Ha valaki hosszabb időt szán arra, hogy elolvassa az internetes újságok gyilkossági híreket kommentáló írásait, legszívesebben magára zárná a lakását. A hozzászólók ugyanis vagy a halálbüntetés mielőbbi visszaállítását követelik (a vadabbak kínzással egybekötve!), mások azért keseregnek, mert szerintük soha ennyi támadás nem érte még a nőket.
Nem vitatható: valóban durva és kegyetlen bűncselekmények gyakran rázzák meg a közvéleményt. Ám hozzá kell tenni: efféle támadások a múltban is előfordultak, sőt mi több: olyan borzalmas tragédiákat jegyzett fel a magyar bűntörténelem is, amelyeket még ma is csak elszörnyülködve lehet újra olvasni. Bűnügyi kutatásaim során számos ilyen esetre bukkantam, és most induló sorozatomban néhány ilyen ügyet teszek közzé – kegyelettel emlékezve az áldozatokra. És remélve: nőolvasóink a cikkeket olvasva felfigyelnek azokra a hibákra, amiket nem követhetnek el.
Tibi, akit Árpádnak hívtak
Barátai csak Tibinek szólították, ám születésekor, 1931-ben Árpád, egészen pontosan Burai Árpád néven anyakönyvezték azt a férfit, aki az 1960-as évek egyik legkegyetlenebb magyarországi mészárlását hajtotta végre – a szakértői vélemények szerint – maximum egy óra leforgása alatt. Ám abból kiindulva, hogy az áldozatok egyike sem tudott kimenekülni a házból, arra is következtethetünk: olyan gyorsan járt Burai kezében a gyilkos szerszám, olyan rövid idő alatt ejtett halálos sebet mindegyik nőn, hogy még ennyi időre sem volt szüksége ahhoz, hogy öt emberrel végezzen.
Burai Árpád nem az egész országot megdöbbentő véres gyilkossággal kezdte bűnözői pályafutását. Mint a bírósági iratok bizonyítják, már a II. világháború után, vagyis 14 éves korában úgy döntött a csekély szellemi képességekkel, de annál nagyobb fizikai erővel bíró suhanc, hogy bűnözésből tartja fönn magát. Egyike volt a piti tolvajoknak, 1945-től az utolsó letartóztatásáig tizenhatszor állt a törvény előtt. Az első időszakban csak olyan lopásokat tudtak rábizonyítani, amelyek nem rengették meg még a legkisebb rendőrőrsöt sem, ám idővel előbújt Buraiból az a fékezhetetlen agresszivitás és szinte ép ésszel fel sem fogható gátlástalanság, ami később az ötszörös gyilkossághoz is elvezetett.
A gyöngébbekre támadt
Huszonöt éves volt 1956-ban, amikor már súlyos testi sértés miatt került rács mögé, majd kapott büntetést – az egyébként családjában és barátai, ismerősei körében is mind agresszívebben viselkedő Burai – többek között hivatalos személy elleni erőszak, garázdaság, önbíráskodás miatt is. Vert ő mindenkit, aki a közelébe került, de mint feljegyezték róla: leginkább azokra támadt, akikről pontosan tudta, fizikailag gyöngébbek nála. Így például kegyetlenkedett első házasságából származó kislányával, mint ahogy feleségei is rettegve menekültek előle. Már ha tudtak. Burai második felesége, immár teherbe esve Buraitól, hitte azt, hogy megfékezheti ezt az ámokfutót, ám a férfi úgy összeverte, hogy 1964-ben súlyos testi sértés miatt került ismét rács mögé.
„Mézeshetek” – összevert újasszonnyal
Hihetnénk, az ilyen embernek már olyan híre van a világban, hogy asszony nincs, aki a közelébe merészkedne. Ám a józan észt Burai esetében is felülírta a mindent elvakító szerelem. 1966 augusztusában szabadulva Burai már újfent az utcákat járta, és megismerkedett a néhány hónapos kislányát egyedül nevelő Cs. Nagy Edittel, akit annyira el tudott bűvölni, hogy a nő pár nappal később már házasságkötő teremben fogadta meg: kitart férje mellett jóban, rosszban.
De csak pár napnak kellett eltelnie ahhoz, hogy Edit belássa: ezt a fogadalmát nem tudja megtartani. Férje ugyanis már a „mézeshetek” alatt úgy összeverte, hogy az asszonyt kórházba kellett szállítani. A nő annyira rettegett férjétől, hogy gyógyulása után nem is mert hazamenni, úgy hitte, ha egy ismerősénél húzza meg magát, megmenekülhet Burai fékevesztett haragjától. Sajnos nem lett igaza. Burai megtudta, hogy Edit Mezőtúron egy özvegyasszonynál, Fazekasnénál lakik. Szeptember 13-án este aztán rajta is ütött a házon, hogy mint elhagyott férj, megtorolja sérelmét.
Baltával a fejekre
Ám ekkor a felesége és annak kisgyermeke mellett még a szállásadó és két nő is a házban töltötte az idejét, és Burai senkinek nem kegyelmezett. Baltával ütötte agyon egy kivétellel mindegyikőjüket. De nem elégedett meg azzal, hogy kioltja életüket, szinte s felismerhetetlenségig szétverte a nők fejét. Feleségére például tizennégyszer sújtott le az éles szerszámmal, míg a nyolchónapos csecsemőt a brutális férfi a falhoz csapta, így repesztve meg annak koponyáját. Editet egyébként még össze is rugdosta, sőt ugrált is a testén. A helyszíni szemle során az is kiderült, hogy az első sebet minden áldozata a fején kapta, majd a földre zuhanó nőket már ott csapkodta a baltával Burai.
A holttesteket csak három nappal később fedezte fel egy szomszédasszony, aki azonnal értesítette a rendőrséget. Az áldozatok névsorát átvizsgálva nem volt nehéz Buraiban meglelni az első számú gyanúsítottat. Pár napon belül el is fogták a férfit, aki a kihallgatás során végig tagadott, és még a bíróság is azt állította, hogy azért akarják őt küldeni az akasztófára, mert már sokszor ült börtönben, és mert cigány. Természetesen szó sem volt efféle előítéletről (egyébként családja is mélyen megvetette), számos bizonyítékot sorakoztattak fel Burai bűnössége mellett.
Így például a gyilkosságnál viselt ingét – amit nem volt nehéz felismerni a tanúknak, hiszen Burainak egyetlen inge volt – öccse kútjában találták meg úgy, hogy az ingbe rejtve rábukkantak a gyilkos fegyverre is. A helyszínen talált nyeles fésűről is kiderült, Buraié volt, és a férfi a gyilkosság időpontjára nem tudott semmilyen elfogadható alibit felmutatni.
Bár elszántan védekezett az utolsó pillanatig, sorsát nem kerülhette el: Burai Árpád, kit barátai csak Tibinek hívtak, akasztófán lógva vethetett utolsó pillantás a földi világra.
