Hoffmann bizonyítványa

Kedves Szülők!

Mi is nagyon meglepődtünk, amikor megtudtuk, hogy Rózsa lesz az osztály tanulmányi felelőse. Nem nagyon értettük először, hogy miért őt választotta az igazgató úr erre az egész iskolát befolyásoló feladatra, de hát ez az ő dolga. Azt sem láttuk a tanév előtt, hogy bármilyen szándéka lenne a főnöknek a tanulmányi területtel.

Ennek ellenére a kis Rózsa nagy lelkesedéssel fogott bele a tanév elején a munkába, sőt már nyáron felhívta magára a figyelmet, amikor a tanítók, tanárok helyzetéről olyan kedvesen nyilatkozott. Azt mondta, hogy ezentúl minden pedagógusnak öröm lesz dolgozni, jó nagy fizetése lesz, és mindenki irigyelni fogja őket. Igaz, hozzátette, ezért cserébe jól kell tanítani, mert ha nem, jönnek a szakfelügyelők, és leszidják őket. Azt is mondta, hogy a minőség áll majd a középpontban, és rend lesz, valamint fegyelem.

A kis Rózsáról még a tanévnyitó előtt kiderült, hogy nincs humorérzéke. A nyári iskolai vicclapban megjelent tréfát nem értette, és helyreigazítást kért a szerkesztőktől, akik azóta is röhögnek ezen, de helyt adtak a kérésnek. Ezután már az egész iskola röhögött. Reméljük, nem viselte meg mindez Rózsát mentálisan, az biztos, hogy nem ő az osztály tréfamestere. Azt is megtudtuk, hogy a János vitézt többre értékeli Harry Potternél, pedig nekünk tanároknak eszünk ágában sem volt kihagyni Kukorica Jancsit a tananyagból.

Ambícióira jellemző, hogy még nyáron összehívott egy kis titkos csapatot, hogy segítsenek neki a szövegalkotásban. Már akkor tudta, hogy ez lesz a legnagyobb kihívás az idei esztendőben. Három nagy fogalmazást kellett volna elkészítenie: mit gondolok az iskoláról, mit gondolok az egyetemről és mit gondolok a tanárokról témakörben. Ezt tulajdonképpen önszorgalomból vállalta fel Rózsa, nem volt sürgető kényszer sem a tanítók, sem az igazgató részéről. Ő mégis azt ígérte, hogy megírja a dolgozatokat, sőt, megkérdezi róla nemcsak az osztálytársait, hanem az egész iskolát, és leadja még az idei tanévben mind a hármat. Ez nem valósult meg. Bár volt sok próbálkozása, ezek rendre rosszul sikerültek. Egy alkalommal még az igazgató úr – akivel a közvetlen eszmecserét Rózsa „mindig nagy intellektuális élménynek” nevezte – személyesen is leteremtette. Végül a jövő tanévre halasztottuk a dolgozatok leadását.

Rózsa szóban mindenki véleményére kíváncsi, de csak titkos köreire hallgat. Barátai az osztályban alig vannak, azok is leginkább a saját őrséből kerülnek ki. Ilyennek mondható Semjén őrsvezető, bár Zsolt is csak néha védte meg konfliktusaiban. A jobbszélső padsor néhány tanulója is szimpatizál vele. Nagyon sok ellenséget szerzett azonban az év alatt, és nem csak a bukott tanulók közül. Úgy látjuk, nem jön ki sem a másik őrsvezetővel, Jánossal (főleg az együttnevelés- és a hittanórán), sem az iskola pénztárosával, Matolcsy Györggyel a dolgozatokban szereplő számokkal kapcsolatban. Rózsa ambícióit mutatja, hogy első dolgozatkísérleteiben még nem is sokat pepecselt a számokkal. Igaz, amikor a pénztárnok rászólt, és kötelező irodalmakat (Széll Kálmán Terv és konvergenciaprogram) írt elő, akkor pedig nem tudott vitatkozni az azokban szereplő számok tarthatatlanságáról. Úgy tudjuk, végül a pénztáros elképzelései szerint fogja átírni a dolgozatokat, noha ez így teljesen ellentmond az év eleji optimista kijelentéseinek. (Például a „milyen jó lesz tanárnak lenni”–témában tartott kiselőadásainak.)

Társas kapcsolataiból leginkább az 1. OV osztály tanulmányi felelősével való állandó durcás vitatkozását tapasztalhattuk meg. A sokkal jobb tanuló hírében álló Zoltán a tanévben végig bírálta – nemcsak az egész osztály, az őrsi gyűlések, hanem az egész iskola előtt is – Rózsa elképzeléseit. Ezt ő sem hagyta szó nélkül, és mivel kettős őrsi tagsága van, feljelentette a kritikusát. Az árulkodásnak azonban nem lett eredménye, biztos emlékeznek – az üzenőfüzetben is megírtuk a kudarcot.

A tanuló verbális kommunikációs készsége is változó. Többször bántóan fogalmaz (például lebohócozza, kicsinyesnek nevezi a tanárokat, vagy indokolatlannak nevezi az iskolatüntetést), a testvériskolákkal való üléseken ugyanakkor látszólag meggyőzően (valójában semmitmondóan) tud érvelni. Mint már az előbb említettük, csak a titkos körére hallgat, az osztálybizalmira, az iskola diákképviselőire, a szülői közösségekre, a tanulmányi felelősökkel foglalkozó társaira nem. Azt mondja, hogy sokat beszélget a szövegalkotásról a többiekkel, de a többiek ezt vagy nem erősítik meg, vagy arra panaszkodnak, hogy a beszélgetéseken elhangzott tanácsaikat nem építette bele a dolgozatokba.

A számtan sem az erőssége Rózsának. Emlékezetes, hogy a tankötelezettségről szóló példákban sokszor keverte a 15-18 közötti kétjegyű számokat, a tanári óraszámoknál pedig még a negatív és pozitív számok körében sem mozgott biztosan. (Először csökkenésről beszélt, majd emelésről, végül az utolsó hónapokban már jelentős emelésről.) Ugyanígy az egyetemórákon is teljesen bizonytalan a számfogalmakban, most úgy tűnik, a negatív számok halmazában keresi a megfelelő értékeket.

Rózsa számára az integrálszámítás (vagy ahogy az iskolában hívjuk: integráció) a legproblémásabb terület. Láthatóan nem is érti, mire jó ez az egész. Inkább a részhalmazokban próbálja leírni az általa vezetett terület felépítését. Úgy véli, a részhalmazokból előbb-utóbb úgyis összeáll az univerzum. Amelyik részhalmaz nem tud kapcsolódni – az szerinte – már nem a matematika, hanem Pintér intendáns területe.

A művészetekben – ígéretét nem betartva – különösebben nem aktív, bár egy ízben megtanított egy dalt az iskola érdeklődőinek. A testnevelésben viszont kezdeményező szerepet játszik, sőt azt szorgalmazza, hogy minden nap legyen tornaóra. (Még akkor is, ha nincs elég tesitanár és tornaterem sem.) Az idegennyelvekhez ambivalens a viszonya. Az említett dalt franciául tanította meg, ugyanakkor az angolt nem szereti.

Rózsa külön figyeli a tehetségeket. Tanulmányi felelősként egyik kiemelt célja, hogy a jó képességű osztálytársai jó szakkörökre, jó nyelvórákra járjanak. Ezt még akkor is fontosnak tartja, ha az osztálypénzből így nem jut elég a szegényebb diákoknak. Lehetővé tette, hogy jelentősen emelkedjen az egyház beleszólása az osztály munkájába.

Kedves Szülők!

Idén, épp Rózsa javaslatára, már akár meg is buktathatnánk a lányukat, és elég lenne egy számot év végén az Önök tudomására hozni. A mi iskolánkban azonban az évismétlésre ítélés kizárólag az igazgató dolga.

A szöveges értékelés érdemjegyben kifejezve: 2 (azaz kettes alá).