Választási szervek
A magyar választásokat felügyelő szervek függetlenek, csak a törvénynek vannak alárendelve. A helyiről az országos szint felé haladva öt szervezetet különíthetünk el: összesen 11 ezer szavazatszámláló bizottság van, ezek fölött állnak a települések helyi választási bizottságai, majd az egyéni választókerületek választási bizottságai, a húsz darab területi választási bizottság, végül az Országos Választási Bizottság. Feladatuk a választások törvényes megtartása, ezért minden részfolyamatért övék a felelősség. A szavazás lebonyolítását követően a választási bizottságok állapítják meg az eredményeket, majd adják át a megbízatást a képviselőknek. A választási bizottságok független és pártok által delegált tagokból állnak. Egy párt általában egy főt delegálhat.
Ezek végrehajtó apparátusai – mind az öt szinten – a választási irodák. Az Országos Választási Iroda (OVI) működését a belügyminiszter felügyeli. Az irodák feladata – többek között – a számítógépes rendszer megrendelése és üzemeltetése, a helyiségek biztosítása, vagy a jelöltek választási jegyzékbe vétele.
Jogorvoslat
A választási bizottságoknál panasz, a bíróságoknál pedig – a választási bizottság munkája ellen – kifogás tehető. Panasszal bármely állampolgár élhet a választási bizottságok tagjainak megválasztása, a névjegyzék, a kampány valamely részlete, vagy a választási irodák tevékenysége ellen. Arról azonban, hogy a jogorvoslat érinti-e a kiosztott mandátumot, az OVB illetve a Legfelsőbb Bíróság dönthet. A jogorvoslati fórum minden esetben kétszintű: az választási bizottság döntése ellen a felsőbb szintű választási bizottsághoz, legvégső esetben pedig a bírósághoz lehet fordulni. A bizonyítási indítványhoz azonban tanúvallomást, okiratokat és szakértői véleményt kell csatolni.
A jogorvoslat határideje általában egy nap, kivéve, ha a választás eredményéről van szó, akkor ugyanis három napon lehet bejelentést tenni. A határidő jogvesztő.
Választási csalások
Amióta választás van a világon, vannak, akik a szabályok ellenében igyekeznek előnyre szert tenni. Nem demokratikus rendszerekben a választási szervek, a kormány vagy valamely kormánypárt követi el a csalást. Demokratikus berendezkedésekben – Tóth Zoltán választási szakértő terminológiája szerint – kétfajta csalási lehetőség van. A szakember által „primitívnek” nevezett esetben utólag is tetten érhető és felderíthető az eredmény megváltoztatása (kivéve, ha a szavazatszámlálók között érdekegység lép fel). Ebbe a csoportba tartozik a szavazatszámlálásnál vagy a szavazólapok kivitelével majd újbóli behozatalával kapcsolatos sumákságok, vagy éppen a számítógépes csalások. Ezek elkerülése érdekében egyébként Magyarországon kézzel és géppel is összesítik a voksokat.
A másik csoportot Tóth Zoltán „intelligens” csalásnak nevezi: ilyen a mandátumvásárlás vagy a médiával való visszaélés.