Gáz volt?
Az idei év nagy kérdéssel kezdődött: mivel fogunk fűteni? Az orosz és ukrán gázvita még december végén került az európai és egyben a magyar köztudatba is. December 28-án derült ki, hogy a zátonyra futott ártárgyalások miatt január elsejétől Magyarországra is kevesebb gáz érkezik majd. Az első hírek ugyan még 15-20 százalékos csökkenést jeleztek előre, a valóságban azonban olyan is előfordult, hogy 57 százalékkal kevesebb tüzelőanyag érkezett hazánkba.
A csökkenő gáznyomást a hazai tartalékokból fedezték. Ezen felül „megszakításra” szólították fel azokat a nagyfogyasztókat, amelyek az olcsóbb gázárért cserébe szerződésben vállalták, hogy kérésre más tüzelőanyagra váltanak. Összesen 34 nagyfogyasztó tett eleget a Mol Rt. kérésének, a társaság közlése szerint zökkenőmentes volt az átállás.
Január 4-én végül fellégezhettünk, az oroszok és az ukránok öt évre szóló megállapodást kötöttek, s ezzel megoldották a kilenc hónapja húzódó konfliktust.
Médiahadjárat az FT-től a Vizsláig
Január bővelkedett a médiabotrányokban is: ebben a hónapban került ugyanis terítékre a Financial Times, a Magyar Vizsla és a Budapest Riport ügye is.
A Financial Times (FT) és a Fidesz levélváltása nemzetközi botrányt kavart. A brit lap ugyanis kikérte magának a Fidesz vádjait. A nagyobbik ellenzéki párt még decemberben azt állította, a honi kormány fizetett a lapnak azért, hogy a hazánkról készített mellékletében kedvező színben tüntesse fel a magyar gazdaságot.
Az újság szerkesztői a vádaskodás után várták a Fidesz válaszlevelét, amelyet később Deutsch Tamás meg is írt. Eszerint a párt nem a lappal, hanem a magyar kormánnyal vitázik. Bár elismerték a lap objektivitását, mégis arra kérték, ne használjanak a Fidesz pártelnökével kapcsolatban olyan vehemens bírálatokat, mint a kifogásolt mellékletben.
Hugh Carnegy, az FT szerkesztője viszonválaszában lezártnak tekintette az ügyet, de azért ismét leszögezte: újságíróik minden oldal véleményét kikérték, és méltányos, objektív módon írtak a tényekről. Úgy, ahogy azokat ők látták.
De nemcsak a brit lapot használta fel a jobboldal, hanem az Adózók Érdekvédelmi Szövetségének újságját is. Nem a Magyar Vizsla tartalma keltett izgalmat, hanem az, ki is állhat mögötte. Újhelyi István, az MSZP alelnöke nyilvánosságra hozott egy faxmásolatatot, amelyen az akkor még nem nyilvános Magyar Vizsla egy oldala állt. Az újság egyik kolumnáját Rogán Antal titkárságáról faxolták el a Magyar Postához. A Fidesz először tagadta a vádakat, hamisítással vádolva Újhelyit, később azonban belátták a szocialista politikus állításainak igazát. A balhét végül a Vizsla nyomdája vitte el. Közleményük szerint a G and G Nyomda munkatársa Budapesten folytatott egyeztetést egy Fidesz-munkatárssal, és ezért a megrendelő kérésére a titkárságról faxolta el a lapot a postának. Orbán Viktor mindezek után azért egy rádiós interjúban sok sikert kívánt az újságot kiadó civilszervezetnek: „Hajrá Vizsla!” – mondta akkor Orbán.
Nemcsak a kormány tagjai, hanem a főpolgármester ellen is indult lejárató akció. A Budapesti Riportot Demszky Gábor arcképét ábrázoló plakátokkal reklámozták, amelyeken többek között a következő szöveg olvasható: „Jean, miből van elege az embereknek? – Magából, uram!”. A lap plakátjait végül eltávolították a BKV területéről. Habár ezt nem Demszky rendelte el, feljelentést mégis tesz az újság készítőivel szemben.
A valós és a fantom Nomentana
A Magyar Nemzet január 18-án indította el négyrészes Gyurcsány-krimi című cikksorozatát, amelynek első részében a lap azt állította, hogy a miniszterelnök egy nem létező céggel alapozta meg vagyonát. A napilap címoldalán közölte azt a cégadatmásolatot, amely szerint a cégbíróság 1993. szeptember 17-én elutasította a Nomentana Pénzügyi Tanácsadó Kft. bejegyzését. A lap bemutatta több olyan szerződés fénymásolatát is, amelyet Gyurcsány Ferenc a Nomentana Kft. nevében kötött. Ezek a dokumentumok részben a cégbíróság elutasító határozata előtt, részben pedig azt követően születtek.
Gyurcsány Ferenc még aznap egy cáfolatot adott ki, és bejelentette: pert indít a kiadó ellen, mert a lap szerinte valótlanságokat állított. A Fidesz pedig a cikk kapcsán a legfőbb ügyészt kérdezte arról, hogy indokoltnak tartja-e vizsgálat negindítását a Nomentana-ügy kapcsán.
Évértékelési dömping
Január 19-én hivatalosan is elindult a kampány, így megkezdődött az évértékelések szezonja. A sort Orbán Viktor nyitotta meg, aki a Syma-csarnokban, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület kérésére immár nyolcadik alkalommal mondta el értékelő beszédét. Másnap Gyurcsány Ferenc tette mérlegre az évet, igaz, ő nem a hívei között, hanem a parlamentben. A helyszíni különbségtől függetlenül mindkét évértékelés tartogatott show-elemeket is.
Orbán Viktort ugyanis a színpadon most nem híres, hanem átlagemberek vették körül, akiknek panaszaira a pártelnök megtalálta a megoldást a Fidesz javaslatai között. Gyurcsány válaszul viszont sikeresnek mondható embereket vitt magával a Parlamentbe. Akár elődje, a jelenlegi miniszterelnök sem az évet értékelte, hanem leginkább az előttük álló feladatokra koncentrált.
A harmadik évértékelőt a kisebbik kormánypárt elnöke, Kuncze Gábor tartotta, szintén rendhagyó módon. A liberális pártelnök évértékelését ugyanis az interneten keresztül nézhették az érdeklődök. Kuncze sem kívánt az elmúlt esztendőről ítéletet mondani, hanem a már nyilvános programjának fő elemét hangsúlyozta.
Újabb ügynökök bukkantak fel
Az idei év ismét egy ügynök-leleplezési szériával indult. Az Élet és Irodalomban (ÉS) jelent meg elsőként Paul Lendvai állítása, mely szerint Szepesi György rádióriporter állambiztonsági ügynökként működött. Az újság következő „áldozata” Szabó István volt. A cikk szerint ugyanis „Képesi” fedőnéven, elsősorban a Színház- és Filmművészeti Főiskola későbbi prominenseiről jelentett rendszeresen egy ügynök, aki a szerző szerint nem más, mint az Oscar-díjas filmrendező. Gervai András az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti levéltárában végzett több hónapos kutatása után tudta azonosítani a „Képesi Endre” fedőnevű ügynököt. Szabó István beismerte, hogy beszervezték, de ezzel magát és egy barátját mentette. Az ügy pikantériája, hogy pár nappal a 37. filmszemle előtt jelent meg az írás. A filmszakma szerint nem véletlen az időzítés.
A hetilap csütörtökön újabb nevet hozott nyilvánosságra: Paskai László bíborosról is azt állította, ügynök volt 1965 és 1974 között. A hetilap szerint azonban a katolikus egyházi vezető jelentéseinek többsége semmitmondó volt.
