A kormányfő ezzel a köszöntővel nyitotta meg a Nagy Imre Alapítvány, a Nagy Imre Társaság és a Magyar Tudományos Akadémia emlékülését, Nagy Imre mártír miniszterelnök születésének 110. évfordulója alkalmából.
A politikus úgy jellemezte Nagy Imrét, hogy haláláig baloldali, demokratizáló kommunista is volt, aki két világ határára érkezett, ahol véget ért a diktatúra, és kezdődik a demokrácia, de eközben szenvedett múltja és jelene miatt, nem önmagáért, hanem hogy mi lesz ezzel az országgal. A kormányfő úgy értékelte, hogy meg kell érteni 1956 sokszínű, sokgyökerű ügyét, nem mai politikai szándékainkat kell alátámasztani vele.
Az emlékülésen mutatták be Nagy Imre snagovi naplójegyzeteit, gondolatait, illetve az ő és társai levelezését illusztráló, könyv alakban megjelent műveket. A néhai miniszterelnököt Romániába, Snagovba internálták, miután a szovjet csapatok november 4-i betörése után menedékjogot kért a jugoszláv nagykövetségen. Az emlékülésen, Nagy Imre több harcostársa mellett, megjelent Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia jelenlegi és Kosáry Domokos történész, az intézmény volt elnöke, illetve Göncz Árpád egykori államfő is.
A Nagy Imre Társaság és a Nagy Imre Alapítvány képviselői az emlékülés előtt más civilszervezetekkel és az MSZP országgyűlési frakciójának delegáltjaival megkoszorúzták a mártír miniszterelnök emlékművét a budapesti Vértanúk terén. A Nagy Imre születésének 110. és az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójával egybeeső, egyfajta nyitánynak is szánt konferencián részt vettek Nagy Imre családjának tagjai is.
