Atomtemető és fogorvos Bátaapátiban

Egye fene, fúrjanak a hegyünkbe radioaktív barlangot, legalább lesz pénz saját fogorvosi rendelőre, s nem kell fél órát buszozni Bonyhádra egy fogpótlásért – mondja a Bátaapátiban élő 76 éves Kati néni. Hasonlóan vélekedik a kis- és közepes aktivitású nukleáris hulladékok elhelyezésére tervezett tárolóról a takaros faluban élő csaknem félezer lakos zöme. A településen a választásra jogosultak háromnegyede július közepén részt vett a témában megtartott népszavazáson, és 90 százalékuk támogatta a tároló megépítését.

A falutól mintegy fél kilométerre tervezett létesítmény a paksi erőmű üzemeltetése közben enyhén radioaktívvá váló eszközöket, védőfelszereléseket rejti majd, több mint fél évezreden keresztül. A negyedkilométer mélyen fekvő, betonfalakkal bebiztosított lerakót olyan gránitsziklába vájják, amely bizonyíthatóan évezredeken keresztül sem engedne át vizet. „Errefelé a földrengések ritkák, ráadásul az épülő tároló még egy terrorista repülőgép-támadása esetén is sértetlen maradna” – hoz extrém, de ma már nem kizárható példát a környezetvédelmi biztonságot próbára tévő cselekményre Aszódi Attila, a BME Nukleáris Technológiai Intézet igazgatója. Szerinte manapság műszakilag nem nagy ügy egy ilyen raktár biztonságos üzemeltetése. A világon mintegy hatvan felszíni és tíz felszín alatti lerakó üzemel, s eddig még sosem történt baj.

Tett-esek

A tervezett „atomtemetőt” megtűrő környékbeliek természetesen nemcsak új fogászati rendelő formájában profitálnak az összesen mintegy 40 milliárd forintos atomhulladék-projektből. A lerakó öt kilométeres körzetében található, Társadalmi Ellenőrző, Tájékoztató Társulásba (TETT) tömörült hét település már a több mint egy évtizede zajló kutatások ideje alatt is jól járt anyagilag, a tároló üzembeállítását követően pedig még komolyabb pénzekre számíthat. A falvak 1998 óta a kutatásokra fordított összeg öt százalékának megfelelő támogatást kaptak, eddig összesen több mint félmilliárd forintot, amit elméletileg a lakosság tájékoztatására fordíthattak. Hegyháti József, a beruházásért felelős Radioaktív Hulladékokat Kezelő (RHK) Kht. igazgatója elmondta, hogy a települések a 10 milliárd forintos majdani építési költségből már hatszázalékos kulccsal számolhatják a támogatást. Amikor pedig – előreláthatólag 2008-ban – megkezdődik a hulladékszállítás, a TETT évente 300 millió forinttal gazdagodik majd. A társulásnak jutó pénzekből 40 százalékos arányban részesülő Bátaapáti esetében mindez azt jelenti, hogy a falu az idén 120 millió forintból gazdálkodhat, ennek egyharmadát „TETT-esként” veheti fel.

A beruházást ellenző Illés Zoltán fideszes képviselő nehezményezi, hogy a törvényileg kizárólag tájékoztatási célra elkölthető támogatásokat a település nem pusztán a lakosság informálására fordította. Az elhivatott környezetvédőként ismert politikus – az Állami Számvevőszéknek a témában végzett vizsgálatára hivatkozva – bírósághoz fordult, feljelentve a pénzeket egyebek között játszótér-építésre és útfelújításra költő TETT polgármestereit. „Tájékoztatás azonban az is, ha elmondjuk az embereknek, hogy a falvak büdzséjéhez csapott támogatások milyen fejlesztésekhez segítenek hozzá” – hoz ellenérvet Krachun Szilárd polgármester, a TETT elnöke. Szerinte nincs értelme minden többletforintot a térségi újságba és a helyi kábeltévébe ölni. „Az orvosi rendelőhöz hasonló hasznos fejlesztések is beleférnek az előírt célrendszerbe” – vélekedik a falu első embere.

Lehet azon vitatkozni, hogy Bátaapátiban mire és miért arra költötték a pénzt. Annyi azonban biztos, hogy az emberek igencsak tájékozottak atomügyben. A Figyelő által megkérdezett helyiek tisztában vannak a lerakó megépítése előtt álló engedélyeztetési teendőkkel is. Világosan tudják például azt, hogy hiába bólintott rá településük a tervre, a megvalósuláshoz még az Országgyűlés őszre várható elvi hozzájárulására és majd egy tucat különböző hatósági engedélyre is szükség van. Mindenesetre a projektmenedzselés jó példa arra, hogy kellő körültekintéssel, pénzzel és kitartással a helyi lakosság meggyőzhető egy olyan beruházásról is, amely a tájékozatlanok szemében magasabb kockázatokkal járhat, mint a Pest megyében a közelmúltban több település által is elutasított hulladéklerakó.

Zöld kétségek

Miközben a politika lényegében egységes, s egyik párt sem tesz keresztbe a tároló megépítésének, a környezetvédőket megosztja az ügy. Az atomhulladékokat szállító nemzetközi vonatok elé előszeretettel fekvő Greenpeace aktivisták azt hangoztatják, hogy teljesen felesleges a Paksi Atomerőmű ideiglenes tározóiból elhurcolni a veszélyes hulladékokat, negyedakkora költséggel véglegessé lehetne alakítani azokat. „A lerakó megépítésével csak az erőmű hamarosan lejáró élettartamának meghosszabbítását legitimizálnák” – gyanítja Csáki Roland, a Greenpeace Magyarország programvezetője. Az atomenergia helyett a megújuló energiaforrásokat preferáló környezetvédő szerint amennyiben Bátaapáti mellett megépül a tározó, akkor a kormány joggal mondhatja: ha már ennyit belefektettünk az ügybe, akkor miért ne hosszabbítsuk meg az erőmű üzemidejét.

Ám a kormány, úgy tűnik, már a megépülés előtt döntött az ügyben, a zöldek tevékenységét figyelemmel kísérők pedig azt tapasztalják, hogy a globális felmelegedéssel összefüggő gondok egyre jobban megingatják az atomenergiát elutasító környezetvédőket. Ez az energiatermelési mód ugyanis nem jár üvegházhatást okozó gázkibocsátással, így a légkör sem melegszik. A paradigmaváltásra utal James Lovestocknak, a Greenpeace egyik holland alapítójának több médiumban is hangoztatott véleménye, amely szerint az éghajlatváltozás megfékezése elképzelhetetlen atomerőművek nélkül. Ha viszont így van, a keletkező nukleáris szennyeződés biztonságos tárolásáról is gondoskodni kell. No meg Kati néni is rászolgált a fogorvosi rendelőre.

(További részleteket a Figyelő legfrissebb számában olvashat.)