilkost az utcára'” – hangsúlyozta megkeresésünkre Bilkei Pál kriminológus. A szakember szerint éppen amiatt, mert eltávozást csak tökéletes magaviseletű rabok kaphatnak, „nem kell tartani félelmetes következményektől”.

„Szinte kizárt, hogy kést ragadna”

„Ezek az elítéltek alkalmazkodni tudó, beilleszkedésre képes emberek, hiszen a kedvezmény előtt alaposan mérlegelik börtönbeli magatartásukat. Szinte kizártnak tartom, hogy a szabad levegőre érve azonnal kést ragadnának, és ott folytatnák, ahol annak idején abbahagyták” – tette hozzá Bilkei.

A szociológushoz hasonlóan a kriminálpszichológus is úgy véli, Bakony Róbert valamilyen érzelmi, feltehetően családi esemény, váratlan fordulat miatt dönthetett az eltávozás önhatalmú „meghosszabbítása” mellett.