Tavasszal nagy port kavart az a Belügyminisztérium által szorgalmazott javaslat, amelynek értelmében az iskolák őröket alkalmazhatnának az intézmény rendjének és biztonságának védelme érdekében. A belügyi felvetés szerint az iskolaőrök megakadályozhatnák, hogy a tanköteles korú diákok igazolatlanul elhagyják az iskolát, jogosultak lennének betartatni a házirendet, elfogni azokat, akik bűncselekményt vagy szabálysértést követtek el, továbbá meggátolhatnák az intézmény területére való jogosulatlan belépést, s mindehhez „arányos mérvű testi kényszert” is bevethetnének. Az iskolaőrökre vonatkozó részletes paragrafusokat nem csak a rendőrségi jogszabályokban akarták megjeleníteni, hanem a köznevelési törvényben is. Az elképzelés vegyes fogadtatásra talált, végül teljesen elhalt.
Nyáron e nélkül fogadta el a parlament „Az egyes rendészeti feladatokat ellátó személyek tevékenységéről, valamint egyes törvényeknek az iskolakerülés elleni fellépést biztosító módosításáról” szóló törvényt. Ha nem is iskolán belül, de azon kívül rajta tartja a szemét a Belügyminisztérium a közoktatáson, legfőképp a lógós diákokon. A nyári törvénymódosításban ugyanis szerepel, hogy „a tanítási órákról vagy az iskola által szervezett foglalkozásokról engedély nélkül távolmaradó, vagy onnan engedély nélkül eltávozó, 14. életévét be nem töltött tanulóval szemben” felléphet a rendőr. Azaz, ha napközben összefut a járőr egy nagykorú kísérő nélkül flangáló gyerekkel, aki nem tudja hitelt érdemlően igazolni (iskolaorvosi papírral vagy írásos szülői engedéllyel), hogy az iskolából engedéllyel maradt távol, akkor – akár kényszerítő eszközök alkalmazásával – bekísérheti a nebulót az igazgatóhoz.
A mi rendőrünk
Pedig nem csak a törvény erejével lehetne (ha lehet egyáltalán) eredményeket elérni. 2008-tól fut „Az iskola rendőre” program. Ennek lényege, hogy minden általános iskolához rendelhetnek egy olyan rendőrt, aki kapcsolatot tart az intézménnyel, a szülőkkel és a diákokkal. A program idei tanévnyitóján Kiss Csaba alezredes elmondta: tavaly mintegy 2800 oktatási intézmény vett részt a kezdeményezésben, és csaknem 2200 rendőr.
A rendőrök – lehetőség szerint – részt vesznek az intézmények mindennapjaiban: a tanévnyitókon, osztályfőnöki órákon, fogadóórákon, illetve a szülői értekezleteken tájékoztatják a diákokat, tanárokat és a szülőket a programról. Az interaktív órákon kitérnek a gyerekekre leselkedő általános veszélyekre, és különböző szituációkat modelleznek, amivel a diákokat lelkileg is felkészítik a valós veszélyhelyzetekre, és megoldásokat nyújtanak azok elkerülésére. Emellett a polgárőrökkel, valamint a közterület-felügyelőkkel együtt segítik az iskolába igyekvő és onnan távozó fiatalokat a biztonságos közlekedésben.
Biztonságban az iskola körül
Turcsik Viktor, a Herman Ottó Általános Iskola igazgatója lapunknak elmondta: minden szempontból fontosnak és hasznosnak tartja a programot, a diákok mindig tisztelettel és izgatottan várják a találkozást az egyenruhással, felnéznek rá, és rengeteg kérdéssel fordulnak hozzá. „Amellett, hogy a rendőri jelenlét miatt a gyermekek, a pedagógusok és a szülők egyaránt nagyobb biztonságban érzik magukat, az is érzékelhető, hogy az iskolák környékén a gépkocsivezetők sokkal figyelmesebben, a közlekedési szabályokat betartva közlekednek” – mesélte lapunknak az igazgató.
A rendőrség szerint a közlekedésbiztonság terén érte el a program a legjobb eredményeket. 2001 óta a közúti közlekedési balesetben megsérült gyermekek száma mintegy 36 százalékkel csökkent. 2001-ben 37, 2011-ben 12 gyermek vesztette életét az utakon. (Az idei esztendőben viszont sajnos már az év első nyolc hónapjában 18.) A javuló trendet többek között az iskolák körüli rendőri jelenlétnek tulajdonítják.
Nevelés és rendőr
Azt is megemlítette Turcsik Viktor, hogy az órákon rendszeresen gondot okozó tanulók kezelésében is nagy segítségét vették az iskolarendőrnek. Az általunk megkérdezett iskolákban azonban épp amiatt idegenkednek kicsit a rendőrség iskolai megjelenésétől, mert – mint egy nyolcadik kerületi iskola igazgatója fogalmazott – „nevelési kérdésekben nincs helye a rendőröknek”. Azt azonban ő is elismerte, hogy az intézmény körüli közlekedésbiztonság jelentősen javult az utóbbi években.
Több intézmény ugyan bekapcsolódott a programba, de nem mondható intenzívnek a rendőrség-iskola együttműködés. Jellemző, hogy ötből három helyen a telefont felvevő pedagógus nem is tudott a programról semmit – vagy továbbkapcsolt, vagy megkérdezte a kollégáit, hogy benne vannak-e az Iskolarendőr programban. Végül kiderült, hogy mindegyik intézménynek van „saját rendőre”, aki esetleg tartott is néhány – drog, alkohol, cigi témájú – felvilágosító előadást a gyerekeknek, de különösebben nem „tűnt fel” a mindennapokban.
Ahol szorosabb a kapcsolat – és ez az intézményvezetőn, a pedagógusokon, illetve az adott rendőrön múlik elsősorban – ott viszont sikernek írták le a most már négyéves programot.
A tesiórát tessék megtartani!
Pintér Sándor iskolákkal kapcsolatos legmeglepőbb húzása az volt, amikor levelében hívta fel a polgármesterek figyelmét arra, hogy az új köznevelési törvény előírja a heti öt testnevelésóra megtartását. A belügyminiszter arra utasította a címzetteket, hogy „a testnevelés foglalkozásokat minden intézményben szigorúan tartsák meg, testnevelés óra ne maradjon el”. Arra is kitért, hogy tornaterem és felszerelés időszakos hiányában is tegyék lehetővé a gyermekek testnevelés órájának színvonalas megtartását, és hogy a törvény előírásainak betartását megfelelő rendszerességgel ellenőrizzék, illetve ellenőriztessék.
Egyébként a köznevelési törvény a mindennapos testnevelést írja elő, amiben heti három „normál” tanóra szerepel, a másik két óra viszont kiváltható például iskolai sportkörben való sportolással is. Mendrey László PDSZ-elnök szerint Pintér e lépésének üzenete akkor is kétes, ha jó szándékkal segíteni próbált egy, az oktatási államtitkárság számára fontos kérdésben, hiszen, mint írta, „erősíti azt a gyakorlatot, mely rendpárti fellépéssel próbál igazodást teremteni a mindennapjainkban”.
