Erős idegzetűeknek: “a halálnál is erősebb”

A pécsi gyilkosság után halálért kiáltók nyomán utána eredtünk a hazai kivégzések részleteinek.

Korábban a témában:

A pécsi Bándy Kata meggyilkolását követően ismét felerősödött a halálbüntetés visszaállítását követelők hangja. A lány családja családja az interneten tette közzé, hogy semmilyen módon nem járulnak hozzá, hogy Kata nevét “uszítás, gyűlölködés, vagy a halálbüntetés visszaállításának ürügyéül használják fel.” Miután a szegedi Csillag börtön padlásán megtaláltuk az egykori bitófákat, aktákban kutakodtunk, és volt büntetés-végrehajtókat faggattunk, hogyan is nézett ki egykor egy hazai hatósági kivégzés.

Rettegett reggelek

Magyarországon a kivégzések kora a rendszerváltozáskor zárult le, amikor a halálbüntetést az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találta, és határozatával 1990. októberében eltörölte.

Ma már csak a legöregebb, igazságszolgáltatásban és büntetés-végrehajtásban dolgozók emlékeznek arra, hogyan is zajlott egy kivégzés a kádári Magyarországon. Az ő segítségükkel jutottunk hozzá a régi, hatályát vesztett kivégzési szabályzathoz, és elmesélték az akasztás pontos menetét is.

Történetünket kezdjük azzal: a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1966. évi 21. számú törvényerejű rendelete, a büntetés-végrehajtási szabályzata írta le a kivégzések pontos menetét.  Ez számos pontban írta elő a kötelező szabályokat. Így például kimondta: a kegyelmi kérvény elutasítása után, de annak kihirdetése előtt a végrehajtásáról gondoskodó bíróságnak az elítéltet igazságügyi orvosszakértővel vagy a büntetés-végrehajtási intézeti orvossal meg kell vizsgáltatnia annak megállapításáért, hogy a kivégzés végrehajtásának nincs-e törvényes akadálya. Teherben lévő nővel és elmebeteggel a kegyelmezést megtagadó döntést közölni, és rajtuk a halálbüntetést végrehajtani a terhesség megszűnte, illetőleg felgyógyulásuk előtt nem szabad. Ha a halálbüntetés végrehajtásának nincs akadálya, azt lehetőleg a kora reggeli órákban kell végrehajtani -írja a szabályzat.

Siralomházi este

Élete utolsó napján a halálraítélt egy erre a célra kijelölt zárkába került, itt védőjével és hozzátartozóival beszélhetett, de  nem érinthették meg, és semmit nem adhattak át egymásnak. A halálraítéltek utolsó estéjükön viszont a norma szerinti élelmezésnél jobb ételt és cigarettát is kaphattak, de csak ha kérték. Azaz az „utolsó kívánság joga” a szocialista Magyarország ítélet-végrehajtásában nem létezett. Az egymás megérintésének tilalma pedig teljesen kizárt mindenféle érzelmes búcsút.

A kivégzés elméleti szabálya

A halálbüntetést zárt helyen, kötéllel vagy agyonlövetéssel, büntetés-végrehajtási intézményben kell végrehajtani. Az ítélet végrehajtásánál jelen kell lenni: a kiküldött bírónak, az ügyésznek, a jegyzőkönyvvezetőnek, két kirendelt orvosnak, a büntetés-végrehajtási intézet parancsnokának vagy helyettesének, az ítélet-végrehajtónak, valamint a kivezényelt őrségnek. A bíró – miután az elítélt személyazonosságát megállapította – a kegyelmi kérelem elutasítására vonatkozó döntést felolvassa, majd az elítéltet átadja az ítélet-végrehajtónak, és utasítást ad a kivégzésre” -írja az egykori szabályzat, amely a gyakorlat menetéről is rendelkezett. 

Bitófán lógva

Eszerint a hóhér az elítéltet átvette, végrehajtotta a kivégzést, amelyet jelentett a bírónak. A testet a halál után harminc percig a bitófán kellett hagyni, és arról csak újabb orvosi vizsgálat után volt szabad leemelni. A holttestet az intézetből sem kivinni, sem felboncolni, sem eltemetni nem volt szabad két órán belül.

Jeltelen sír család nélkül

A kivégzett holttestét családjának nem volt szabad kiadni. A halálraítélteket csak köztemetőben, az ismeretlen holttesteknek kijelölt helyen, jeltelen sírba volt szabad eltemetni, egészen 1979-ig. A szigor eztán annyit enyhült, hogy a temetés tényéről értesíteni kellett a a közvetlen hozzátartozót, aki eldönthette: kikéri-e a holttestet, és maga intézkedik a temetésről, vagy csak elmegy rá. A nyolcvanas években a kivégzett nevét is feltüntették már fejfáján.

Hátborzongató részletek

Egy volt büntetés-végrehajtó el is mesélte hogyan zajlott az akasztás. Eszerint két hóhérsegéd hátulról megragadta az elítéltet, megfordította, szembeállította a bitófával, a hóhér pedig elől összekötötte a két kezét. Aztán odavezették a zsámolyhoz, felléptették rá, háttal fordították az oszlopnak, amelyen vastag kötélhurok lógott. Ebbe lépett bele a halálba induló. Két bokáját összekötötték, miután a kötél végét alul csigába fűzték. Eközben a hóhér létrára állt, leakasztotta a cölöp tetején lévő kampóról az egy méternél is rövidebb kötelet, és a hurkot hátulról a kivégzendő nyakára helyezte.

Ebben a pillanatban az egyik segéd az elítéltet combjánál fogva megemelte, a hóhér a kötéllel felfelé húzta, hogy a hurok felső végét a kampóba beakaszthassa, míg a másik segéd a zsámolyt tolta ki alóla. Amint a felső kampót elérte a kötél, a hóhér beakasztotta a végét, a testet pedig elengedték.

A lógó ember nyakán megszorult a hurok, alulról pedig a korábban a bokára hurkolt kötéllel húzták lefelé a lábakat. Ráadásul a hóhér két kézzel leszorította a fejet, majd félrefordította, és a gerinc utolsó csigolyáját kiugrasztotta. Így halálraítélt előbb azt érezte, hogy a kötél élesen a nyakába vágódik, de amikor a csigolyája kiugrott, azonnal eszméletét veszítette – mesélte az egyik volt büntetés-végrehajtási dolgozó, aki több embert is kísért a bitófa alá. Ezután a hóhér a kivégzett arcát letakarta kendővel, szétnyitotta ingét, hogy az orvosnak meghallgassa: leállt-e a szív.

Utolsó kivégzettek

Az 54 éves Imréné volt az utolsó nő, aki hazánkban bitófán végezte. Előre kitervelten, nyereségvágyból elkövetett emberölés miatt ítélték halálra, és 1969. február 2-án az egri börtön udvarán tették nyakába a kötelet. Az előre kitervelten, nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntette, nagyobb értékre elkövetett lopás, és okirattal visszaélés vétsége miatt halálbüntetésre ítélt V. Ernőt pedig a Budapesti Fegyház és Börtön akasztóudvarán 1988. július 14-én végezték ki.

A már említett alkotmánybírósági döntés mellett számos, Magyarország által is aláírt nemzetközi egyezmény garantálja, hogy V. Ernő neve örök időkre úgy kerüljön be a magyar bűntörténelmi könyvekbe, mint az utolsó kivégzetté. A bosszúért kiáltók aligha tudják, hogy az elítéltek szerint a tényleges életfogytig tartó fegyház elég büntetés számukra: Mint azt életfogytiglanra ítéltek mondták: “ez a büntetés nagyobb fájdalom, mint egyetlen pillanatra szembenézni a hóhérral.”

“A halálnál is erősebb”

Minden bizonnyal ezt érezve írta alá több mint háromszáz, életfogytos olasz rab 2007-ben az akkori köztársasági elnöknek küldött következő levelet: „Elnök Úr! Belefáradtunk abba, hogy minden nap egy kicsit meghalunk. Úgy döntöttünk, egyszer halunk csak meg, és arra kérjük: életfogytiglani börtönbüntetésünket változtassák át halálbüntetéssé. Az életfogytiglani börtön istentelen találmány, olyan kegyetlenség, amely túlmegy minden képzeleten. Ez apró kortyokban fogyasztott halált jelent. Győzelem a halál felett, mert még a halálnál is erősebb.”

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

German Chancellor Angela Merkel and Russian President Vladimir Putin arrive to give a statement on August 18, 2018 at Schloss Meseberg castle in Meseberg, northeastern Germany, where they meet to discuss conflicts in Syria and Ukraine as well as energy issues. (Photo by John MACDOUGALL / AFP)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.