Hankiss: Csak „fölül” romlott az ország

A korábbi hasonló kötetekben az országról, annak problémáiról, a lehetséges megoldásokról kértek be írásokat tudósoktól, művészektől, a gazdasági élet szereplőitől. Miért váltottak személyesebb témára?

Agyonbeszéljük magunkat a közélet kérdéseiről és a politikáról. Már lassan csak erről van szó mindenütt, az életünk minden sejtjébe beivódott a politika. Ezért gondoltuk, hogy váltani kellene. Annál is inkább, mert azt látjuk, hogy az ország „fölül”, a politikai elit szintjén eléggé romlandó és romlott, tele van bajjal, zűrzavarral és homállyal. Ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy a társadalom „alsóbb rétegeiben” rengeteg nagyszerű ember van, aki teszi a dolgát, jó minőségű munkát végez, kitalál dologkat. Ez lehet a faluját rendbetevő polgármester vagy egy jó szervező egy kisvárosban, aki mondjuk, összehoz egy zenekart, de lehet egy jó orvos, egy jó óvónő és még sorolhatnám. Százezerszám élnek Magyarországon felelősségteljes európai polgárok, akikről semmit nem hallani. Az emberi tényező kívül esik a látókörünkön, a médiumok látókörén. Arra gondoltunk, hogy most a közélet helyett a mindennapi élet kérdéseit vizsgáljuk meg, és az emberi élet legalapvetőbb kérdéseire kérdezünk rá, például, hogy mi az értelme az emberi életnek.

A kötetben megjelent 79 írás összeáll valamilyen irányba, ami esetleg megmutatja, hogy az ország merre tartson?

A „Te rongyos élet…” elsősorban nem az országról, hanem emberek egyéni életéről szól. Mindenkinek más az életcélja, és ez így van rendjén. A sokféle emberi célból, szándékból, akaratból, törekvésből, munkából alakul azonban az élet, az ország, a világ. Ha sok olyan ember van, aki hisz a saját személyiségében, jövőjében, akkor az ország GDP-je is emelkedik, ha kevés ilyen van, akkor süllyed. Tehát összefüggenek ezek a megnyilatkozások a makrokérdésekkel, de minket igazán most az emberi életek érdekeltek. Nagyon meglepő volt, és nagy örömmel töltött el, hogy komoly közéleti hölgyek és urak megnyíltak, és leírták, hogy mit akarnak kezdeni saját magukkal és az életükkel ebben a nagy üres világban.

Az élet értelméről szóló kérdés amellett hogy a legalapvetőbb emberi kérdés, egyben nagyon intim. Sokan utasították vissza a felkérést?

Kevesebben, mint gondoltuk. Ezt a kérdést általában valóban elhárítja az ember. Nem mindig van a hárításra lehetőség, mert minden ember életében lehetnek olyan időszakok, amikor „fejbekólintja” valami, és akkor válaszolnia kell erre. A szerzőink kétharmada – ki jobban, ki kevésbé jobban – megnyílt, és hajlandó volt beszélni a személyes gondjairól, problémáiról, vágyairól, félelmeiről, szorongásairól, reményeiről. Ezért ez egy nagyon személyes és emberileg gazdag kötet lett.

Miért egy híres operettdalból vették a kötet címét?

A „Te rongyos élet…” a Csárdáskirálynő egyik híres dala. Amikor kerestük a címet, egy csomó nagyon komolyat találtunk ki, de ezek mind unalmasak voltak. Nem akartuk a kötetet túl komolyra venni. A kérdés eleve olyan súlyos, hogy ha a kötet címe tovább „komolyítja” a témát, akkor azt már senki nem viseli el. Ezért gondoltuk, hogy ellenpólusként behozunk egy ilyen triviális címet. Azt mutatja, hogy nem akarunk sem felszállni a fellegekbe, sem leszállni az emberi lét legmélyére.

Nem csak szerkesztője, hanem szerzője is a kötetnek. Az írásában Hamletre hivatkozik, aki soha nem találta meg az élet értelmét…

Azt írtam, hogy Hamlet egész életében kereste az élet értelmét, de önmaga számára soha nem találta meg. Az utolsó mondata a drámának, hogy „a többi néma csend”. De ennek ellenére a nézők, az olvasók számára Shakespeare akarva-akaratlanul megmutatja a választ. Azt üzeni Hamlet sorsa, hogy lehet és érdemes az emberi élet leglényegesebb kérdéseivel foglalkozni, keresni az élet értelmét, keresni egy olyan világot, ahol tisztesség, igazság, tisztaság van. Az olvasó számára nagyon fontos és értelmes üzenetet fogalmaz meg akkor is, ha Hamlet számára ez nem sikerült.

A „Te rongyos élet…” írásait elolvasva is egy ehhez hasonló üzenetet fogunk kapni?

Aki figyelemmel olvassa, az talál minimum 5-10-20 olyan gondolatsort, amin ő is el fog gondolkodni, és segít neki szembenézni az élet örömteli és nehéz kérdéseivel. Bármilyen gondolkodó embernek ajánljuk a kötetet. Én azt szeretném hinni, hogy valamilyen szinten minden ember gondolkodik az élet értelméről. Gondolkodni is kell, mert ha nem, akkor az élet elszalad üresen, értelmetlenül.