A szakmunkásképzőt végzett, letartóztatása előtt munkanélküli, szociális támogatásból élő, büntetett előéletű vádlott 6 éves koráig állami gondozottként nevelkedett. D. Istvánné (1936) sértett ekkor vette magához, és ezt követően egészen a bűncselekmény bekövetkeztéig nevelte. Együttélésük során, az elsőrendű vádlott nagykorúvá válását követően rendszeresek lettek a viták a vádlott és a sértett között, mert a vádlott nem segített a ház körüli munkákban, nem járult hozzá a háztartás vezetéséhez és nem dolgozott, amit a sértett nehezményezett. A viták miatt a vádlott többször elköltözött otthonról, azonban mindig vissza is tért nevelőanyjához, utoljára a bűncselekményt megelőzően fél évvel.
Az elsőrendű vádlott jó ismerősi viszonyban volt a másodrendű vádlottal, 2010. január 21-e előtt fél-egy évben naponta összejártak. 2010. január 21-én délelőtt az elsőrendű vádlott a sértettel együtt tartózkodott otthon a csongrádi házban, amikor 11 és 12 óra között ismét összevesztek azon, hogy a vádlott nem járul hozzá a háztartás költségeihez, és nem vesz részt a ház körüli munkákban. Bár korábban tettlegességig nem fajultak a veszekedések, akkor a vádlott úgy zárta le a vitát, hogy többször arcon ütötte az idős asszonyt, és egyszer vese tájékon meg is rúgta őt.
Ezt követően a vádlott a sértettet a ház konyhájában lévő ágyneműtartóba rakta úgy, hogy amikor az ágyneműtartó tetejét visszahelyezte, az asszony felsőteste félig kilógott. A több sérülést, köztük csonttörést is elszenvedett sértett magatehetetlen állapotba került. A vádlott ezt követően elvette a sértett pénzét – ami legalább 1845 forintot tett ki – azzal a porcelán bögrével együtt, amiben a sértett ezt a pénzt tartotta.
Majd az elsőrendű vádlott elment a másodrendű vádlotthoz, akinek a lakásán tévét néztek, és kora délután elindultak a sértett ingatlanába. Ekkor az elsőrendű vádlott elmesélte barátjának a délelőtt történteket. A házba érve a két vádlott meggyőződött arról, hogy a sértett nem ad életjeleket, azt azonban nem tudták eldönteni, hogy az asszony meghalt-e. Ekkor a vádlottak közösen elhatározták, hogy a házban értékek után kutatnak, de ez nem járt eredménnyel.
A kutatás befejezése után az elsőrendű vádlott átment a szomszédhoz, akit megkért arra, hogy hívja ki a mentősöket a sértetthez. A kiérkező mentősök az idős asszonyt már holtan találták, és az újraélesztés sem vezetett eredményre. A sértett halálát a vese körüli vérzés következtében kialakult vérkeringési elégtelenség okozta, ami összefüggésben volt azzal, hogy a vádlott bántalmazta a véralvadásgátló kezelésben részesülő asszonyt – áll az első fokon eljáró bíróság ítéletében.
Halált okozó testi sértés és társtettességben elkövetett kifosztás bűntettében mondta ki bűnösnek a Csongrád Megyei Bíróság 2011. június 7-én K. László (1984 – csongrádi lakos) elsőrendű vádlottat, ezért – halmazati büntetésül – 6 év börtönre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az ügy másodrendű vádlottja, B. Roland (1991 – csongrádi lakos) társtettességben elkövetett kifosztás bűntettének kísérletért 1 év 2 hónap, végrehajtásában 5 évre felfüggesztett börtönbüntetést kapott. A másodrendű vádlott ítélete jogerőre emelkedett. Az elsőrendű vádlottnál az ügyész a döntést tudomásul vette, míg a vádlott és védője a kifosztás bűntette alóli felmentés és enyhébb büntetés kiszabása érdekében fellebbezett, így került az ügy a Szegedi Ítélőtáblára.
