„Nagyon kedves, rendes szálkás szőrű tacskoid keresi rendetlen emberoid tulajdonosát”, „Mindenütt keressük Szusit, az Angolpalánta óvoda kabala kutyusát! 100.000 forint a megtalálónak!”, „Csivike a magára hagyott zsebibaba ideiglenes vagy végleges befogadót keres a lehető leghamarabb” – még az is belefut ilyen és ehhez hasonló segítségkérő felhívásokba kedvelt közösségi oldalán, aki nem nyomkodja szinte már mániákusan a frissítés gombot ismerősei idővonalán, és az online „bökdösés” és lájkolás helyett a kapcsolattartás személyes formáját részesíti inkább előnyben.
De vajon – a felhasználók többségének mélyről jövő sóhaján túl – valódi segítséget jelentenek-e a szomorú szemű, otthonról elkóborló német juhász keverékről vagy a szerető és gondoskodó gazdira váró sziámiról készült képek? Növeli-e a megosztás-áradat az állatmenhelyeken élő jószágok túlélési esélyeit, vagy a „tedd ki te is, különben elaltatják” típusú hírek csupán napi jócselekedetünk kipipálására és lelkiismeretünk megnyugtatására szolgálnak?
Azonnal jön a segítség
Sági Anita, a Tetovált Állatmentők koordinátora azt mondja, a közösségi oldalak térnyerése óta jóval több állaton tudnak segíteni, mint a digitális technika vívmányait megelőzően. Vannak napok, hogy 10-15 bejelentés is érkezik hozzájuk. Ezeket szinte azonnal kiteszik Facebook-oldalukra, így van, hogy már pár órán belül sikerül gazdát találniuk a sanyarú sorsú ebeknek. Utcán hagyott, rosszul tartott, elveszett, vagy ellopott kutya – nem válogatnak, mindent megosztanak, ahonnan állati panasz érkezik.
„Ma már a világháló jelenti a legkézenfekvőbb forrást mindenkinek. Ráadásul a kisebb egyesületeknek szinte ez az egyetlen lehetősége a gazdikeresésre. Befogadóink kilencven százaléka a Facebookon jelentkezik. Napi szinten kapunk bejelentéseket, az oldalon bármikor, bárki megtalálhatja az elérhetőségeinket, és folyamatosan nyomon tudjuk követni a mentéseket” – részletezi a világháló nyújtotta előnyöket a koordinátor.
A Facebook segítségével talált gazdára nemrég Csubakka is, a Pomázon elütött, majd magára hagyott keverék eb, akiért – alig egy órával azután, hogy közzétették a fotóját – már jelentkezett is egy lelkes állatbarát.
Csubakka ma már jó helyen van
11 perc alatt lett gazda
A Facebook-akciók sikerét mutatja annak a kutyának a története is, akit a közösségi oldalra feltett fotók és felhívás nyomán mindössze 11 perc alatt talált meg gazdája. Dr. Király Péter, a Rex Állatsziget mentője szerint kóbor kutya esetében az első és legfontosabb lépés, hogy helyezzük biztonságba az állatot, majd a lehető legtöbb helyen tegyük közzé az információt, mert „a gyors cselekvés ilyenkor a legfontosabb.”
Az Elveszett Állatok Alapítványának Facebook-oldalán külön állatkereső adatbázis is található, ahova bárki felviheti megszökött kedvence adatait, képeket is feltölthet róla, ráadásul mindezt ingyen, közel hétezer lájkoló „szeme láttára”.
Az alapítványnál napi 2-3 elhagyott, beteg állatot kezelnek saját költségen, és hetente átlagosan 5-6 hontalan négylábúnak találnak gazdát. A szervezetnél rendszeresen tartanak oktatást az iskolai tananyaghoz kapcsolódóan a helyes állattartásról, és az állat- és környezetvédelem alapjairól.
Nemcsak találni, keresni is lehet
Csányi Vilmos, a Széchenyi-díjas magyar biológus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja például a Dogshop.hu Facebook-oldalán tette közzé, hogy tavaly elpusztult Jeromos kutyájához – akiről Jeromos, a barátom című könyvét is írta – hasonló, husky-pumi szukát keres.
„Tavaly eltávozott Jeromos kutyám, pumi – husky hibrid volt, egyesítve magában mindkét fajta előnyös tulajdonságait. Már nagyon hiányzik. Szeretnék egy hozzá hasonló kutyát. Keresek ezért egy fogamzásra alkalmas korú és állapotú pumi szukát, a nyár elejéig, akinek gazdája elfogadható térítés fejében vállalja, hogy a szukát fedeztessük és a kölyköket 7 hetes korukig neveli. A többi kölyköt is szerető gazdák várják!” – írja az etológus, akinek bejegyzését dühös és felháborodott hozzászólások követték.
Egyes kommentelők szerint Csányi nem gondolhatta komolyan, hogy reprodukál egy kutyát, sőt, úgy vélik, a hirdetéssel „rossz példát mutat a hazai kutyásoknak és ezzel az állatvédő szervezetek munkáját előre jól megjósolhatóan potenciálisan szaporítja.” Van, aki azonban kiáll a neves biológus mellett és azt írja: „Bízom Tanár Úr tudásában, kívánom, sikerüljön, amit akar. A szaporítók ellen pedig folytassuk a harcot együtt, más nem fogja megtenni.”
A celebállatoknak könnyű…
Nem kell feltétlenül embernek lenni ahhoz, hogy Facebook- függők legyünk. Íme, néhány állat, akinek valószínűleg több ismerőse, rajongója, követője van, mint nekünk, és egyáltalán nincsenek rászorulva a lájkokra. Tüsszögő panda, kuncogó lajhármaki, szökevény medve, lógófülű macska és a Zuckerberg-puli, kedvencek, akik a professzionális hírgyáraknál, például a CNN-nél, a Fox News-nál is népszerűbbek.
Maru videocsatornájára több mint 200 ezer ember kíváncsi a YouTube-on. A lógófülű macska Japánban él, a róla készült felvételeket több mint 150 milliószor tekintették meg.
Dino, a barnamedve először akkor hívta fel magára a világ figyelmét, amikor tavaly Szlovéniából átszökött Olaszországba. Az állatvédők a közösségi médián keresztül kampányoltak a medvéért, mert a helyi hatóságok veszettségre gyanakodva le akarták lőni az állatot. A kampány sajnos nem járt sikerrel, márciusban lelőtték, a boncolás azonban bebizonyította, nem volt veszett. Több mint 25 ezer rajongó emlékezik a szerencsétlenül járt mackóra.
Beast, a hófehér Zuckerberg-puli több rajongóval büszkélkedik, mint a Forbes magazin. Igaz, ez a Facebook atyjának házi kedvencétől el is várható. A kis pulival kapcsolatos híreket és fotókat folyamatosan posztolja gazdája a facebook.com/beast.the.dog oldalon, az 516 ezer lájkoló legnagyobb örömére.
Knut, a világ leghíresebb jegesmedvéje sajnos már elpusztult, de közel 30 ezer rajongó élteti emlékét a közösségi oldalon. A berlini állatkert a statisztika szerint csaknem 4 millió jegyet adott el, és a jegybevételből, valamint a Knut nevével fémjelzett emléktárgyak eladásából, filmes és egyéb jogokból milliós nagyságrendű haszonra tett szert
