Az MSZP lakásprogramja szerint, ha beindul a gazdasági növekedés, akkor lehet az ország teherbíró képességéhez igazított új lakástámogatás, be kell indítani a bérlakásépítést, és bevezethető a lakbérek támogatása.
A Fidesz-KDNP az új munkahelyek teremtésénél szán kiemelt szerepet az építőiparnak, amely képes felszívni a nem felsőfokú képzettségű munkaerőt. A lánctartozást úgy szüntetnék meg, hogy az állam pontosan fizetne, a fizetési határidőt pedig jogszabály rögzítené 30 napban. A fedezetkezelő intézménye – némi átalakítással – de maradna.
A Jobbik lakásprogramja azzal indul, hogy országos bérlakás programot indít, a lakásokat magyar kis- és középvállalkozások építik. A fejlesztő a Nemzeti Beruházási Központ lenne. A lakásépítés központjában a családi házak állnának, ezekhez a Magyar Bank adná a kedvezményes és hosszú futamidejű hitelt. A deviza hitelt azonnal eltörölnék.
A körbetartozásokat úgy számolná fel a program, hogy csak tényleges termelőkapacitással rendelkező cégek indulhatnának a közbeszerzéseken, az alvállalkozói lépcsők számát pedig korlátoznák.
Az LMP bevenné az Alkotmányba a lakhatáshoz való jogot. Miután jelenleg a korábban felvett forint alapú lakáshitelekre megy el az állami támogatás zöme, több mint évi 100 milliárd forint, ezt megszüntetné a párt. Az így felszabaduló összegből pedig egy igazságosabb támogatást indítana.
A Civil Mozgalom az építéshatósági ügyintézést egy szinttel feljebb tolná, az első fok regionális-, míg a másodfok országos szinten lenne. Megszüntetné a szomszéd fellebbezési jogát, helyébe a nyilvánosságot és az ügyészi fellépést állítaná.
Az MDF programja mostohán kezeli a lakáspolitikát, mindössze az ingatlanadó kapcsán kerül szóba benne. A párt nem csak a lakásokat, hanem valamennyi ingatlant megadóztatná, sávosan progresszív kulcsokkal.
