A 35 évnél fiatalabbak pártszimpátiáját vizsgálta a Tárki és arra jutott, hogy azok körében, akiknek egyáltalán van politikai elképzelésük, a Fidesz a legnépszerûbb (56 százalék), majd a Jobbik (19 százalék), az MSZP (14 százalék) és az LMP (11 százalék) következik.
A jelek (és a Wikileaks jóvoltából kiszivárgott és az origo által feldolgozott iratok) szerint Orbán Viktort nem lepik meg az adatok, õ ugyanis már 2007-ben arról beszélt, hogy 2014 után nem tudnak majd veszteni, mert “titkos tény” a magyar politikában, hogy a szavazók életkora a legmeghatározóbb a választásokon. “A Fidesznek nagy elõnye van a 25 év alatti csoportban, míg az MSZP bázisa 55 év feletti” – mondta akkor Orbán.
Átrendezõdés az erõtérben
Persze kérdés, hogy bejön-e Orbán számítása és bebetonozódik-e a Fidesz a fiatalok szavazataival. Kiss Viktor politológus szerint nem feltétlenül. Az ideológiakutató, aki 2006-ban Reich Orsolyával Új politika vagy jobboldali ifjúság? címmel publikált a témában egy tanulmányt, úgy látja, hogy nagy az átrendezõdés a politika világában.
A Fidesz a 2002-es vereség után egyfajta kínálati politikát folytatott, ötleteket felvillantva igyekeztek minél szélesebb rétegekhez szólni, így jutottak el a fiatalokhoz – véli az ideológiakutató.
Az elmúlt években új ideológiai törésvonalak alakultak ki a magyar politikában. A 35 év felettiek és a huszonévesek világképei alapvetõen térnek el egymástól – nem csoda, hogy az új generációk nem követték a szüleik pártpreferenciáit.
Három kultúra
2006-ig a hazai politika háromosztatúsága leképezte a társadalmi törésvonalakat, a posztkádári (MSZP), a nyugatias (SZDSZ és aztán egyre inkább a két nagy párt) és a nemzeti-keresztény (Fidesz) gondolkodásmódot. Ez azonban viszonylag egyszerû szituáció volt, hiszen a rendszerváltás tényeire és következményeire kellett a szereplõk mindegyikének reagálnia.
Az új nemzedékek számára már mások a fontos tények, szüleik igazságai, értékei, narratívái rajtuk nem segítenek. Nincsenek könnyû helyzetben. Magyarország még az erkölcsileg túlterhelt kapitalizálódás, a „posztmodern fogyasztói társadalom” létrejöttének ideológiai sokkját sem élte túl, kérdés, mit kezdenek az eközben felnõtt nemzedékek a globális válság során napjainkban kialakuló sokkal.
Tovább törik
Egyértelmû, hogy a hazai pártstruktúra még nem tisztult le – mondja a politológus. Ma már látszik ugyanis, hogy a közeljövõ Magyarországa sokkal fragmentáltabb lesz ideológiai értelemben is, mint a rendszerváltás által uralt kilencvenes évek. Magyarán számtalan kulturális és világnézeti szakadékkal élünk majd együtt tartósan. Egészen más a tapasztalata és a gondolkodásmódja egy budai, világlátott, sokdiplomás vállalkozó vagy értelmiségi gyerekének felnõttként, mint egy vidéki, érettségizett, szegény, alacsony presztízsû munkavállalóénak.
A TÁRKI mostani felmérése szerint az LMP az elõbbi, a Jobbik az utóbbi fiatalok „nemzedéki pártja”.
Azt feltételezhetjük, hogy a következõ években még számtalan ennyire eltérõ világnézet jelenik meg, amelyek közül nyilván nem lehet majd mindegyikre pártot szervezni, de a politikai folyamatok hátterét jelentik majd – mondja a politológus.
A vesztes
Az átrendezõdés legfõbb vesztese jelenleg az MSZP, ugyanis a 35 év alattiak között jelentõs számban található elégedetlenek számára a szocialisták jelentik a szükséges generációs ellenségképet. Más kérdés, hogy a jobboldalnak nem volt nehéz az MSZP-vel azonosítani a posztkádári kultúra olyan káros maradványait, mint a korrupció vagy a túlzott bürokrácia.
A jobboldalt segíti az is, hogy a Fidesz és a Jobbik politikai kultúrája alapvetõen a konfliktusokra, a folyamatos harcokra épül, ami vonzó az elégedetleneknek – teszi hozzá a politológus. Azonban a Fidesz kormányon éppen úgy az elitellenesség céltáblájává válhat, mint Gyurcsány – sokak szerint a „jobboldal diktatórikussága” könnyen válhat az ifjúsági szabadságvágy alapjává.
Veszélyek
Valójában persze még szinte semmit nem tudunk a 35 évesnél fiatalabbak gondolkodásmódjáról – figyelmeztet Kiss. A kétezres években ugyan az ifjúság egyes, „extrém” csoportjai és szubkultúrái politikai jelentõségre tettek szert, látszik néhány a mai fiatalok problémái közül, de mégiscsak a „passzív többség” törésvonalai lesznek a döntõek néhány éven belül.
A jelenlegi átrendezõdés legfõbb veszélye az, hogy a pártok erõszakosan próbálják irányítás alá vonni az új generációk politikai megjelenését-cselekvését, hiszen így az új beállítódások, világképek, a sokszínû igények inkább a politika világán kívül alakulnak majd ki, ennek következményei pedig nem kecsegtetnek túl sok jóval.
