Fotó: Ancsin Gábor
Mindenhol azt nyilatkozza, hogy baj van a Magyar Színházzal. Nincs pénz, még az is lehet, hogy be kell zárni. Ide az igazgatói irodába a harmadik emeletre lifttel kellett feljönni és volt benne egy ember, akinek csak az a dolga, hogy a liftet kezelje…
Nem is egy van, hanem három! A Magyar Színház egy épületgépészeti múzeum. Ez egy olyan speciális lift, amiből lehet, hogy az országban sincs is több, mert nem csak személyszállításra, hanem díszletszállításra is alkalmas. Ennek a liftnek a kezeléséhez külön engedély és vizsga kell. Én, amikor igazgató lettem, mindent megpróbáltam, hogy kezdjek valamit a liftünkkel, de nem volt eredménye. Ez egy állami intézmény…
De azért három embert csak liftkezelésre tartani, hát mondjuk legalábbis luxus…
Igen! De ez az érv is kevés volt a fenntartónál. A helyzet az, hogy ha nincs pénzem kicserélni a liftet, akkor kell a három ember, aki kezeli. De ez semmi! Volt itt nyolc gondnok is. Azt a problémát sikerült megoldanunk. És van még vagy hatvan ilyen probléma. Ami a 2011-es esztendőben velünk történt gazdasági értelemben, zárolás, tartalékképzés, stabilitási alap, és még sorolhatnám a szinonimákat, de akárhogyan is nevezzük, ez elvonás volt. Itt 100 millió forinttal kevesebb van, mint amennyi kellene.
Na, jó de mihez képest van 100 millióval kevesebb?
Mielőtt én jöttem, 800 millió forint volt a színház állami támogatása. Azt a pályázatot, amit megnyertem, 650 millió forintos támogatásra írták ki, és most 540 millió forintos éves állami támogatásnál tartunk. Amikor kezdtem, 254 közalkalmazott volt lejelentve a minisztérium felé. Elkezdtem keresni őket, és kiderült, hogy 242 közalkalmazott dolgozik a színházban.
Fotó: Ancsin Gábor
Támogatást 254 ember bérére kapott a Magyar Színház. Nem értem. A maradék tucatnyi ember bére hova lett??
Ide bejött a pénz, mint bér, és eltűnt. Tehát nem találtunk egyetlen konkrét nevet sem, akinek kiment volna az összeg.
Én még mindig nem értem! Akkor hova ment el a pénz?!
Jó a kérdés. Nem találtuk. Eltűnt a rendszerben.
Milyen rendszer volt ebben a színházban?!
Én is ezt kérdezgettem magamtól.
Fotó: Ancsin Gábor
2009 decemberében Iglódi István igazgató, pár hónappal később Pollák Magdolna gazdasági igazgató is elhunyt. De azért ha ekkora volt a káosz, csak lehetett volna egy feljelentés vagy valami? Ennek most egyébként is divatja van…
De hát nem volt kit… A volt gazdasági igazgató a maga idejében biztosan jó volt, de eljárt felette az idő. Hogy mondjak más példát is: sem a gazdasági osztályon, sem a vezetői irodákban, sem a szervezési osztályon nem volt számítógép 2010-ben! Fokozzam még? Külön embert foglalkoztatunk arra, hogy leragasszon egy levelet, külön egyet arra, hogy bélyeget tegyen rá, külön egyet pecsételni … és sorolhatnám!
Amikor ezeket vázolta a fenntartónak, mi volt a válasz? „Oldd meg”?
Igen!
Mi van most?
162 közalkalmazott, de még el kell küldenünk. És hogy csak ennyi azt saját erőből oldottuk meg. A gazdasági feladatok mellett nagy kihívás volt, hogy ki kellett nyitni a színházat, mert 30 éve magára volt zárva. Vissza kellett tolni a térképre. Az elmúlt évadban kilenc olyan rendező érkezett hozzánk a szakmából, akik egytől egyig kitűnőek, és ez nagyon kellett már a színháznak. Akármekkora is a baj, nem lehet azt csinálni, hogy racionalizálás és átalakítás miatt bezárunk egy évre.
Vagyis ha nem csinált volna semmit egy évig, akkor jobb lenne a helyzet?
Csak anyagilag és gazdaságilag. De könyörgöm, ez egy színház!
Fotó: Ancsin Gábor
Na, jó de közben meg tartoznak ide is, oda is! Jöttek új emberek, dolgoztak, de nem tudta kifizetni őket a színház.
Kilenc bemutatóból mára csak egy, az Osztrigás Micinek alkotói nincsenek kifizetve, mint külsős szerződők. Ez önmagában egy csoda. Mint ahogyan az is, hogy még nem kellett azt mondanom a közalkalmazotti státuszban lévőknek, hogy nincs pénz, nincs fizetés. Persze nekem kötelességem, hogy fizessek, de az állami támogatás kevesebb, mint a közalkalmazottak bérköltsége.
Legutóbb a díszítőknek mégis azt mondta, hogy nem tud fizetni.
Benne van a pakliban, hogy be kell zárni a színházat. Persze mi azon vagyunk, hogy mindenképpen megmentsük. Elfogadom, hogy van egy igazgatói felelősség, de ragaszkodom ahhoz, hogy van egy fenntartói is! Felelős gondolkodást várok el tőlük is. Értem, hogy az állam ki vonul a kultúrából és mindenkinek nehéz, de szeretnék látni, kapni, hallani egy irányt, ami felé el lehet indulni. És ez nem feltétlenül az, hogy bezárunk, annak ellenére, hogy ez sem kizárt. Csak akkor ezt valaki vállalja el, mondassék ki!
Fotó: Ancsin Gábor
Vagy pénz, vagy bezárás, de legyen már valami?
Vagy valami segítség, mondjuk adminisztratív segítséget kapunk. Van itt egy hatalmas jelmezraktár. Én már régen nyitottam volna benne egy jelmezkölcsönzőt. Nem volt rá tevékenységi köröm. Erre most van. Vagy a díszletműhely, ami szintén dolgozhatna kifelé, mint a cipészet, mert képzelje, az is van… Most bizakodom, mert napi kapcsolatban vagyok a helyettes államtitkárral. Ez a színház most a túlélésért küzd. El kellett indulni a 654 fős színház megtöltése felé. Gondoljon bele, ez a színház nagyobb, mint a Katona, körülbelül fele akkora a nézőterünk, mint a Nemzeti Színház nagy színpadáé. Finoman szólva nem stúdió méret. Tehát színvonalas, nagy színpadi darabokat akarunk bemutatni, jó példa erre a Sweet Charity. Meg kellett változtatnunk a szervezést is, ez mostanra beindult. Látjuk, hogy például az egyetemistákat el tudjuk hozni ide a sörük mellől, ami szerintem nagy szó…
Hogyan?
Hirdettünk egy akciót. Szórakozóhelyeken megkerestük a fiatalokat, és a sörük mellé kedvezménnyel árultunk jegyet. Mindent megmozgattunk, ahogy azt látja.
De akkor most mit lát, lesz színház vagy nem?
Lesz. Bízom benne. Irányt kell találnunk, a fenntartóval együtt. Legyen mondjuk ifjúsági és gyermek színház? Vagy legyen itt, a Hevesi Sándor téren a magyar zene színháza? Már csak azért is, mert a Magyar dráma színháza úgy látom, már foglalt, igaz egészen furcsa irányba vitték… ki lett lőve a Marsra.
Fotó: Ancsin Gábor
Az Új színházra gondol? Na látja, ott nincs hiány az irányban.
Én, Őze Áron, soha nem sorolódtam be se jobbra, se balra. Színházigazgatóként még jobban ügyelnem kell erre. A színházban sem engedtem soha ilyesmit. Az elődöm, Iglódi István se. A mi társulatunknak nagy múltja van. Itt játszott Sinkovits Imre, vagy Agárdi Gábor. És tudja mit? Amikor az kellett, akkor Imre bátyám ment a minisztériumba, amikor meg az kellett, akkor a Gabi bátyám. Aztán este közösen csodát csináltak a színpadon. Az egész Új Színház-ügyet kikérem magamnak. Kikérem magamnak, hogy ha véleményt mondok róla, nem tehetek mást, csak politizálhatok! Ezt egy pitiáner, bölcsődés szintű baromságnak tartom. Nem értem, hogy bukkanhat fel olyan szókapcsolat, hogy liberális szemét, vagy olyan jelző, hogy újnáci. Miről beszélünk?! Hogy egy Új színházas színésznek aközött kell választania, hogy ő baloldali-szociálliberális-mocsok vagy újnáci? Miközben ott sorakoznak február után is a csekkjei az asztalon? Kikérem magamnak!
