Korábban megírtuk, hogy szemtanúk szerint ütik, szidalmazzák és kizárják az erkélyre a betegeket a Reménysugár Habilitációs Intézményben. A Kápolna utcai lakók nemrég levélben fordultak a fenntartó Emberi Erőforrások Minisztériumához (Emmi) és az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítványhoz is, mert megelégelték, ahogyan az intézmény betegeivel bánnak.
Kizárt betegek
Az említett intézményben augusztus elején az egyik beteget kizárták az erkélyre, mert órák óta üvöltött és sírt, nem lehetett megnyugtatni. Később két gondozó, egy férfi és egy nő ütni és szidalmazni kezdte a beteget, aki védekezni próbált. Az esetnek szemtanúja volt egy kutyasétáltató, de hiába szólt az ápolókra, azok rá sem hederítettek.
Az ápolónő megszólal
Egy nemrég felmondott ápolónő – nevezzük Gabriellának – több mint tíz évet lehúzott a Reménysugárban, a Hír24-nek beszélt tapasztalatairól. Azt mesélte, felháborító dolgok történnek az intézetben, amióta lecserélődött a vezetőség. Gabriella szerint a 60 ápoló között sok a szakképzetlen. Többször volt szemtanúja annak, hogy verik a betegeket. Hiába szólt a kollégáinak, hogy hagyják abba az ütlegelést, azok nem törődtek vele. Volt olyan eset is, amikor a vezetőségnek tette szóvá a problémát, akkor sem történt változás.
Fotó: MTI / Czimbal Gyula
„Pár éve az osztályokat is szétrobbantották. Az autistákat szétszórták a többi osztály között. A fiúkat egy folyosóra tették a lányokkal, sőt, egy vak autista kislányt az első emeletre helyeztek. Nem értettem, ez hogyan lehetséges, amikor még rács sem volt a szoba ablakán. A kislány egyszer ki is esett az ablakon. Koponyasérülése lett, de még csak nyomozás sem indult az ügyben, és azóta is abban a szobában lakik” – emlékezett felháborodva Gabriella. Hiába szóltak a szülők is, hogy nem támogatják a közös folyosót, azt a választ kapták: „Ha nem tetszik, el lehet vinni a gyereket.” Ezt pár hónapja Gregor Károly, az intézményben elhunyt húszéves autista fiú édesapja is megerősítette nekünk.
Az ápolónő azt mondja, furcsa dolgok történnek az intézményben, aminek a betegek isszák meg a levét. Nem azért mond rosszakat a Reménysugárról, mert ő eljött, hanem azért, mert ténylegesen problémák vannak. Az asszony szerint a vezetőséget kellene kicserélni, mert azok szakképzetlen munkaerőt alkalmaznak. A munkájukat rendesen végző ápolók pedig nem mernek nagyon „ugrálni”, mert féltik az állásukat. Az állást, ahol mindössze nettó 120 ezret lehetett megkeresni, persze ezt három műszakos beosztással, úgy, hogy benne volt öt éjszaka.
A takarítóknak is menni kellett
Timák Sándorné Rozika is egyetért Gabriellával. Rozika nem ápoló volt az intézményben, hanem a takarítók csoportvezetője. Elmondása szerint a Reménysugár minden zugába bejárása volt, így sok minden a szeme előtt zajlott. Látta például, amikor éppen papuccsal ütötték a betegeket, vagy amikor kizárták őket az erkélyre. Fontosnak tartja azonban megemlíteni, hogy azért az ápolók többsége szakszerűen és szeretetteljesen végezte a munkáját. „Van olyan ápoló, aki még saját ételét is megosztja a betegekkel” – meséli.
Rozikáék cégének anyagi okokra hivatkozva már áprilisban felmondtak. Timákné elmondása szerint így még kevesebb figyelem marad a gondozottakra, mivel a takarítás is az ápolókra hárul május óta. Az ő feladatuk lett a mosogatás, a szennyes ruha leszámolása és a fertőtlenítés is.
Timákné arról is beszámolt, hogy számos olyan terület van az Intézményben, ami nincs kihasználva. Hiába voltak a felújítások, a korszerűsítések, az uszoda és a hidroterápiás kezelő mégis üresen áll.
A minisztérium hallgat
Még mindig várjuk az intézményt fenntartó Emberi Erőforrás Minisztériumától az engedélyt, hogy bejuthassunk a Reménysugár Habilitációs Intézménybe, egyelőre azonban nem kaptunk választ.
