Az Európai Tanács elutasította a Bizottság javaslatát a MON810 genetikailag módosított kukorica Magyarországi bevezetéséről. Ön elégedett?
A Fidesz álláspontja az a kérdésben, hogy elutasítja a GMO növényeket, ezért ez komoly politikai sikerként könyvelhető el. A genetikailag módosított növényekkel szembeni moratóriumot azonban én árnyaltabban ítélem meg.
Hogyhogy?
Ez nem érzelmi kérdés számomra, de attól kezdve, hogy a Világkereskedelmi Szervezetben (WTO) született egy paneldöntés, amely a nemzetközi kereskedelmi joggal ellentétesnek mondta ki az Európai Unió GMO-kal szembeni magatartását, tehát hogy korlátozzuk a kereskedelmét, szerintem ott eldőlt ez a mérkőzés. Jogellenes, mert a nemzetközi kereskedelemben az elővigyázatosság elve, tehát hogy nem tudjuk, milyen hatása lesz a termék fogyasztásának húsz-harminc év múlva, nem alkalmazható. Magyarország ezért hiába hivatkozik erre akár a bizottság, akár más fórumok előtt, ez az álláspont a WTO-ban nem védhető. Ezek utóvédharcok, és a moratóriumokat előbb-utóbb le fogják bontani. Persze nem tartom kizártnak, hogy valami mást kiépítenek majd helyettük. Például olyan szabályokat hoznak létre, amelyek de jure engedik a GMO-k használatát, azonban a feltételek miatt de facto senki sem él majd vele.
Más tagállamok kormányaival és politikusaival egyetemben ön is erősen ellenezte az uniónak a WTO-ban képviselt stratégiáját. Mi volt önök szerint a legfőbb baj vele?
A stratégia arról szólt, hogy mielőtt a WTO-ban bármiféle egyezség létrejönne, mi leépítjük és szétverjük a saját agrártámogatási rendszerünket. Az indoklás úgy szólt, hogy ennek fejében majd a rettenetesen versenyképes pénzügyi szolgáltatásainkat szabadabban tudjuk értékesíteni a világpiacon. Kérdem én, hol vannak most ezek a rettenetesen versenyképes pénzügyi szolgáltatásaink? Nem ezek életben tartására kellett száz és ezermilliárd eurókat odapumpálni? Ezekért a bankokért, ezekért a pénzügyi szolgáltatásokért akarták feláldozni az európai mezőgazdaságot? A fél évvel ezelőtti szövegekre visszatekintve egyszerűen röhejes, amit az unió csinált a Világkereskedelmi Szervezet tárgyalásain. Peter Mandelson, az Európai Unió kereskedelmi biztosa szerencsére bele is bukott ebbe a politikába. Az Európai Unió agrárkereskedelmi stratégiája tehát egy tragédia volt.
Ám a megállapodás aláírása előtt egy perccel mégis az amerikaiak álltak föl az asztaltól, hogy ők inkább mégis fenntartják a saját agrártámogatási rendszerüket.
Mert nekik több eszük volt. Mert Amerika mindig is jobb kereskedelempolitikát folytatott, mint az Európai Unió, és most is sokkal jobban képviselték a saját érdekeiket, mint mi.
Az Európai Bizottság szándéka az, hogy csökkentsék az agrártámogatásokat, és az így nyert összeget az unió versenyképességét jobban szolgáló ágazatok fejlesztésére fordítsák. Ön szerint meddig tartható fenn az uniós, és ezen keresztül a hazai mezőgazdasági termelők ilyen mértékű támogatása?
Gyurcsány Ferenc tavaly elment Davosba, és a Világgazdasági Fórum előtt – véleményem szerint brit felkérésre – azt mondta, hogy mivel olyan magasak az élelmiszerárak, az agrártámogatási pénzeket fordítsuk inkább kutatásra, innovációra meg minden másra. Olyan dolgokra, amelyek miatt Magyarországra sokkal kevesebb uniós forrás érkezett volna, ellenben az angolok, meg még néhány más ország jól jár. Hogy ez mekkora tévedés volt, jól lehet látni most, amikor a mezőgazdasági árak lejjebb estek. Ha Gyurcsány Ferenc szavai szerint cselekszik az Unió, akkor most további 800 millió euró mínuszt könyvelhetnénk el. Vannak tagállamok, amelyeknek a nemzetgazdaságában a mezőgazdaság nem játszik jelentős szerepet, ezért nettó befizetői az uniónak, és ezért abban érdekeltek, hogy az agrártámogatásokat leépítsük. Ők az erősebbek, ők vannak többen, ezért a bizottság is az ő nótájukat fújja. De beszélhetünk ilyen meg olyan elvekről, egy kockás papíron ki lehet számolni, hogy mi az agrártámogatási rendszer nyertesei vagyunk, ezért körömszakadtunkig ennek a rendszernek a fenntartásáért kell harcolnunk, és nem fordítva.
Csak nehezen védhető, hogy az agrártámogatás viszi el a közös büdzsé felét, nem?
Negyven százalékát, és egyre kevesebbet. Az EU teljes GDP-jének meg a 0,4 százalékát. Ez nem egy eget rengető arány, és kisebb, mint amit a versenytársaink fordítanak erre. Egyébként a csatlakozásunk előtt a hazai mezőgazdaságnak a magyar GDP-hez viszonyított támogatási aránya ennél magasabb volt.
Orbán Viktor és Glattfelder Béla egy régebbi képen (Fotó: MTI)
Mivel várhatóan idén is kevesebb intervenciós felvásárlásra lesz szükség az agrárágazatban, mint amennyi keret áll rendelkezésre, mi lesz a fennmaradó agrártámogatási pénz sorsa?
Az intervenciós keretből fennmaradó összegeket eddig minden évben másra akarták költeni. Az Európai Tanácsban most is nagy viták folynak erről, és a legfurcsább az, hogy bár az agrárágazat számára még el sem kezdődött a 2009-es év, sokan már most meg tudták álmodni, hogy mivel tavaly, meg tavalyelőtt is jó sok pénzt sikerült kiszipkázni az agrártámogatási rendszerből, idén is lesz 5 milliárd fölösleg. Amit azon nyomban el is költenének. A németek teljesen jogosan jegyezték meg, hogy álljon meg a menet, az intervenció szükséges mértékét egyelőre nem lehet látni, hiszen például a tejárak is meredeken zuhantak. Az pedig elgondolkoztató, hogy annak idején, amikor a csatlakozási tárgyalások folytak, azt mondták nekünk, hogy az új tagállamok gazdáinak egyetlen okból kifolyólag nem adják meg a közvetlen kifizetések 100 százalékát: hogy nincs elég pénz. Ehhez képest 2007-ben is volt elég pénz, meg 2008-ban is, és az idén is lesz. A történet tanulsága az, hogy mindig valami másra akarják költeni, ami nem mezőgazdaság. Mert ha egyszer elvettünk onnan pénzt, az már soha nem kerül oda vissza, és mindig lehet találni valami baromi jó, és fontos dolgot, amit finanszírozni kellene. Ennek a logikának a mentén akarják lebontani a közös agrárpolitikát, és azt mondani 2013-ban az új költségvetés készítésekor, hogy “látjátok, milyen sok pénzt nem tudtatok felhasználni”.
Mit gondol, a globális válság miatt milyen problémákkal kell majd szembesülnie a hazai mezőgazdaságnak?
Több felmérés is azt bizonyítja, hogy az élelmiszerárak bizonyos mértékig követik az olajár mozgását, ezért amikor az utóbbi emelkedett, az a bioüzemanyag-termesztő területek bővülésével együtt a gabona árát is felfelé tolta. Most az olcsóbb olaj miatt a gabonáért is kevesebbet fizetnek. Ráadásul a gabona áresése gyorsabban következett be, mint a termesztéséhez szükséges alapanyagoké, például a műtrágyáé, ezért az előző években realizált nyereség valószínűleg elúszik majd. Nyilván a külpiaci kereslet is csökken, amelynek a Távol-Keleten érzékelhetők a leginkább a jelei, és ennek következtében tavaly a sertéshús, idén a tejárak zuhantak meredeken. Az élelmiszeripart úgy érinti a válság, hogy a magasabb feldolgozottságú, értékesebb élelmiszerek fogynak kevésbé. Tipikusan ilyen termék a sajt. Szerencsétlen egybeesések is sújtják az agráriumot, hiszen a gazdáknak épp a felvásárlási árak és a jövedelmek csökkenése mellett kellene azokat a fejlesztéseket végrehajtaniuk, amelyeket a különböző uniós jogszabályok rónak rájuk kötelezettségként. A válság tehát a mezőgazdaságot is utoléri, és lesznek ágazatok, amelyek jobban képesek majd kezelni a negatív hatásokat, és lesznek olyanok, amelyek az egyszerre jelentkező kedvezőtlen hatások miatt akár össze is omolhatnak.
életrajz
Glattfelder Béla Budapesten született, 1967-ben. Az esztergomi Ferences Gimnáziumban érettségizett, majd a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen agrármérnöki diplomát szerzett. 1988 óta a Fidesz tagja. 1992-ben, a párt IV. kongresszusán beválasztották a Fidesz országos választmányába. Az első szabadon választott Országgyűlésbe a legfiatalabb képviselőként jutott be, és képviselőként az Országgyűlésben dolgozott 2000 januárjáig, ahol a gazdasági bizottság, a mezőgazdasági bizottság tagja, illetve az európai integrációs bizottság alelnöke volt. 2000 februárjában a Gazdasági Minisztérium politikai államtitkárának nevezték ki. 1994-ben az Agrárgazdasági Kutatóintézetben hazánk EU-csatlakozásának kérdéseit kutatta. A külföldiek termőföldtulajdon-szerzése elleni népszavazási akcióban ő képviselte a Fideszt. A 2002. áprilisi országgyűlési választásokon újraválasztották, a mezőgazdasági bizottság alelnöke, valamint az EU-csatlakozási és külkereskedelmi albizottság elnöke lett, és egyben a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség parlamenti frakciójának mezőgazdasági kabinetét vezette. A 2004-es európai parlamenti választásokon a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség Szabad Európa listájáról jutott be az Európai Parlamentbe. A 2009-es választásokon a Fidesz „befutó”, 11. helyen indítja. Két lánya van.
