Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa szerint a 112-es egységes európai segélyhívószám nem mozdítja elő, sőt esetenként kifejezetten nehezíti az egységes szemléletű segítségnyújtást – közölte az Országgyűlési Biztos Hivatala csütörtökön az MTI-vel.
A segélyhívásokat ha mobiltelefonról érkezik a segítségkérés – a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság ügyeletén fogadják, onnan kapcsolják a területileg illetékes rendőri, mentős, tűzoltó vagy katasztrófavédelmi szervet.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese már egy kilenc évvel ezelőtti jelentésében megállapította, hogy “a riasztási rendszer jelen formájában a rendszerben meglévő áttételek nagy száma és az ennek következményeként előforduló indokolatlan késedelem miatt az élethez, a tulajdonhoz, valamint a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot közvetlenül veszélyezteti, továbbá az állam nem tesz eleget maradéktalanul objektív alapjogvédelmi kötelezettségének.” Ez a helyzet az első vizsgálati jelentés óta máig nem változott alapvetően – áll a közleményben.
Az ombudsmani jelentés ismét megfogalmazza azt, hogy a riasztási lánc áttételei a beavatkozás megkezdéséhez szükséges időtartamot indokolatlanul a többszörösére növelik. Az átkapcsolások miatt a hívó félnek több híváskezelővel is beszélnie kell, miközben a lehető leghamarabb szükség volna a segítségre. Arra sincs biztosíték, hogy az átkapcsolás helyén fogadják a hívást.
A rendőrök belső kommunikációja, azaz annak hiánya is hátráltathatja a beavatkozást, mert – mint a vizsgált nap hívásaiból kiderült – a rendőrség híváskezelői a segélykérés átkapcsolása után nem rendelkeznek információval az intézkedésről és annak eredményéről, hacsak utána nem keresnek a Robotzsaru névre hallgató rendszerben. Az intézkedés utóéletének ismerete nélkül az egész procedúra újrakezdődik, ha bármilyen újabb fejlemény hatására a bejelentő újra a segélyhívót tárcsázza. Az ombudsman megállapítása szerint ilyenkor nem az ügyeletes rendőr hibázik, ő betartja a belső szabályokat, tehát egyértelmű, hogy a rendszerrel van a probléma.
Az egyik legnagyobb gondot továbbra is a segélykérő helyének pontos meghatározása jelenti, pedig 2003 óta törvény garantálja, hogy a mobiltelefon-szolgáltatóktól ilyen esetekben kérni lehet a hívó helyzetét. A mentőszolgálatnál például ezt a hiányosságot a bejelentő visszahívásával igyekeznek ellensúlyozni, ám előfordul az is, hogy a mentősök a központi ügyelettől nem kapják meg a hívó telefonszámát.
További probléma, hogy a mentésirányítók és a rendőrök, mentősök egymás közötti kommunikációja is a segélyhívásoknak szánt hálózatot terheli, a hatalmas mennyiségű belső beszélgetés adott esetben szintén akadályozhatja a segélyhívások fogadását.
A közlemény szerint a vizsgált napon csaknem kétszáz olyan hívást rögzítettek, amelyben az ügyeletes egy másik rendőrrel főleg szolgálati, de esetenként magánügyekről – beszélt, így egyértelműen megállapítható, hogy a segélyhívásokat a hagyományos rendőrségi ügyeleti tevékenység részeként, nem elkülönítve fogadják, illetve kezelik.
Szabó Máté megállapításaival és a “segélykérő megsegítésének javaslatával” a kormányhoz fordult.
Az MTI érdeklődésére a kormányzat részéről későbbre ígértek reagálást.
