A címben jelzett paranormális jelenségnek az Országgyűlés adott otthont hétfőn.
Az eset megértéséhez tudni kell, hogy az ülésteremtől úgy hatvanméternyi út vezet a sajtószobáig, ahol a médiamunkások a köztévé plazmásított közvetítésén követhetik nyomon a patkó történéseit.
Történt, hogy a t. Ház tán legvehemensebb képviselője, az LMP-s Schiffer András odabent emelt hangon ostorozta a „kalandorkormányzást”, mi pedig kint jegyzeteltük őt serényen; szemünk a klaviatúrán, fülünk a televízión. Őszinte meglepetésünkre még le sem írtuk az utolsó mondatot, amikor élőben is ott állt előttünk a kissé túlnyírt frizurájú képviselő, hogy sajtótájékoztatót tartson.
Schiffer András
Fotó: MTI / Kovács Tamás
Tartott is, és előadta (nem alaptalanul), hogy a kivételes sürgősségi eljárással tárgyalt törvények – különösen a mostani, az „oligarchák érdekeit szolgáló” igazságszolgáltatási csomag – micsoda csapást jelentenek demokráciánkra. Aztán arról beszélt, nonszensz, hogy az átszabott munka törvénykönyve hatályba lépése előtt mindössze két héttel látnak napvilágot az átmeneti rendelkezések. Emlékeztetett rá, hogy ennek kapcsán lemondásra szólította fel Czomba illetékes államtitkárt, s miután ez nem jött be, a törvény hatályba lépését javasolja halasztani. „Azt tanultuk meg – így a balzöld politikus -, ha valami ilyen sürgős a Fidesz számára, abban valami turpisság lesz.”
Mint aktualitás, a minap benyújtott „köztulajdonban álló gazdasági társaságokra vonatkozó szabályozás” is szóba került, ennek kapcsán említés esett előbb korunk hős Hermészéről, Hagyó Miklósról, majd a fideszes Lázár János idevágó 2009-es, a BKV-botrányt minősítő állításáról: a szocialisták és a liberálisok „pofátlan végkielégítéseket talicskáztak ki a közlekedési vállalattól”.
Annak idején a Ház a közfelháborodás nyomán maximalizálta a szalainészilágyieleonórai végkielégítések összegét. Most viszont, véli Schiffer, azt iménti bekezdés elején említett nevű törvénymódosítás visszacsinálna mindent, „újranyílnak a kiskapuk, ismét ki lehet talicskázni a pofátlan végkielégítéseket”.
Még tettük ki irkánkban az utolsó az ékezeteket (vég-ki-e-lé-gí-tés – csomó hosszú hangzó), amikor arra kaptuk fel a fejünket, hogy a parlamenti sajtó szorgos munkatársa jóvoltából hamarjában visszahangosított tévékészüléken az ülésteremben elnöklő Balczó András Schiffernek adja meg a szót. És Schiffer felpattant a plazmában, s mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, már ugrott is a kormány nyaki verőerére.
Nem értjük, hogyan csinálta. Kettő van belőle is, mint nyúlátverős fabula teknőseiből? Zöldklón? Vagy fénysebességgel közlekedik, mint a Millennium Falcon? Rejtély.
Effektus
„A Fidesz az igazán pofátlan végkielégítések pártjává vált” – ez már nem Schiffer, hanem az MSZP-s Harangozó Tamás, aki a folyosón rögtönzött sajtótájékoztatóján emelte fel a pár perccel korábban elejtette fonalat. A politikus szerint mindez nem jelent mást, mint hogy „beindult a süllyedő hajó effektus”. Vagyis: az „intézményesített korrupciótól bűzlő alaptörvényt” is megalkotó, „emberek millióit arcul csapó” kormányfő „rájött, nem hogy húsz évig nem lesz miniszterelnök”, hanem már két esztendőig sem, hiszen túl vagyunk a ciklusfelezőn. Így most a szocialista szemüvegen át kétségbe esettnek tetsző, az utolsó hónapjait kiélvező Orbán a „cinkostársainak” kedvez döntéseivel.
Fénysebesség ide, Han Solo oda, Csubakka amoda, a nap sztárja a Fidesz képviselőcsoport élére dokkoló Rogán Antal, aki ebbéli minőségében hétfőn vezényelte le első komplett frakcióülését. Sok mindent megtudtunk tőle. Egyebek mellett azt, hogy az Országgyűlés még a július közepéig tervezett rendkívüli ülésszak alatt elfogadja a jegybanktörvényt. Elvileg a mostani ülésen zajlott volna a szavazás, ám az IMF-tárgyalások vezetésére frissen kinevezett Varga Mihály halasztást kért. Mégpedig arra hivatkozva, hogy majd ne a nyilván acélnál maradandóbb törvényt, hanem csak annak tervezetét kelljen módosítani, ha a világbankos megbeszéléseken engedne a szabadságharcos magyar delegáció.
Hogy konkrétan miben alkudna meg Varga, egyelőre nem tudni, ugyanis a kormány ragaszkodik egyrészt ahhoz, hogy az MNB elnöke tegyen esküt az alaptörvényre, másrészt ahhoz, hogy csökkentse a jegybank első emberének fizetését. Sajtótájékoztatóján Rogán emlékeztetett rá: nem Magyarország az egyetlen renitens, hiszen az unió hét európai ország jegybanktörvényével kapcsolatban fogalmazott meg kritikát.
Rogán Antal
Fotó: MTI / Kovács Tamás
A frakcióülésen ugyan nem jutott idő taglalni a Büntetőtörvénykönyv napirenden lévő módosításait (erre legközelebb a keddi frakcióelnökségi ülésen lesz mód), Rogán mégis fontosnak tartotta közölni, hogy képviselőik ízlelgetik a halálbüntetés visszaállítását, ám a frakció többsége nem támogatja ezt a szigorítást. Kormánypárti zöm szerveződött viszont azon javaslat mögé, hogy az általános megvetésen túl a Btk. Is sújtsa mindazokat, akik nem tesznek eleget adatszolgáltatási kötelességüknek az Állami Számvevőszék felé. Továbbá az is élvezi a kétharmad egyetértését, hogy az idősek (hatvanöt év felettiek) sérelmére elkövetett bűncselekményeket az eddiginél keményebben szankcionálja a Büntetőtörvénykönyv.
A Ház hétfőn döntött az Áder János által megfontolásra visszaküldött, a médiaszolgáltatást szabályozó törvény módosításáról. A kétharmad természetesen megfogadja a köztársasági elnök intelmeit, s javítja az eljárási hibát. Ezzel kapcsolatban Rogán így fogalmazott: „Oda fogunk figyelni Áder János érveire. Egy hibát csak egyszer lehet elkövetni.” Az persze minimum vicces, hogy a módosítás szövege hajszálnyit sem változott, csupán az azt beadó személy lett a mostanában rettenetes szerepeket benyelő (link, Vadai) Navracsics Tibor. Amúgy imponáló az az azonosulási képesség, ahogy a kormány atomról atomra magáévá teszi a korábban kétszer is egyéni képviselői indítványként (Szabó Csaba, majd Menczer Erzsébet) benyújtott matériát.
Dödölle
El ne feledjük szólni a lényegről. A tavaly megálmodott nemzeti összetartozás napját ünnepelte az ország ezen stílszerűen derűs-árvalányhajasnak induló, aztán Dzsudzsák-áztató égszakadásba forduló hétfőn. Persze leginkább azok lobogózták fel lelküket, bocskaijukat, valamint sátortetős házukat, akik hétköznapon is Nagy-Magyarország matricás hátsó szélvédőt viselnek. De még e közösségen belül is húzódik demarkációs vonal: a rovásírásosok búsulnak, gyásznapról beszélnek, a narancsosok inkább a határon átívelő összefogásra fókuszálnak.
Nehéz is mit kezdeni ezzel az egésszel. Trianon tragédia, aljasság, pech, politikusaink katasztrofális csődje, Trianon szülte a Don-kanyart, a Holokausztot, Szálasit és utódait. Se kiköpni, se lenyelni nem tudjuk. Így van vele a Fidesz is, illetve sokáig kiköpte, aztán tavaly kínjában, hogy a szélsőjobb elől elegye a dödöllét, maga fogta kézbe a fakanalat. Olyannyira, hogy Kövér László a minap nagyobb átéléssel ült az izzó sparhertre, mint a radikálisok.
Fotó: MTI / Kovács Tamás
Az ellenzék meg hol némán, hol tátott szájjal, hol röhögve nézi az operettet. A szocik hétfőn azt választották, hogy a Kövér által az ülésnap kezdetén celebrált emléknapos beszéd alatt távol maradtak a teremtől. Ezzel persze felélesztették a 2004 decembere óta hol parázsló, hol lángoló hazaárulózó vádat, még akkor is, ha Szekeres Imre sajtótájékoztatóján kétszer is hangsúlyozza: Trianon tényleg szörnyűség, de az MSZP ennek ellenére „sem asszisztál a Fidesz békebontásához”.
Ide alighanem a fénysebesség is kevés. Időgép kéne. Vagy ez már az?
