A húsz éve működő, francia alapítású, kétévente megrendezett EUROPAN Nemzetközi Építészeti- Városépítészeti pályázat célja, hogy egy európai hálózaton keresztül segítsen az önkormányzatoknak abban, hogy a legbonyolultabb helyszínekre előremutató ötletek szülessenek. A tizenhét európai ország által szervezett 2011-es ciklusra, majd félszáz helyszínre csaknem háromezer csapat jelentkezett. Közülük lett első a Kun Tamás, Álmos Gergely debreceni és Mezey Tamás szegedi építészekből álló AMK+ elnevezésű csapat.
A csapat és a díj
„Budapesten végzett, huszonnyolc éves építészmérnökök vagyunk, több éve dolgozunk a fővárosban különböző irodákban. Többször pályáztunk már hasonló formációban, Szegedre azért esett a választásunk, mert egyikőnk szegedi” – mesélte a Szeged24-nek Kun Tamás építész. „Nagyon örültünk a díjnak, mert bár két évtizede működik ez a legnagyobb európai pályázati rendszer, eddig még sosem nyertek magyarok” – folytatta az építész, aki a sikert nem csupán saját ötletüknek tulajdonítja, hanem annak is, hogy szerinte Szegednek volt a legjobb háttere. Elmondta azt is, hogy a verseny – amely egyébként a negyven év alatti építészek megmérettetése – témája az volt, hogyan lehet bizonyos területeket újrahasznosítani, becsatornázva egy város vérkeringésébe.
Az ötlet
Szeged rókusi városrészében, egy panelrengetegben „szigetként” áll a szegedi áramszolgáltató, az EDF- DÉMÁSZ több mint húsz és félezer négyzetméteres, mára már elhagyatott gyártelepe. A telep 2009-ig működött gőzből fejlesztettek itt villamos áramot, mára azonban csak az erőmű negyvenöt méteres kéménye, a régi üzemcsarnok és az egykori hűtőtorony nyolcszögletű betonlába maradt meg. Az alkotók által Piros lufi névre keresztelt terv erre a területre álmodott egy meseszerű közösségi teret.
„A koncepció az volt, hogy a gyártelepet úgy integráljuk a város szövetébe, hogy egyfelől megőrizzük és kiemeljük a hely szigetszerű különlegességét, de ne zárjuk el a környezettől, csak jelképesen körbehatároljuk.” – mondta Kun Tamás. Az építész szerint ezt úgy oldották meg pályázatukban, hogy az ipari épületek új funkciót kapnának és foglalná keretbe egy „fal,” azaz egy olyan építmény, amelyben irodák, üzletek, lakások kaphatnának helyet.
A „fal”, azaz a keretes beépítés az építészek ötlete szerint egyszerre elhatárolná és átjárhatóvá tenné a gyártelepet és a környékét. Mégpedig úgy, hogy a tervben a földszintet nyitva hagyták, hogy aztán a benti látvány behívja az embereket. A benti, gyártelepi részre mindenki csak gyalogosan mehetne be, autóval egy kiépített mélygarázsban lehetne parkolni. A terv szerint a „falon” belépve az egykori gyártelep megújult funkciójú területére jutunk.
Az építészek megőriznék a régi építmények zömét, amelyekben művészeti iskola, kiállítótér, kávézók kaphatnának helyet. Kun Tamás elmondta: szerinte a régi csarnok fényvilága miatt jó lenne rendezvényközpontnak, hangverseny- és kiállítóteremnek. A kéményt és a nyolcszögletű betonlábat pedig meghagyták szimbólumnak a főtéren, ahol szabadtéri eseményeket lehetne tartani. Az építész hozzátette: fontosnak tartották a parkosítását, mert az élhetővé teszi „az ipari mesevilágot” és a fenntarthatóságot is. Utóbbi kedvéért környezetbarát és energiatakarékos kialakítását javasolták a közösségi térnek.
A tizenkétezer ezer eurós díjat pénteken adják át Szegeden, a városi áramszolgáltató székházában, ahol a terveket bemutató kiállítás is nyílik, és egy kerekasztalbeszélgetésen vitatják meg az érintettek, az önkormányzat és az áramszolgáltató képviselői a terv későbbi hasznosítását. Kun Tamás annyit elárult: tudomása szerint a város befektetőket keres tervük megvalósításához.
