Gyurcsány idézetek
A kifutók bálványa, a manöken vigyáz testi, szellemi képességeire és nem tekintjük balgaságnak, hogy sok mindent megtesz azért, hogy hosszú időn keresztül jó kondícióban tartsa magát. Nekünk meg az a dolgunk, hogy vigyázzunk arra a rendszerre, amely segíti számunkra az egyik legfontosabbat, az egészség megőrzését és helyreállítását. (01.26. – Egészségbiztosítási reform 2007-2009 konferencia)
Igen, vállalni kell a szembenézést az állam működésének visszásságaival, a megannyi embert és tisztességet őrlő igazságtalansággal, az előttünk álló kihívásokkal és saját gyarlóságainkkal is. (02.10. – Batthyány Lajos születésének 200. évfordulója alkalmából a Fiumei úti Sírkertben tartott koszorúzáson)
Bár nyomaszt a holnap, s talán keserűség van a torkodban, mert nem tudod, hogyan fogod kifizetni hónap végén a gázszámlát, vagy ellenkezőleg, nem gondolsz a számlára, már most tervezed, mi történik nyáron, összetartozunk. (03.15. – Ünnepi beszéd, Művészetek Palotája)
Vallok büszkének lenni (Fotó: MTI)
Ne engedjük, hogy mindaz, ami bennünk megismételhetetlenül, csak egyedileg létezik, tovatűnjön. (04.02. – A romák integrációjáról és a szükséges oktatáspolitikai reformokról Közép- és Kelet-Európában című rendezvényen)
Én azt gondolom, hogy a Magyar Köztársaság rendőrsége – bármi is történt az elmúlt hetekben vagy hónapokban – megérdemli azt, hogy okos, körültekintő, elemző mondatok után mondjunk véleményt. Nem azért, hogy se hús, se hal, egyrészt-másrészt alaptalan véleményünk legyen, hanem azért, mert felelősségünk van a magyar rendőrségért, és felelősségünk van Magyarországért. (05.21. – a parlament előtt a rendőrségről)
Ami a politikai hatalomátvétel kísérletét illeti, a végeredményét ismerjük: a szándék elbukott. E mögött a folyamat mögött nem kizárólag, nem egyedül, de jól kitapinthatóan felsejlik és kimutatható a parlamenti ellenzék egyik-másik pártjának világos szándéka, az, hogy a kormányt idő előtt távozásra kényszerítse, és ebben a küzdelemben ha kell, akkor parlamenten kívüli, az alkotmányosság határait súroló, azon nem egyszer átlépő eszközöket is használnak. (06.11. – A kormány egy évének értékelése)
Vallok büszkének lenni, vallok büszkének lenni azért, mert az ország nemcsak képes megálmodni a maga jövőjét, hanem képes arra is, hogy ezt a jövőt valóságos cselekvésbe és megoldásokba is öntse. (07.23. – Dunaújvárosi híd átadója)
Fasiszták gyülekeznek. Nem a kertek alatt, hanem a köztársaság elnökének palotája előtt. A fasizmussal nem együttműködni, azt nem takargatni kell. Azzal küzdünk. (08.31. – A Magyar Gárdáról tartott ötpárti sajtóértekezleten)
Minél többet tudok – alapvetően önöktől – arról, hogyan is működik ma a magyar iskola, annál inkább azt gondolom, hogy nem nagyon lehet halogatni azt, hogy csináljunk valamit. Ez eddig így nem túl sok, amit mondok. (09.25- A közoktatás megújításáról tartott konferencián)
Nemcsak miniszterelnök vagyok, hanem emberi, baráti, rokoni kapcsolatait ápoló, 40-es éveiben járó férfi, akinek nagyon sokféle magántermészetű tapasztalata is van arról, hogyan működik az ország. (10.08. – Az APEH országos értekezletén)
A falunak egészen biztosan van lelke. A falu legnagyobb értéke, amivel a város nem vetekedhet, hogy eleven, élő közösségek alkotják, hogy kitörölhetetlen mély vágy él benne a legnemesebb emberi, családi tradíciók megőrzésére. (11.09 – Somogyjádon, az Illyés Gyula Általános Iskolában)
Egy alkalommal azon vettem magamat észre, hogy én dúdolom a favilla, fakanál, fatányér kezdetű dalt – és ugyanezt éneklik lengyelek, csehek és szlovákok. Szemmel láthatólag épp olyan élvezettel, mint mi. Aztán vitatkoztunk, hogy melyikünké is ez a dal. (12.18. – a Kisebbségi Díjak átadásán)
—-Orbán idézetek—-
Igaz, hogy megtagadták a magyaroktól a valóság megismeréséhez való jogot, igaz, hogy lábbal tiporták a tájékozódás szabadságát, de mégis csak volt egy többség, még ha paraszthajszálnyi is, egy régi többség, amely az MSZP-SZDSZ koalíció mögé sorakozott fel a parlamenti választáskor. (01.27. – Orbán Viktor összegzése az igazságosságról)
Valahogy úgy érezhettük magunkat mi magyarok, mint egy régi keleti történetben az egyszeri ember szamara, amelyik beleesett a kiszáradt kútba. Pedig minden olyan biztatónak tűnt, amikor szétnézett a legelőn, és nekiindult. S egyszer csak ott állt tehetetlenül, kiszolgáltatva a kút alján. Fájt neki az esés, telis-tele volt zúzódásokkal, érezte, hogy a bordái is eltörtek, de bízott benne, nem tart ez sokáig, mindjárt jön a gazda és kihúzza. Várt, várt, s aztán meg is örült, mert a gazda valóban megérkezett. Sőt segítőket is hozott. Igen ám, de nem kihúzni próbálták, hanem ásókat és lapátokat vettek elő és elkezdték a kútba lapátolni a földet, a homokot, a sittet, ami éppen a kezük ügyébe esett. A gazda ugyanis kiszámolta, hogy olcsóbb a szamarat a kúttal együtt betemetni, mint a kihúzásával bajlódni. Reform-szellemű gazda volt, aki tudta, a költséghatékonyság számít igazán. El kellett telni egy kis időnek, amíg a szamár felfogta, mi is történt vele. Ám egyszer csak mindent megértett. Megértette, mi zajlik körülötte, mire készül a gazda, megértette, milyen sorsot szánnak neki. (02.16. – A 2006-os évet értékelő beszéd) 
Már ma készen állunk (Fotó: MTI)
Győzelem. Ez az a szó, amelyet a Marathontól Athénig futó katona elmondott, és beleszakadt a szíve: győztünk. Mi, magyarok hajlandóak vagyunk bármekkora áldozatot hozni azért, hogy elmondjuk a jó hírt: győztünk. De senki sem vehet rá arra, hogy azért a hírért adjuk egész életünket, és jövőnket, hogy vesztettünk. (03.15. – Ünnepi beszéd)
Van-e olyan fiúgyerek, aki sohasem álmodott arról, hogy egyszer egy hatalmas stadionban, több tízezer néző hangorkánja közepette egy gyönyörű csel után betalál, bombagólt lő az ellenfél kapujába, a lelátó tombol, és ahogy fut visszafelé magasba lengetve a kezét a társak a nyakába ugranak, és mindenki őt ünnepeli. Melyik fiú ne álmodozna arról, hogy egyszer aranyérmet akasztanak a nyakába, gólkirályként ünneplik, megismerik az utcán, a lányok megfordulnak utána, és autogramot kérnek tőle. Ez az egyik legszebb álom egy fiatal fiú életében. Én sem felejtem el soha. (04.01. – A Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia avatásán)
Ezért újra és újra, ha kell századszor is, minden rendelkezésemre álló eszközzel arra fogom buzdítani a magyar embereket, hogy mondjunk le végre a lemondásról. Számomra mindenkor az a tét, hogy meggyőzzük a magyarokat arról, lehetséges a közös nemzeti akarat. Magyarországnak újra el kell hinnie, hogy nemcsak olyan politika létezik, amely mindig további áldozatvállalásokat ír elő a semmiért. Nem mondtam le a rendszerváltáskor kitűzött álmunkról, hogy a magyarok egyszer büszkék legyenek Magyarországra. (05.20. – A Fidesz tisztújító kongresszusán)
Már ma készen állunk a kormányrúd átvételére – (06.02.- Interjú a Die Pressben)
Gyengeségből nem lehet várat építeni. A gyengeségünk hangoztatásával és megijedve nem lehet sikert elérni, sőt, egy közösséget sem lehet képviselni. Akinek remeg a nadrágszára és nem hisz abban, hogy képes lesz megmozdítani a saját nemzettársait és híveit, az ne vállaljon politikai szerepet (07.25 – Tusnádfürdői beszéd)
Igen, ez egy rossz kifejezés, öntől is el vagyok határolódva, meg öntől is, mint látja. Ugyanis ön ön, én meg én vagyok. A Magyar Gárda az, mi meg itt vagyunk. (08.30. – Kérdésre, hogy a Magyar gárdával kapcsolatban rossz kifejezés-e az elhatárolódás)
Ne kerteljünk, mondjuk ki egyenesen, sőt legyünk rá büszkék, ha a mi szövetségünk nem lenne, a demokráciának már esélye sem lenne Magyarországon. Ha a mi szövetségünk nem tartana ki a demokrácia, az alkotmányosság és az emberi méltóság eszméje mellett, már tort ülhetne az önkény, a kiszolgáltatott hallgatásra kényszerített és önfeladásba szorított magyarok felett. (09.20. – Az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülésének egyéves évfordulóján tartott Fidesz-rendezvényen)
Mióta a Kelet betette a lábát Magyarországra, a magunkfajta szabadságszerető magyarok mindig ugyanazt akarták; szabadulni sorvasztó öleléséből, és elzavarni hazai helytartóikat. A keleti önkény világa helyett megalkotni a magunk szabad magyar világát, kiszakadni a hatalomtól függő élet láncolatából, visszaszerezni, újrateremteni az önálló és független polgári élet garanciáit; tisztességes munkát, tulajdont, szabad vállalkozást és védelmet nyújtó jogrendet. Mindig is ez volt a kívánságunk. (10.23. – Ünnepi beszéd)
Az emberi élet Magyarországon nem 1990-ben kezdődött, és ezt jó tudomásul vennünk. Tehát a munkásmozgalmi elkötelezettségen túl ma már a Kádár-korszakban kis embernek mondott, ma bérből és fizetésből élő, segítségre szoruló emberek belátták, hogy a baloldal elveszítette a szociális érzékenységét, a baloldal valójában a milliárdosok könyörtelen pártja. Ezért tőlük nem várhat segítséget. (11.04. – Kiút a szociális válságból című konferencia)
Egyes elemzések szerint a mamutfenyők azért tudnak több mint kétezer évig is élni, mert valamikor egy biológiai szempontból megfelelő pillanatban erdőtűz üt ki, amely súlyosan károsítja őket, és megégeti az oldalukat. De ha ezt túlélik, akkor egy olyan ellenálló képesség fejlődik ki belőlük, hogy onnantól kezdve a bioszférában nincsen már egyetlen élőlény sem, aki képes lenne nekik ártani, kivéve saját magukat. Mert a mamutfenyők is el tudnak pusztulni, ha egyenetlenül, egyensúlytalanul növesztik az ágaikat, hogyha az egyik fele túlnő, a másik elsatnyul, akkor egész egyszerűen elbillen, és kidől. Meggyőződésem, hogy a Kárpát-medencei magyar nemzeti érzelmű közösség hasonlít erre a mamutfenyő-sorsra. (12.04. – Tőkés László köszöntése)
