Forum publicum, Forum, Fő Piartz, Nagy Piartz, Fő Piacz, Fő tér (Haupt Platz), Szabadság tér (1848-ban), Nagytér. Ember legyen a talpán, de legalább olyan művelt és Szegedet ismerő, mint Péter László tanár úr, aki ezek alapján kitalálja, melyik szegedi köztérről is szeretnék ma írni. Ugyanis nem más, mint a tanár úr gyűjtötte össze ezt a rengeteg elnevezést, hogy a „Szeged utcanevei” című, máig alapműnek tekinthető könyvében elmesélje, miként is szólították őseink Szeged főterét, a Széchenyi teret.
Névtábla a legnagyobb magyarnak
Ebből a műből olvasható ki az is, hogy 1860-ban kapta máig élő nevét a tér, nem sokkal a „legmagyarabb magyar” halála után. Az új névtáblák az év októberében szögeltettek a falakra. Még pedig csak magyarul – tudatta a város népével a Szegedi Híradó október 7-i száma. Ez nem csak azt jelezte: immáron Széchenyiről is lehet teret elnevezni, hanem azt is, vége annak a korszaknak, amikor Szegeden is csak kétnyelvű, magyar és német utcanév-táblák kerülhettek ki a házakra.
A tér történetéhez tartozik, hogy a korábban rendkívül elhanyagolt közteret 1872-73-ban kövezték ki, és ezekben az években rövidült meg a tér. Mert bármilyen hihetetlen is a mában élőknek – a Széchenyi tér a Kárász házig tartott egykoron. Azonban a Kiss Dávid palota, az új Zsótér ház, a Kereskedelmi és Iparbank székházának felépültével kettéosztották a hatalmas területet, és létrejött a ma Klauzál térként emlegetett új, jóval kisebb „terecske”.
Fák, virágok, paloták
Ám a Széchenyi tér korántsem csak így is tekintélyes méreteivel (egészen pontosan 50 ezer 87 négyzetméter alapterületű) nyűgözi le a látogatót. A város főterét – ahol egyébként 1950-ig piac is működött! – ugyanis olyan szép, vagy némi ráfordítással széppé tehető paloták övezik, mint a Nagyposta, a korábban már említett paloták, a Tisza szálló, a Szegedi Törvényszék épülete, a nemrégiben felújított Takarékpénztár-palota, a Zsótér-ház és a tér leghíresebb ékessége, a városháza. Az épületek mellett szemet gyönyörködtető a tér minden tavaszon nagy gonddal megújuló parkrendszere, mint ahogy szobrai is híressé tették az egyre több fesztiválnak otthont adó teret.
A teret, ami egy érdekes különlegességgel is büszkélkedhet. Bármennyire is dicsérjük, de lassan megérjük, hogy elhasználódott burkolata miatt „kilóg” a díszkövesre újított belvárosi képből. Míg más városok a városközpont rekonstrukcióját általában a főtérrel kezdték – tapasztaltam magam is az országot járva -, addig Szeged, ki tudja milyen oknál fogva, úgy tűnik, a végére hagyja az átépítést.
Mélygarázs a tér alá?
Persze lehet erre is logikus magyarázatot találni. A Széchenyi tér Szegednek annyira fontos, hogy alaposan át kell gondolni minden olyan lépést, ami kihat a tér arculatára. Talán ezért sem mer senki hozzányúlni (pláne nem fűrészgéppel…) a lassan 130 éves platánokhoz, bár mindenki jól tudja, sőt több helyen tábla is hirdeti: vihar esetén életveszélyes a fák alatt tartózkodni.
Holott 2012-ben már éppen ideje lenne belátni: tisztelve a múltat, de a jövő Széchenyi terét kellene végre kiépíteni. És a koncepció kidolgozásába talán még egy olyan, elsőre vadnak tűnő ötlet is beleférhetne, mint egy tér alá rejtett mélygarázs rendszer. Nem ördögtől való egy ilyen megépítése, hiszen Nyugat-Európa számos történelmi városában bujtatták el így az autókat a város főtere alá. És ha a tér méreteiből indulunk ki, egyértelműen belátható: ez a nagyberuházás legalább újabb száz évre megoldaná nem csupán a tér, hanem az egész belváros parkolási gondjait.
Ez persze csak egyetlen ötlet a sok közül. Hogy aztán az anyagi lehetőségek mikor teszik lehetővé a tér teljes átépítését, ki tudná megjósolni? Remélhetőleg azt azért nem kell megvárnunk, míg a tér legifjabb szobrán IV. Béla királyunk lova lépést vált, netán a legforgalmasabb platánparti „szórakozóhelyen”, a totózóban fogadhatunk BL döntő idején a Barcelona-Szeged meccsre…