Az államszervezet gyökeres átalakítását sürgeti egy friss tanulmányában Sárközy Tamás. A jogász, egyetemi tanár a Mozgó Világ májusi számában megjelent írásában kifejti: sürgősen szükség van a modernizációra, mert a jelenlegi államgépezet egyre nehézkesebben működik.
Véleménye szerint a világválság felhívta a figyelmet Európában is arra, hogy válságszituációk esetén állami beavatkozásra van szükség. Sárközy Tamás tanulmányában kifejti, hogy az új világgazdasági rendben a paternalista jóléti-szociális állam skandináv-német modellje már nem tartható fenn. „Mérsékelt, önkorlátozó, a polgári autonómiát, az egészséges civil társadalmat nem zavaró, de ugyanakkor fejlesztő, társadalmi konfliktusokat csökkentő-rendező állam lehet csak versenyképes a globális világgazdaságban” – emeli ki a szakértő. Hozzáteszi: szükséges a – nem mértéktelen – állami redisztribúció, nem lehet mindent privatizálni.
Az olcsó állam is lehet erős
A szakértő úgy véli, a kicsi és olcsó állam liberális alapeszméje összeegyeztethető az erős állammal. „A kicsi és olcsó államot azonban úgy kell érteni, hogy az államszervezet tényleges államfeladatokhoz igazodik, azok ellátásához szükséges méretű és költségű” – fogalmazott a Mozgó Világban Sárközy. A cél tehát a piacot szabályozó és korrigáló, a gazdaságot ösztönző és a társadalmi konfliktusok feloldására törekvő, a tényleges államfunkciók ellátására képes, nem elidegenedett, nem bürokratikus, nem öncélú nagy és drága nemzeti állam működtetése Magyarországon.
Ennek elérése azonban nem egyszerű feladat, mivel nehéz elszakadni a szocialista államiság gyakorlatáról. A jelenlegi magyar államszervezet a kerekasztal-tárgyalások és a négyigenes népszavazás, valamint Németh Miklós kormányának előkészítő törvényhozásának eredményeként alakult ki. Egy rendkívül erős parlamentáris rendszert, egy „szuperjogállamot” hoztak akkor létre, ám a hatékonyság és a költségek mérlegelése akkor teljesen háttérbe szorult.
Nincs versenyképes államunk
Sárközy példaként hozza fel eltúlzott parlamentáris rendszerünkre, hogy az Országgyűlésünk közel 400 fős, Európa talán legerősebb Alkotmánybírósága a miénk, úgy, hogy mellette négy ombudsmanunk is van. Ráadásul 3200 önkormányzat létezik Magyarországon, de jelentős részük csődbe ment, míg a megyék hatáskörileg kiürültek.
„Az 1989-90-es megoldás tehát lényegében egy túl nagy, túl drága, valamint túltagolt, intézménytúltengésben szenvedő, emellett állandó növekedési vágytól sarkallt államszervezetre vezetett” – írja tanulmányában a jogász. Különösen jelentős volt az önkormányzati apparátus növekedése, példa erre a főváros szinte áttekinthetetlen önkormányzati és hivatali szerveződése, amelyek mellett tanácsadói és szakértői szerződések egész láncolata alakult ki, a korrupció melegágyaként.
A szakértő szerint mindezzel párosult a politikai pártok mértéktelen zsákmányszerző törekvése: a kilencvenes években több mint egymillióan szorultak ki a versenyszférából, közülük sokan mentek át a „puha” költségvetésű közszférába. Ugyanakkor a legértékesebb közigazgatási személyi állomány a jövedelmezőbb magánszférába ment, amely színvonaleséshez vezetett. Közben ráadásul az ellenőrző szervek jóval erősebbek lettek, mint az „alkotók” (pl. az Alkotmánybíróság és az Igazságügyi Minisztérium viszonylatában). A kormányzati szervek belső felépítése is torzult: túl sok a vezetői állás és rengeteg a kezdő fiatal, de hiányzik a tapasztalt középső réteg. „Nincs versenyképes államunk” – összegzi mindezt Sárközy Tamás.
Két kiút is van
A szakértő, egyetemi tanár szerint intézményi szempontból két megoldás kínálkozik Magyarország számára. Egyfelől meg lehet tartani az 1989-90-es parlamentáris rendszert, ám ki kell irtani az intézménydzsungelt, és be kell építeni az eredményesség és a költségérzékenység szempontjait. Efelé hathat – a második Fidesz-kormány által már kezdeményezett – képviselői létszám csökkentése, a minisztériumi integráció, az önkormányzati átalakítás. A teljesítményértékelés és az életpályamodell összeegyeztetése, valamint a mértéktelen kormányzati PR csökkentése.
Sárközy Tamás hangsúlyozta: az állami feladatok egyre komplexebbé válnak, ez a szélesedés pedig jóval differenciáltabb megközelítést igényel. Ezért van az, hogy a korábbi – mint fogalmazott – „reszliminisztériumok” helyett egyre nagyobb, integrált tárcák jönnek létre. (Ez figyelhető meg a második Orbán-kormány felépítésénél is: a korábbi 11 helyett nyolc minisztérium lett, jelentős hatáskör-összevonásokkal).
A másik járható útnak egy „mérsékelt” prezidenciális rendszer bevezetését látja Sárközy. Ez francia minta alapján azt jelentené, hogy az államfőt közvetlenül választanák és a kormány felettese lenne. A törvényhozó hatalmat a parlament képviselné, széles körű, garantált ellenzéki jogosítványokkal. Kétharmados törvények nem lennének, elnöki vétó azonban igen. Így a kormány kettős politikai kontroll mellett működne: a parlament és a köztársasági elnök is felügyelné. De megmaradnának az olyan külső ellensúlyok is, mint az alkotmánybíróság vagy az ombudsmanok, a független jegybank vagy a számvevőszék.
Sárközy Tamás szerint az első út politikailag könnyebben járható, mint a második. Kiemeli ugyanakkor azt is, hogy szemléletmódbeli változásra és nagyobb politikai kultúrára is szükség van az eredményességhez.
