A huszonkilenc győri joghallgató hősiessége a feledés homályába veszett, pedig hazaszeretetükkel és a város iránti ragaszkodásukkal példát mutattak – mondta Szekeres Tamás rektor köszöntőjében.
Simon Róbert Balázs alpolgármester ünnepi beszédében felidézte, hogy a Győri Királyi Akadémia bátor diákjai fegyvert ragadva életüket áldozták hazájuk védelmében. Az 1809-es kismegyeri csata kultuszáról szólva a politikus hangsúlyozta, hogy az évente megrendezett megemlékezésekkel, a csata helyszínén tartott hadijátékokkal az áldozatok előtt hajtanak fejet a nemzetiségüktől függetlenül. Mint emlékeztetett rá, az ütközetben – amely győzelmet hozott a francia túlerőnek – több mint háromezer francia, magyar és osztrák katona lelte halálát.
Lebó Ferenc szobrászművész alkotása, a rusztikus kőoszlop az egykori akadémisták, tizennyolc-húszéves fiatalok önfeláldozását, bátorságát és kötelességtudatát fejezi ki – méltatta az alkotást Szalay Gyula, az egyetem dékánja az ünnepségen.
Kismegyeren – amely ma Győr egyik kertvárosa – zajlott a napóleoni háborúk egyetlen, a Magyar Királyság területét érintő ütközete.
Egész Európában ez volt az utolsó nemesi felkelés, azaz insurrectio. A közhiedelemmel ellentétben azonban nemcsak nemesek vettek részt a Napóleon seregével vívott csatában, hanem reguláris csapatok is: János osztrák főherceg – magyar és cseh királyi herceg – IX. hadtestében sok magyar katona is volt.
Az ütközetben elesett áldozatok emlékére a csata helyszínén 1897-ben emlékművet állítottak.
