A mobilszolgáltatók nyertek 2002-ben
A 2002-es választási időszakban mind a Pannon GSM, mind – az akkor még Westel néven futó – T-Mobile esetében kimutatható volt forgalomnövekedés. Részletes adatokat azonban a szolgáltatók nem árultak el.
Az idei parlamenti választások kampányidőszakában eddig elmaradt az sms-özön. Jelenleg csupán a Fidesz internetes oldalán lehet feliratkozni hírüzenetekre, kampányhírekre, mindössze 240 forintért (+Áfa). Négy évvel ezelőtt azonban a rövid szöveges üzenettel igyekeztek aktivizálni a – főként fiatal – választókat. Pár hónappal korábban – még a kampányidőszak megkezdése előtt – pedig a kormány tett fel kérdéseket a polgároknak, amelyekre sms-ben várták a választ.
2002: az sms-kampány virágkora
Az úgynevezett propaganda sms-ek igazán a 2002-es választások első fordulója után terjedtek el nagy számban, amit Szomszéd Orsolya politológus a kiélezett eredményekkel magyaráz. Közben a jobboldal (főként a Fidesz) megváltoztatta addigi kampánystratégiáját, és intenzív negatív kampányba kezdett, amelyet a baloldal a Fidesz „suttogó propagandájának” nevezett. Néhány óra alatt gyorsabban össze lehetett hozni egy tömegrendezvényt:, mint bármilyen médiakampánnyal. Rövid idő alatt több ezer embert voltak képesek megszólítani sms-üzenetekkel, mindezt a pártok hátterében működő választók hálózatának segítségével. Jellemző példája ennek a Kossuth téri rendezvényre mozgósító rövid szöveges üzenet: “Kommunisták féljetek medgyes buktát egyetek liberósok csönd legyen Viktoré a győzelem mert tudja a magyar nép: SZOMBAT 3 KOSSUTH TÉR!” (A VOKS2006 oldalon böngészhet a négy évvel ezelőtti kampány-smsek között!)
Az sms-ek és e-mailek a 2002-es kampányban mindenütt jelenlevővé tették a politikát. „A személyes sms nem olyan, mint egy szórólap, amit az utcán a kezedbe nyom valaki, mivel általában tudni lehet, kitől kaptad és ez rögtön más szintre helyezi a kommunikációt”– mondta Dányi Endre szociológus lapunk kérdésére. Szomszéd Orsolya kiemelte, hogy igazi élménypolitizálást jelentett az, ahogy a humor eszköztárát felhasználták az emberek pártjuk népszerűsítése érdekében, bár véleménye szerint nem mutatható ki, hogy emiatt többen mentek el szavazni.
Az új ötlet varázsa
A szociológus szerint az új kommunikációs technológiák politikai szerepe is folyamatosan változik. „Amikor először használják, nagyon érdekes, de amikor politikai marketingstratégiát építenek rá, ugyanolyan unalmassá válik, mint például a szórólap” – véli a szakértő. Hozzátette: az sms nem közösségeket teremtett, hanem meglevő kapcsolatokat tett politizálttá. Azóta három komolyabb politikai próba is volt: a 2002-es önkormányzati választások, az Európa Parlamenti választás, illetve a kettős állampolgárságról szóló népszavazás, amelyeken Dányi szerint egyik esetben sem férkőzött annyira be a politika a hétköznapokba úgy, mint 2002 tavaszán. A nyilvános és magánszféra összekacsolódását hangsúlyozza Szomszéd Orsolya is, hozzátéve, hogy ezáltal egy újabb csatornán keresztül válik elérhetővé a választó: a politika a magánélet egy újabb szegletébe juthat be, így a mindennapokban is beszédtémává válik a választási sms.
„Én is vagy 20-25 üzenetet – hírt, rigmust, információt és talán dezinformációt – kaptam a választással kapcsolatban. Amikor az első sms érkezett, automatikusan válaszoltam, és csak később jöttem rá, hogy egy „gép” küldte az üzenetet, amely nem fogad választ”– mondta Balázs Géza a FigyelőNetnek.
Az összetartozás sms-e
A politológus a FigyelőNet kérdésére elmondta, hogy az sms elsősorban személyes információs és kapcsolattartó funkciót lát el, miközben a kör-sms az összetartozás érzését erősítheti és növelheti a közösséghez tartozás igényét. Balázs Géza nyelvész kutatásaira támaszkodva az sms-ek következő ismérveit állapította meg: tömörség, jelzésszerűség, rövidítés, ikonok használata. A magán-sms jelzésszerűbb, hiszen egymást ismerő emberek között történik a kommunikáció, ezzel szemben a közéleti vagy választási sms sokkal kifejtettebb, mivel egyszerre több emberhez akar eljutni.
Balázs Géza nyelvész úgy látja, a 2002-es választásokon az sms részben átvette a nagyon is demokratikus közéleti kommunikációs lehetőség, a falfirka (graffiti) szerepét, amely az ókortól kezdve minden választási küzdelemben nagy szerepet kapott. A választási sms-hadjárat egyik jellemző nyelvi formája a humor volt. Nagyjából ugyanazok a viccek terjedtek mobilon, mint élőszóban: ismert választási szlogenek, jelszavak jelentek meg az sms-kommunikációban is, de ezek mellett fontos funkciójuk volt a híradás, illetve a mozgósító, közös politikai cselekvésre felszólító üzeneteknek is. Sokféle üzenet érkezett a választás előtt, de különösen a két forduló között: információ arról, ki, mikor és hol szónokol, mely tévécsatornán lehet látni a buzdító műsort.
Dányi Endre egy Sükösd Miklóssal közösen végzett kutatásban az üzeneteket három kategóriába sorolta. Az elsőbe tartoztak a viccek, locsolóversikéhez hasonlító üzenetek (például: “FIDESZ-MATEK: 2szoba 3gyerek 4kerék 5karika 6alom 7föig”); a másodikba a rémhírek, negatív propaganda üzenetek; a harmadik pedig a mozgósító sms-ek és e-mailek csoportja volt. A szociológus érdekességként kiemelte, hogy a viccek, mozgósító levelek ritkán vándoroltak a másik politikai táborba, mintha két, egymással párhuzamos hálózat létezett volna.
Nemzetközi példák
A felülről szervezett kampányoknak nem sok sikerük lehet a FigyelőNet által megkérdezett szakértők szerint. Dányi Endre, a Közép-európai Egyetem Média- és Kommunikációelméleti Központjának kutatója szerint az sms-nek a hagyományos tömegmédia által nehezen követhető helyzetekben van komoly szerepe, mint például a 2004. március 11-i madridi terrortámadás után, amikor a parlamenti választások előtt pár nappal hatalmas kormányellenes tüntetések voltak, amelyeket sms-ben szerveztek a felháborodott állampolgárok. Ekkor a mobiltelefon volt az egyetlen kommunikációs eszköz, amelyik politikai szerepet játszott, hiszen kampánycsend volt, a tévé, a rádió, az újságok, illetve a nagyobb weboldalak ezekről a megmozdulásokról nem tudósíthattak. Korábban az Egyesült Királyságban a Munkáspárt és a liberálisok is próbálkoztak – sikerrel – a mobiltelefon, mint kampányeszköz bevetésével, hogy megszólítsák az erősen apolitikus fiatalságot.
