Négy nap és búcsúzik Márta István az Új Színháztól. Az új direktor Dörner György, akinek igazgatói pályázata korábban a kritikák kereszttüzébe került. „Gagyi”, „szakmaiatlan”, „humbug”, „blöff”– nagyjából ezekkel a jelzőkkel. A Dörner-féle Új Színháztól több művész is elhatárolódott: tiltakozott Jirí Menzel, Esterházy Péter, Bálint András, Eszenyi Enikő, Mácsai Pál, Máté Gábor, Szirtes Tamás, Fischer Ádám, Christoph von Dohnányi és a Berlini Művészeti Akadémia. Letiltatta darabjait Sarkadi Imre örököse és Závada Pál. Civilek tüntettek. Kiderült, hogy Dörner pályázatában – melyben a fővárosi kormányhivatal nem talált hibát – valótlanságok szerepeltek, hogy egy 20 éve megszűnt színházra hivatkozott és, a teátrum intendánsának szánt Csurka Istvánt szélsőséges megnyilvánulásai miatt már Tarlós főpolgármester sem szeretné, ha alkalmaznák. Az átadás-átvétel szigorú szabályok szerint zajlik, a lenácizott új Új Színház első napját pedig már rögtön tüntetések színesítik majd: a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége, valamint a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, az Új Magyar Gárda, a Magyar Nemzeti Gárda és a Betyársereg készül demonstrálni.
Az Új Színházban, bár a színpadon minden a megszokott rendben zajlik, a kulisszák mögött jelenleg – minden szépítés nélkül – hullaszag van: a színházi büfé néma, sokan maguk elé merednek, a folyosókra pakolt kartondobozok tele a relikviákkal. Új időszak jön, mindenki érzi. Márta István január 31-én búcsúzik a társulattól. Vele beszélgetünk.
Márta István – Fotó: Kummer János
Hogy áll a költözés?
Fájdalmas. És nemcsak a fájdalom van jelen, hanem a félelem is. Egyrészt az egzisztenciát, másrészt a színházi létet tekintve. Mindeközben próbálni és játszani is kell.
Most nem csak saját magáról beszél, ugye?
Főleg a társulatról.
A színpadon is lehet érezni a változást?
A közönségnek nem szabad észrevennie, hogy mi történik. Ugyanúgy játszunk, mint 13 éve minden előadáson.
A folyosókra kitett kartondobozokban mik vannak?
„Csak” a 13 esztendő. Sokan megyünk el. A színház menedzsmentje szerződést bontott, kifejezte, hogy az új vezetőkkel nem kíván együtt dolgozni: a műszaki igazgató, a művészeti titkár, a nézőtéri felügyelő, a sajtófőnök, rendező, dramaturg és később a gazdasági igazgató is távozik. Sok holmi van, amit el kell vinnünk és sok, amit a színháztörténeti múzeumban helyezünk el.
Valami személyes dolgot nem hagy az irodában Dörner Györgynek?
Nem, semmit. Ez a történet nem egy vicces dolog.
Az Új Színház február elsejétől hivatalba lépő új igazgatójával január elején találkoztak, hogy egyeztessenek az átadás-átvételről. Szigorú szabályokat fektettek le.
Az elmúlt hónapokban elég sok támadás ért. Egyrészt Csurka István részéről: manipulálták a fotómat a Magyar Fórumban, majd a – most már nem a piacon lévő – intendáns úr arról is beszélt, hogy szerinte a színház gazdálkodásával súlyos problémák vannak. Ezen kívül Pozsgai Zsolt, a teátrum leendő főrendezője több esetben nyilatkozott a színházról negatívan. Ezért döntöttem úgy, hogy csak megfelelő időben, megfelelő céllal és indokkal engedélyezem a bejárásukat a színház üzemi területére.
Ez mit jelent a gyakorlatban?
A színházi titkárral tartják a kapcsolatot, egyeztetési kérdésekben pedig a művészeti titkár áll rendelkezésükre. Elfogadtam, hogy a márciusi program megszerkesztéséhez szükség van arra, hogy megismerjék a színészek szerződéseit, ám ezeket nem vihették ki a házból, nem másolhatták le. Bejárási lehetőséget is kértek, ezt a műszaki igazgatóval biztosítottuk számukra. Arra azonban, hogy az átadás-átvételig bemenjenek a próbákra, vagy hogy a társalgóban találkozzanak a színészeinkkel, nem adtam engedélyt.
Fotó: Kummer János
Tehát gyakorlatilag Dörner György és Pozsgai Zsolt hivatalosan még nem is találkozott az Új Színház társulatával?
Így van. Bár én úgy tudom, hogy telefonon már beszéltek néhány színésszel. Talán még novemberben történt, hogy két esetben, mikor megnézték a darabokat, az előadások után bementek az öltözőkbe. Ezek után a színészek kérték tőlem, hogy ezt valamilyen módon akadályozzam meg, mert nagyon zavaró a jelenlétük, tekintve a fennálló helyzetet.
Ennyire feszült a légkör?
Nagyon.
Hogy lehet így dolgozni, színházat csinálni?
Mi eddig a színházi életből főképp a pozitívumokat tapasztalhattuk meg. A közönség szeretett bennünket, a kritika kevésbé, ám ez a fajta együttlélegzés az idősebb, akár Kossuth-díjas színészekkel vagy a legfiatalabbakkal, a stúdiósokkal, egyfajta életformává vált, ami most kényszerűen megváltozik majd. Nem tudom, hány színészt akar az új vezetőség elküldeni, hányat akar megtartani, hányan mennek el az évad végén, nem tudom, kik jönnek ide, de az biztos: az Új Színház február 1-jétől megváltozik.
Két színészről biztosan tudjuk, hogy nemsokára távozik: Pokorny Lia és Gáspár Sándor. Gáspár Sándorral most találkoztunk a színházi büfében. Nincs túl jó bőrben.
Nemrég három nagy sikerrel játszott darabot kellett levennünk a repertoárból. Mindhárom főszereplője Gáspár Sándor volt. Csodálom őt, és büszke vagyok arra, hogy a társulat tagja volt, de ezt kibírni emberileg, színészileg nagyon nehéz. Főképp úgy, hogy közben próbálta a Varázshegyet.
Gáspár Sándor tavaly a Színház.hu-nak azt nyilatkozta, hogy Dörner György pályázata mögött valójában Eperjes Károly áll, aki nem mellékesen szintén az Új Színház tagja. Gáspár azt mondta, hogy Eperjes, miután elbukta a Győri Nemzeti Színház igazgatói pályázatát, és a „győri levitézlését nem tudta elviselni, úgy érezte, hogy kapóra jöhet egy ilyen pályázati helyzet és Dörner György igazgatói ambícióit újra táplálva revansot vehet”. Illetve, hogy bár Dörner pályázata gagyi, csak azért adhatta be, mert „politikai támogatást szerzett számára Eperjes, a szándékok pedig idővel önmagukat kezdték el gerjeszteni”.
Mindenféle találgatások vannak arról, hogy mi történt valójában. Egy biztos: ennek a politikai döntésnek az előkészítésében színházi kollegák is részt vettek. Hogy ki, merre tolta Dörner Györgyék szekerét, arról nem szívesen nyilatkozom.
Sejtései vannak?
Vannak.
Az Új Színház honlapján olvasható egy levél, melyet a közönségnek írt. Ebben így fogalmaz: „13 esztendő munkáját zúzza szét az érthetetlen és megmagyarázhatatlan politikai döntés. A miértre nincs logikus válasz.” Valóban nincs? Egy politikai döntés nem lehet logikus?
Nem kéne, hogy logikus legyen, mert egy színház nem politikai síkon eldöntendő ügy. Ha rosszul megy, ha vacakká válik, ha elveszti a közönségét, ha a társulat szétmegy, vagy ha gazdasági probléma adódik, akkor lehet szakmai kérdést csinálni belőle, de nem politikait. De nálunk azért érthetetlen mindez, mert nincsenek gazdasági vagy likviditási problémáink, az általam létrehozott társulat működik és fantasztikus színészekből áll. A látogatottság decemberben 92 százalékos volt és januárban valószínűleg 94 százalékkal végzünk. A főpolgármester úrnak az az állítása, hogy ő csak azért döntött a Dörner-pályázat mellett, mert magyar darabokat, magyar rendezőket, konzervatív és hagyományos előadásmódot ígért be, nem tartom elfogadhatónak. Blöff volt Dörner pályázata. A dolgozatban megvezette a döntéshozót, ez tény. A hazai és nemzetközi közvéleményt viszont nem tudta átverni szélsőséges és közhelyes mondataival. A botrány nem véletlenül robbant ki.
Az Új Színház repertoárja most drasztikusan átalakul. Mondhatnám, semmi nem marad a korábbiakból.
Januárban összesen 40 előadásunk volt. A kényszerű csökkentés miatt 17 nagyszínpadi és 4 stúdiószínházi, tehát 21 előadás lesz a februári műsorban, amit még mi állítottunk össze decemberben. És a nagy váltás: a Dörner Györgyék által szerkesztett márciusi programban már egyetlenegy korábbi repertoárdarab sem szerepel, miközben 8 produkciót nyugodtan játszhatott volna tovább. Ellenben lesz 14 vendégelőadás és 6 koncert. No komment.
Van két előadás – a Varázshegy és a Váltságdíj –, amely valószínűleg csak 4-4 előadást ér meg. Ennek van értelme? Megéri?
Természetesen nem. A Varázshegy bemutatóját előrehoztuk februárról januárra, de ettől fogva már nem mi gazdálkodunk vele, hanem az új vezetőség.
A Márta-féle Új Színház utolsó bemutatója, a Varázshegy –
A képre kattintva galéria nyílik!
Fotó: Kummer János
Megvan már a Dörner-féle Új Színház 2012-2013-as repertoárja. Elég sok bemutatót terveznek.
Nem szívesen beszélek a programjaikról. Állítom, hogy ez, csakúgy, mint Dörner pályázata: blöff.
Lesz elég nézőjük?
Egy ideig biztosan. De a főváros és a színház közti közszolgáltatási szerződés olyan feltételeket tartalmaz, amit – ebben a gazdasági helyzetben – igen nehéz lesz teljesíteni. A fővárosnak nincs pénze és emiatt elképzelhető, hogy 760 millió forintot kivon a színházaiból, tehát egy fillérrel sem tudja majd támogatni azokat. Marad a jegybevétel, az adókedvezmény és az állami résztámogatás. Kell a néző, mégpedig a fizető néző. Hogy ezt nem létező zongorás koncertekkel vagy magyar klasszikusokkal éri el Dörner, már nem az én problémám.
Az Új Színház után új feladat várja: Pécs és a Zsolnay Kulturális Negyed. Az ügy pikantériája, hogy 2010-ben a Pécsi Nemzeti Színház igazgatóságára pályázott Dörner György, ám azt a meccset elvesztette.
Ahogy a pályázat sikertelen lett, abban a pillanatban hívott Páva Zsolt és felajánlotta a munkát.
Ennyire jóban van a pécsi fideszes polgármesterrel?
Nem pártállásuk szerint válogatom meg a barátaimat vagy a munkaadómat. A POSZT-nak, a Pécsi Országos Színházi Találkozónak tavaly én lettem a művészeti igazgatója. Helyszínkeresés közben megnéztem a Zsolnay Negyedet és szó szerint majdnem leesett az állam, annyira fantasztikus helyre „bukkantam”. Sok barátomnak és külföldinek ajánlottam megnézésre. Akkor még nem tudhattam, hogy néhány hónap múlva el kell hagynom az Új Színházat. Páva Zsolt viszont tudta, hogy budapestiként is büszke vagyok a Negyedre és Tarlós István döntése után felhívott, gondolkodási időt kértem és végül elfogadtam az ajánlatát.
Máshonnan is kapott ajánlatokat?
Igen, Budapestről és vidékről is, de valahogy a pécsi kötődéseim és a feladat teljesen „elvarázsolt”.
A városi közgyűlésen konszenzus született a megválasztásáról. A Fidesz és az MSZP is támogatta.
Ezért is vállalom a feladatot.
Megkönnyebbülés volt a budapesti történések után? Revansot vett?
Szó nincs róla. Jól esett a pécsi bizalom, de most a munka a legfontosabb. Budapestet illetően nincsenek illúzióim. A 13 évem után nem azt várom el, hogy köszönetet kapjak a fővárostól, de azt a rémálmaimban sem gondoltam volna, hogy a senkinek sem használó döntés után az összes létező revíziót és ellenőrzést kapom „ajándékként”. Ami itt történt, már nem egy abszurd tragikomédia, hanem egy abszurd bohózat. Persze a végén kiderült, hogy gazdaságilag rendben vagyunk és arányosan használtuk fel az adófizetők pénzét.
Szikora János jelenlegi művészeti igazgató szerint az Új Színháznak nincs jövője. Egy interjúban azt mondta, Dörner érkezésével „megszűnik egyfajta színházi alkotóműhely, és utána jön valami, amit talán szellemi süllyedésnek lehet nevezni”. Ön ezzel szemben a már említett búcsúlevélben a közönségnek ezt a tanácsot adja, „arra, ami márciusban következik az Új Színházban, legyen kíváncsi és ne fordítsa el a fejét!”.
Azt kérem, hogy ezt mindenki vegye szó szerint. Magam is ezt teszem majd. Nem fordulhatok el az Új Színháztól, ottmaradt barátaimtól, kollégáimtól.
Az Új Színházzal kapcsolatos anyagainkat itt olvashatják.
