Az ügy egyszerűen nem került szóba azóta, nyilván az ilyen információkról az ember nem beszél addig, amíg aktualitása van. Az azóta eltelt tizenöt év elég idő ahhoz, hogy ne kelljen attól tartani, ez bárkinek kellemetlenséget okoz – közölte Kardos Imre rendőr dandártábornok.
A témáról a Blikk című napilap írt hétfői számában, Podosky Gáborra, a Köztársasági Őrezred alezredesére hivatkozva. A cikk szerint egy fanatikus terroristaszervezet nevében egy bérgyilkos nyolcszáz méterről tervezte végrehajtani a merényletet. Kardos Imre hangsúlyozta: a pápa elleni merénylet tervére utaló információ akkor jutott a szolgálat tudomására, amikor – 1991 augusztusában – II. János Pál már Máriapócson tartózkodott. Hozzátette: emiatt nem volt mód arra, hogy az információt megpróbálják több oldalról ellenőrizni, valószínűségét megerősíteni.
„A biztosítás folyamatban volt, ezért egyet lehetett tenni: komolyan venni az információt, és minden létező intézkedést megtenni annak érdekében, hogy ha valóban merényletet kísérelnének meg elkövetni, azt meg tudjuk akadályozni” – jelentette ki Kardos. Megjegyezte, miután a szentatya védelmét szorosabbra vették, nem utalt semmi jel arra, hogy az információ megalapozott lehetett-e. Egyetlen személyt sem fogtak el emiatt, nem találtak fegyvert, és nem találkoztak olyan magatartással, amely egy merénylőre utalt volna. A helyettes parancsnok szerint az is elképzelhető, hogy ha valaki tervezett is merényletet, a testőrségi és rendőrségi készültség, a blokkolás láttán elállt szándékától.
Kardos elmondta, hogy emlékezete szerint több ezer ember felelt a pápa biztonságáért a máriapócsi misén. Megerősítette: a Blikknek nyilatkozó Podosky Gábor alezredesi rangban a Köztársasági Őrezrednél dolgozik, és valóban II. János Pál egyik testőre volt a szentatya 1991-es magyarországi látogatása idején. „A pápát egy tíz-tizenkét fős, úgynevezett biztonsági alakzat kísérte Magyarországon, és egyikük volt Podosky Gábor” – fűzte hozzá. Kitért ugyanakkor arra, hogy emlékezete szerint – ellentétben a lapban megjelentekkel – a merénylettervre utaló információt nem a titkosszolgálattól kapták, hanem a kormányőrség akkori parancsnoka közölte a pápát biztosító stábbal, és nem jelölte meg, ki a forrás.
