A FigyelőNet mindkét helyszínt felkereste, hogy összehasonlíthassa az eseményeket. Hasonló kiállítók voltak jelen mindkét helyszínen, a Sportarénában kicsit kevesebben, nagyobb alapterületen, s mivel a látogatók is kevesebben voltak, kisebb volt a tömeg.
Ömböly Nóra, a Sportcsarnokban megrendezett kiállítás szervezője szerint néhány éve egyértelművé vált, hogy a szakma kinőtte a Kongresszusi Központot, több a kiállító, több az érdeklődő, mint amennyit egy rendezvény, egy épület be tud fogadni, ő és kollégái úgy vélték, a magyar főváros elbír még egy ilyen programot.
A szűkös
A Kongresszusi Központ előtt hosszan kígyózó sorok jelezték, hogy érdeklődésben nincs hiány, illetve, hogy két pénztár, az épületet egy időben megrohamozó látogatókat nem tudja ellátni. A mínusz tíz fokos hidegben hosszú várakozásra kellett berendezkednie annak, aki be akart jutni. Az épületben belül is a nagy karácsonyi bevásárlásokra emlékeztető tömeg hömpölygött, az erre a célra nem igazán alkalmas folyosókon. A kiállítók egy része a folyosón szorongott, a látogatók lassan haladhattak előre, bámészkodásra, érdeklődésre nem volt éppen ideálisnak nevezhető a helyszín. Az emelet is megtelt, a tanácsterem nemkülönben, az épület, zsákutcás, emeletes jellegéből adódóan ugyanazt az utat többször is meg kellett tenni, ami a látogatók száma miatt nem volt könnyű és gyors feladat, a standok közé szorított büféknél fogyasztók további dugókat okoztak.
A tágas
A Sportarénában valamennyi kiállító egy térben volt jelen, a vásárokon szokásos elemes pavilonokban állítottak ki a cégek. Könnyebb volt az előrehaladás és a tájékozódás is, az aréna emellett alkalmas volt arra, hogy a sokméteres limuzinok és hintók is bemutatkozzanak az épületen belül, az érdeklődők beülhettek a szürreálisan hosszú gépkocsikba, amire a Kongresszusi Központban nem, vagy alig volt lehetőség, ott ugyanis az autók a bejárat előtt, a sorban álló emberek között parkoltak.
A Sportarénabeli kiállítás különböző programokkal, divatbemutatókkal csábította a házasságra vágyakozókat. A jegyet több pénztár adta ki, fennakadás nem volt, a büféket is a tágas folyosókon helyezték el. A standoknál, mint ha az expón lennénk, asztalokkal, székekkel várták az érdeklődőket.
A profit nem jön azonnal
A Sportarénát hat-hétezer látogató, mintegy százhúsz kiállító választotta, mondta el Ömböly Nóra. Az esküvő-biznisz belterjes, de a szakmán belül nem volt konfliktus, hogy máról holnapra két helyszín közül kell választaniuk a kiállítóknak. A vállalkozás üzleti részéről annyit mondott a szervező, hogy profitról még nem beszélhetnek, a megtérülés hosszabb folyamat.
A Kongresszusi Központban évről-évre nyíló kiállítás nyereséges, de Nemes Ildikó, a Budapesti Esküvő Kiállítás és Vásár szervezője nem avatott be a részletekbe. Lapunk kérdéseire válaszolva elmondta, hogy vállalkozásuk tizenhárom éve működik, a Kongresszusi Központ programjáról tájékoztató füzetekben évek óta szerepelnek, a helyszín és az időpont öt évre előre le van foglalva. Az üzletasszony hozzátette, hogy a konkurens kiállítás a látogatók és a kiállítók számát tekintve nem érezteti hatását, sőt az elmúlt években telt házas rendezvényen idén, minden eddig rekordot megdöntve száznegyven cég állít ki. A három napos kiállítást átlagosan öt-tízezren látogatják. „Nem a show a cél” – fejtette ki a krédóját, utalva a Sportarénában fellépő sztárokra. Nemes Ildikó szerint a koncepciónak nem része, hogy a látogatókat műsorral szórakoztassák. A résztvevők – véleménye szerint – az esküvői ceremóniáról akarnak minél többet megtudni, új ötleteket szerezni.
Ötletes – ötlettelen
Számos cég dolgozik ezen, és a húzóágazat a menyasszonyi ruha. Csak a Kongresszusi Központban harminc divatszalon állította ki kompozícióit, de külön vállalkozások szakosodtak a fehérneműre, a cipőre, az ékszerekre, de még a fejdíszekre is. Több cég foglalkozik csokoládé-szökőkúttal (egyfajta fondue), jégszobrokkal, meghívókkal és köszönetajándékokkal, több vőfély kínálta szolgáltatásait. Utóbbi jelenség is azt igazolja, hogy az esküvő-bizniszt a tradíciók határozzák meg Magyarországon. Menyasszonyi ruhákról szólva a földig érő fehér elképzelés a listavezető, színes kollekciók alig vannak, csak egy-két szalon rukkolt elő kosztümmel, a hagyományostól eltérő viselettel, a magyaros mintákat felvonultató ruhák pedig erősen tartják magukat.
A férfiak esküvői viseletét is a konvenciók és az ötlettelenség jellemzi: unalmas szabású háromrészes fekete, szürke öltönyök uralják a piacot. Az autóknál szélesedett a paletta, a limuzinokon kívül mindenféle autócsodákkal lehetett találkozni, még luxusterepjáróval is. A piaci rések görcsös keresése furcsa ágazatokat hív életre, jól mutatja ezt a csokoládé-szökőkút esete, mely egy négyszintes idomtalan rozsdamentes acél buzgár, melynek tetejéről ömlik alá a folyékony csokoládé. Hasonló cipőben járnak a köszönőajándékok készítői is, mikor színes tűzzománc szíveket és leveleket próbálnak értékesíteni.
Helyszínek közül a kastélyok a befutók, a nászutasok pedig legszívesebben még mindig egy trópusi szigeten kötnek ki.
