A Számítástechnikai Központi Fejlesztési Program (SZKFP), amelyet a Minisztertanács 1971 végén hagyott jóvá, mintegy 7 milliárd forintot irányzott elő 1975-ig a számítástechnika alkalmazásának elterjesztésére. Ebből mintegy 1,4 milliárd forint az állami költségvetési előirányzat, 4 milliárd forint a hitelpolitikai irányelvekben preferált hitel, a többi pedig vállalati saját forrás. A fejlesztési program további fontos része a hazai számítástechnikai gyártás mintegy 3,5 milliárd forintos fejlesztése (amelyből több mint egymilliárd a költségvetés részesedése, a többi hitellel támogatott vállalati saját forrás) és a szellemi háttér, a szakemberképzés gyorsütemű kiépítése, valamint a nemzetközi együttműködés feltételeinek biztosítása.
A kormányhatározat nyomán a minisztériumok és az országos hatáskörű szervek számítástechnikai alkalmazási bizottságokat hoztak létre; amelyek — az alkalmazási program koordinálásáért felelős KSH által kidolgozott irányelvekre támaszkodva — tárcaprogramokat dolgoznak ki, véleményezik a vállalati számítógép-vásárlási terveket. Ez utóbbi célja, hogy — a korábbi kedvezőtlen tapasztalatokat figyelembe véve — a jövőben a vállalatok az eddiginél jobban biztosítsák a számítógépek fogadásának előkészítését, az alkalmazás hatékonyságát elősegítő feltételek megteremtését.
Az 1968-tan alakult Számítástechnikai Tárcaközi Bizottság tevékenysége is hozzájárult, hogy a hazai számítógépállomány az elmúlt években viszonylag gyors ütemben gyarapodott. 1970-ben 120 darab 1971-ben 161 darab, 1972 végére pedig több mint 180 darab elektronikus számítógép üzemelt hazánkban. A számítástechnikai kapacitás gyorsabb ütemben nőtt, mint az üzembe helyezett számítógépe száma, hiszen a már korábban meglevő számítógéppark kiépítettsége is javult. 1972-ben például különböző operatív tárolókkal, perifériákkal 43 számítóközpont felszerelését egészítették ki. Az előzetesen számítottnál gyorsabban fejlődött az oktatási ás kutatási célokat szolgáló számítógéppark, de lassúbb volt az emelkedés az iparban, a mezőgazdaságban és a kereskedelemben.
Kedvező jelenség, hogy számítógépparkunkban nőtt a hazai gyártmányú berendezések aránya. 1970-ben 20, 1971-ben 39, 1972-ben pedig már több mint 50 (a VIDEOTON, az EMG és a Központi Fizikai Kutató Intézet által gyártott) berendezés üzemelt, így számítógépeink 30 százaléka hazai gyártású. Felismerve azokat a hátrányokat, amelyek abból adódtak, hogy korábban igen sokféle típusú számítógépet vásároltunk, a központi szervek arra törekedtek, hogy a távlati fejlesztési célokkal összhangban növekedjen a szocialista országokból származó és a hazai gyártású gépek aránya. 1971-ben és 1972-ben már a tőkésországokból vásárolt nagyobb berendezéseket is a KGST keretében kidolgozott egységes számítógéprendszerrel kompatibilisek, illetve ahhoz nagyon közelállóak voltak. A számítástechnikai eszközök alkalmazásával kapcsolatos beruházásokra az elmúlt két év során majdnem l3 milliárd forintot fordítottunk. A tervek szerint az idei évben — ha a tervezett import realizálódik — a beruházások összege meghaladja az elmúlt két év együttes kiadásait. Az 1973. évi fejlesztés elsősorban a hazai gyártású, illetve a szocialista országokban a számítástechnikai együttműködés keretében gyártott, egymással kompatibilis, egységes alapelvekre épülő ESZR (egységes számítógéprendszer) számítógépcsalád berendezéseire épül.
E gépek megjelenése döntő fordulat számítógépparkunk fejlesztésében, hiszen hosszabb távon ez mind a felhasználásban, mind a gyártásban, lehetővé teszi a hatékonyság fokozását, s a fejlesztő munka gyorsítását. (Idén a Szovjetunióból R—20-as, R—30; Bulgáriából R—20- as; az NDK-tól pedig a már viszonylag nagyobb teljesítményű berendezések vásárlását tervezzük.) Várható, hogy az idén beszerzendő számítógépek kapacitása az eredeti programban előirányzottnál nagyobb lesz, s elképzelhető, hogy a tervezett számítástechnikai potenciál eléréséhez a központi fejlesztési programban 1975-re előirányzott 400 gépnél kevesebbre lesz szükség.
