Sokakat meglepett, amikor bekerült a kormányba egy „ősfideszes”, korábbi Magyar Narancs szerkesztő. Milyen a kapcsolata a mai fideszesekkel?
Semmilyen. Azok az „ősfideszesek”, akikkel jóban voltam – Hegedűs István, Szelényi Zsuzsa, Ungár Klára, Molnár Péter, Fodor Gábor – 1993-94-ben kiléptek a pártból. Ez elvi döntés volt. Nem gondoltam, hogy nekem azt az irányt kellett volna követnem, amerre a Fidesz akkor indult.
És milyen a viszonya a jelenlegi MSZP-vel? Jár MSZP-rendezvényekre? Sok olyan személyiség van a kormánypártban, akit korábban elég élesen bírált.
Az MSZP engem saját minisztereként delegált a kormányba. A régi bírálatok a múlt homályába vesznek, ezt már a kormányba történő belépésemkor tisztáztuk. Természetesen én is lojális vagyok. Rendszeresen kapok meghívót a párt nagyobb eseményeire, de mivel nem vagyok párttag, nem mindegyikre szoktam eljárni. Alig két hete ott voltam meghallgatni Tony Blair és Gyurcsány Ferenc beszédét, de a kongresszuson már nem.
Egyéves működése után évértékelésében legfőbb eredményének azt tartotta, hogy vitákat gerjesztett a kultúráról. Hogyan értelmezi ön ezt eredménynek?
Ezzel arra utaltam, hogy megindult a szemléletváltás a kulturális életben. Ma már nem tipikus, hogy leszűkítenék a kultúra fogalmát az örökségre vagy a hagyományra, hanem egy nyitottabb, szélesebb, játékosabb, vidámabb fogalomként értelmezik. Ez persze nem megy viták nélkül, amiket a júliusban közzétett kulturális kiáltvány indított el. A kiáltvány nyíltan kimondta, hogy a kulturális miniszternek nem az a feladata, hogy egyfajta értékrendet erőltessen rá a társadalomra, hanem hogy keretet biztosítson sokfajta kulturális tevékenység egymás melletti működésének. Ha a kulturális sokszínűséget védeni akarjuk az unióban – márpedig az UNESCO erre vonatkozó határozatát elfogadtuk – akkor védeni kell a sokféleséget a nemzeti kultúrán belül is. Nem hunyhatjuk be a szemünket a valóság előtt, és nem mondhatjuk, hogy a magyar kultúra homogén. Az eddigi kormányzatok talán nem voltak elég nyitottak erre. Nem a politikusoknak kell megmondaniuk, hogy mi a jó, mi a rossz. A szakma, a közönség, az alkotók és a fogyasztóik mondják meg, hogy milyen kulturális tevékenységre nyitottak Az az idő már elmúlt, amikor a politika határozta meg a kulturális kánont.
Szinte mindenütt heves ellenállásba ütközött ez a szemléletváltás. Megérte?
A kulturális minisztertől azt várják, hogy osztogasson. Átadjon, megnyisson. Minél több pénzt szerezzen, minél több helyre. Ez egy újabb konfliktust jelenthet az apadó költségvetési források mellett.
Ha már említette a miniszteri keretét, Ön mire fordította?
A támogatottak között szerepelt kistelepülés egyházi énekkara, folyóirat, könyvtámogatás és sok minden más. Ha politikai érdekességet akar hallani: egy korábbi kulturális miniszter, Rockenbauer Zoltán Márffy Ödönről írt monográfiájának megjelentetését is támogattam egymillió forinttal. De nem ezek a kisebb összegek apasztják a keretet. Megörököltem egy olyan helyzetet, hogy az apparátus előre betervezett a miniszteri keretbe mindent, amit a tárca költségvetésébe már nem tudott. Több nagyrendezvényt, külföldi évadot miniszteri keretből kellett támogatni. A németországi magyar évadot 240 millió forinttal, a Budapesti Tavaszi Fesztivált 180 millió forinttal, a Digitális Irodalmi Akadémiát 158 millió forinttal, a Miskolci Operafesztivált 100 millió forinttal támogattuk. A Luxemburgi Zsigmond Kiállítást valamint a mostani spanyol kiállítást a Szépművészeti Múzeumban is részben miniszteri keretből támogatjuk. Látszólag nagy szabadságot ad a miniszteri keret, de valójában az elkölthető összeg 75-80 százaléka előre determinált.
Mekkora a teljes büdzséje a minisztériumnak 2006-ra? Több vagy kevesebb a tavalyinál?
Ugyanazon a szinten maradt. Idén 102,9 milliárd forint, amelyből 26 milliárd az egyházaké, 10 milliárd az önálló alappá lett Nemzeti Kulturális Alapé. Ha ezeket levonjuk, 66,7 milliárd marad a többi feladatra.
Ez tavaly is kevés volt. Milyen elképzeléseik vannak arra, hogy pluszforrásokat találjanak? Az Európai Unió szerint a kultúra nemzeti hatáskör, tehát onnan nemigen számíthat támogatásra.
Arra szeretném ráirányítani a figyelmet, hogy – a közfelfogással szemben – a kultúra, nemcsak pénzt visz el, hanem pénzt is hoz. Meg kell találni azokat az utakat, ahol a kultúra pénzt termel. Ilyen például a kulturális turizmus. Egy sor bevétel nem a kultúránál jelentkezik. A turisták jelentős része ugyanis nemcsak a Forma-1, a gyógyfürdők vagy a Balaton miatt jön ide, hanem egyre többen a Budapesti Tavaszi Fesztivál vagy a Sziget miatt, a szegedi, soproni vagy pécsi fesztiválok kedvéért. Európán belül egyre növekszik a kulturális turizmus szerepe.
Több nyugati országban egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a magántőke bevonására a kultúra finanszírozásába. Nálunk mi a helyzet ezzel?
Igyekszünk mi is bevonni őket, de hát a magántőke nagyon szelektíven ad, és nagyon megkéri az árát. Ha ad, akkor ő a szereplő. Ezzel nincs is baj, de a vállalt támogatási volumen ezt általában nem tükrözi. A budapesti Tavaszi Fesztiválra mi például 180 millió forintot adunk, a Siemens pedig – amely fontos, jelentős szponzor – talán a tizedét. Mégis egyenlő ranggal jelenik meg a logójuk. Még ha a magántőkét a jól bejáratott nagyrendezvények érdeklik is, a kis amatőr, vagy félamatőr színházi társulat ettől nem lesz gazdagabb. Őket az államnak kell támogatnia. A magántőkének emellett vannak saját kulturális díjaik is, mint például a Prima Primissima. Jelen vannak és a kultúra első vonalát támogatják. Igyekszünk bővíteni az együttműködést. Most például a Szerencsejáték Rt-vel jó az együttműködésünk. Amikor tavaly József Attila kéziratokat vásároltunk 50 milliós nagyságrendben, az ötödét a Szerencsejáték Rt. fizette.
A kortárs könnyűzenét támogató Pankkk programmal, a vidéki művelődési házakat támogató Közkincs és a népzenét, néptáncot, élő népi kultúrát támogató Tengertánc programmal a tömegkultúrára teszi a hangsúlyt, ebből van a legtöbb konfliktusa. Választási kampányban megtérül ez? Sok véleményformáló baloldali, liberális értelmiség van az elitkultúra körül, érdemes ezek támogatását elveszteni? Hoz ennyi szavazót a vidéki művelődési házaknak, a népzenészeknek, az amatőr rockzenekaroknak, vidéki kluboknak adott – egyébként nem túl sok – támogatás?
A választási kampányban nem is vesz részt? Vagy van valami szerepe?
Engem a miniszterelnök kért fel arra, hogy egyetemi tanárként, alkotó értelmiségiként vegyek részt a kormányban. Ezt nagy megtiszteltetésnek tartom. Nem vagyok párttag, nem indulok a választásokon, de munkámmal mindent megteszek azért, hogy a választók értékeljék a kormány erőfeszítéseit, és áprilisban győzzünk. Elkötelezetett vagyok a baloldali-liberális kormánykoalíció győzelme mellett, és nem gondolkodom azon, hogy hosszabb távon is politikus legyek-e vagy sem.
Nincs reprezentatív feladata sem? Átadni egy-két beruházást, beszédet tartani egyes rendezvényeken?
Demonstratívan sorra végiglátogatja a kis egyházakat. Ez elég szokatlan…
Ebben is újítottam, ezt egy elődöm sem csinálta. Nyitott és toleráns egyházpolitikát szeretnék. Sem az egyházi, vallási, sem pedig az egyházellenes, ateista fundamentalizmusnak nem vagyok híve. Az egyházak sok fontos társadalmi – oktatási, szociális, karitatív – funkciót vállalnak át az államtól. Nem gondolom, hogy bárki kifogásolná azt a felfogást, hogy az egyházak nem ellenfelek, hanem szövetségesek. Ugyanilyen fontos viszont az állam és az egyház alkotmány által garantált szétválasztása. Az, hogy én minden egyházzal párbeszédben állok, mutatja, hogy egyházpolitikám az alapjogok szintjén nem tesz különbséget a történelmi vagy nem történelmi, a kicsi vagy nagy egyház között. Mindannyian Isten bárányai vagyunk, ebben nincs különbség. Az egyházak társadalmi befolyása viszont különböző.
A Magyar Iszlám Közösségnél járt már? Tervezi, hogy meglátogatja őket is?
Ahol mondjuk 10-15 ezer ember az adója egy százalékát felajánlja egy egyháznak, az már jelentős társadalmi csoport. Az unitáriusok, a baptisták, a buddhisták, a Krisnások, a Hit Gyülekezete és még néhány közösség megüti ezt a szintet. Nem tudom pontosan, hogy a magyarországi iszlám egyháznak pontosan mennyi követője van – valószínűleg csupán párszáz ember – de részben aktuálpolitikai okokból szükségesnek látszik egy látogatás. A tanácsadóimmal meg fogjuk vitatni ennek a lehetőségét.
Nem véletlenül kérdeztük az iszlámot. Súlyos konfliktusokat okozott egy dán lapban megjelent, Mohamed prófétát ábrázoló karikatúrasorozat. Ha a Magyar Narancs, vagy más lap szerkesztője volna, megjelentetné ezeket a karikatúrákat? Megszabhatja-e, mondjuk ilyen esetekre az állam a sajtószabadság korlátait?
Az államnak ehhez nincs köze. Dániában nem is értették a tiltakozást, amikor azt követelték, hogy a miniszterelnök tiltsa be a lapot, hiszen az egy magánkézben lévő lap. Ha mondjuk a FigyelőNet megjelentetné a karikatúrákat, nekem, miniszterként mi közöm lenne ahhoz? Szerintem a lapok szerkesztőinek kell mérlegelniük, hogy ez a karikatúra kiknek, és mennyire sérti vallási érzékenységét. A nyugati civilizációban benne van az irónia, önirónia. A szólásszabadság nem azt jelenti, hogy soha senkit sem szabad megsérteni. De gyűlöletet kelteni nem lehet. Ez ellenkezne a vallási türelem – ugyancsak nyugati – alapelvével.
Tehát a szerkesztők felelőssége egy ilyen anyag megjelentetése. Ha Ön lenne a szerkesztő, megjelentetné?
Valószínűleg én sem kalkuláltam volna azzal, hogy ilyen hihetetlen nagy tiltakozást vált ki. Ezek után azt hiszem, hogy nem közölnék Mohamed-karikatúrát.
Mit fog csinálni a választások után? Vannak a különböző esetekre személyes forgatókönyve?
Ez sok mindenen múlik: mi lesz a választások eredménye, és ha nyerünk, hogyan fog átalakulni a kormányzat. A kormányt a miniszterelnök állítja össze. Van hova visszamennem: egyetemi tanár vagyok a Közép-európai Egyetemen. Jelenleg fizetés nélküli szabadságon vagyok, ami addig tart, amíg a közszolgálatom. Bármikor visszatérhetek.
Ha teljes kormányzati ciklusra tervezhetne, akkor milyen lényeges elemei lennének a programjának?
Az alapelvek teljesen tisztán készen állnak, rögzítettük most elkészült kulturális stratégiában. Ezt a vonalat folytatnám, nem kezdenék valami radikálisan újba. Egy biztos: a kulturális miniszternek a jövőben sem lesz könnyű dolga. Az államháztartási hiány csökkentése jelentős érvágás lesz a költségvetésben jövőre is. Ennek persze nem kell, hogy a kultúra feltétlenül szenvedő alanya legyen, hiszen más tárcákhoz képest elenyésző összeget, emészt föl. Nem látom indokoltnak a kulturális tárca költségvetésének csökkentését. A bürokrácia csökkentésével egyetértek, a háttérintézményeket át kell világítani, de a kulturális élet szereplőin nem lehet sokat spórolni. Rövidlátó politika lenne.
Erről a pénzügyminisztert és a miniszterelnököt kell meggyőzni? Meg lehet?
Egyszer már sikerült. Tavaly nyáron úgy volt, hogy kisebb lesz a kulturális tárca költségvetése. Akkor, amikor azzal szembesült a kormány, hogy a maradványképzési kötelezettség aránytalan terhet ró a művészeti élet képviselőire, kiderült, hogy a rövidtávon elérhető nyereség nem ellensúlyozza az elvonás kárait. Ezt egyszer már belátta a pénzügyminiszter. Tanultunk az esetből.
Az MSZP most elfogadott programjában a kultúra mintha egyáltalán nem jelent volna meg. Nem hiányolja?
A párt választási programja még nem kormányprogram. A pártprogram a legtöbb embert közvetlenül érintő napi problémákra koncentrál. Elsősorban gazdasági, munkaügyi, oktatási és szociális kérdésekre. Kampány idején ez természetes.
Mégiscsak pártok alakítanak kormányt.
Remélem a kormányprogram gazdagabb lesz a pártprogramnál.
