Másnap, ahogy pénzügyminiszterré nevezték ki Veres Jánost, szörnyű sejtésünk támadt: a tárca új vezetője vagy a végletekig merész, hogy elvállalta a tisztséget, vagy pedig a kormány álláspontja változott meg a költségvetési politikában. A pénzügyi tárca ugyanis, április 19-i közlése szerint, 729,2 milliárd forintra taksálta az államháztartás első négy hónapban várható pénzforgalmi hiányát (önkormányzatok nélkül), vagyis a teljes évre engedélyezett deficitnek máris csaknem háromnegyede összejött (lásd a grafikont), s szinte biztosra vehető, hogy a költségvetés négy hónap leforgása alatt romba dőlt. 
Rugalmasabb határok
Aztán a Népszabadságnak adott pénzügyminiszteri interjú felfedte a titkot. Veres elmondta: ha fennforogna az a veszély, hogy a deficit a GDP 1 százaléka körüli mértékben térne el a tervezettől, és már felhasználták a 160 milliárdos rendkívüli államháztartási tartalékot, akkor kötelezően lépni kell a kiadások csökkentése érdekében. A további kérdésre, hogy vajon 0,5 százalékponttal el lehet-e térni, Veres úgy felelt: azt, hogy ez megengedhető-e, az adott helyzettől, a befektetők hangulatától függően fogják mérlegelni.
Eszerint tehát Veres János rugalmasabb feltételek mellett láthatott munkához, mint amelyek eddig érvényesültek a költségvetés végrehajtásában. Az új kormányzati felfogás szerint a kiadások a GDP további 1 százalékával (körülbelül 220-230 milliárd forinttal) meghaladhatják a bevételeket, illetve csak ilyen mértékű túllépés esetén kell keményen intézkedni. Ezt a lazítást nyilvánvalóan megkönnyíti, hogy egyszerre kétféle – a hazai, pénzforgalmi, valamint az európai uniós, a hiányt a GDP arányában bemutató – nyilvántartás van forgalomban; az összefüggés a kétféle elszámolás között bonyolult, és nem kevés manipulációra ad lehetőséget a költségvetési folyamatok kommunikációjában.
Kibocsátás kontra termelékenység
Január-februárban az ipar különböző ágazatai eltérően teljesítettek, de inkább a termelés visszaesése volt a meghatározó (lásd a táblát). A termelékenység valamivel kedvezőbben alakult. Februárban, az egy évvel korábbi szinthez képest 3,2, az első két hónapban 4,1 százalékkal nőtt a feldolgozóiparban az egy főre jutó termelés, szemben az 1,3, illetve 2,3 százalékkal emelkedő bruttó kibocsátással. Természetesen ez úgy lehetséges, hogy kevesebb embert alkalmaznak. Az első két havi létszámcsökkenés a feldolgozóiparban 1,7 (januárban még csak 1,4) százalék volt az előző év azonos időszakhoz képest. Az ágazatok között azonban jelentősek a különbségek. A gépiparban 2,4 százalékkal nőtt a létszám, ott a termelékenység emelkedésének üteme el is marad a termelés-növekedéstől. A könnyűiparban ellentétes a helyzet, a textil- és ruházati ipar például 14,5 százalékkal kevesebb embert alkalmaz, mint egy évvel ezelőtt, így nem csoda, hogy az első két hónapban, az említett termelés-visszaesés ellenére közel 4 százalékos emelkedést regisztráltak a termelékenységben.
Az első négy havi mérleget még egy 2004-ről áthúzódó tétel terheli: a 46,5 milliárd forintnyi, tavaly járó uniós mezőgazdasági támogatás idei kifizetése. Ha ezeket az átcsúsztatásokat nem számítjuk, akkor „csak” 555,7 milliárdos deficitet mutat az első négy hónap – érvelnek a PM-ben. A büdzsé éves teljesítése egyébként sem egyenletes – hangzik az évek óta ismételgetett érv -, a 13. havi bérkifizetések 120, az előrehozott 13. havi nyugdíj 20, az agrártámogatások 44, a kamatkiadások 40, az autópálya-építés 25 milliárddal többet visz el április végéig, mint ha a költés egyenletesen oszlana meg az év hónapjai között.
Ezek persze nem ellenőrizhető érvek, mert nem tudhatjuk, mely tételek kisebbek az időarányosnál, és főként, hogy a továbbiakban még milyen, időarányostól eltérő költések következnek. Egy viszont biztos: a költségvetési törvénybe az 1023,4 milliárdos pénzforgalmi hiány van bevésve, és a kormánynak ennek teljesítéséről kell számot adnia. A költségvetési törvény azért csak törvény.
Porszemek a gépezetben
Az államháztartás sanyarú helyzetével szemben sokszor hangzik el a sztereotip érv: „Jó-jó, az egyensúllyal bajok vannak, ám a magyar gazdaság erős, a reálgazdasági folyamatok rendben alakulnak.”
Ám a 2005 elejére kialakult folyamatok nyugtalanítóak. A hazai növekedés motorja tudvalevőleg az ipar, amelynek fogaskerekeibe azonban porszemek kerültek. Az év eleji adatok szerint az ipari termelés növekedése december óta folyamatosan lassul: februárban 1,0, az év első két hónapjában pedig 1,3 százalékkal nőtt az ipari termelés volumene az egy évvel korábbi hasonló időszakhoz képest, szemben például a 2004 egészére jellemző, 8,3 százalékos gyarapodással. A lassulás az export hanyatlásával magyarázható, a külpiaci értékesítés másfél éves töretlen, dinamikus gyarapodás után decemberben drasztikusan lelassult, majd februárban teljesen lefékezett, és mindössze 0,1 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. A feldolgozóipari export 41 százalékát képviselő villamosgép- és műszergyártás mindössze 4,9 százalékkal, a másik meghatározó ágazat, a feldolgozóipari kivitelből 23 százalékkal részesülő járműgyártás 2,8 százalékkal növelte külpiaci eladásait. (Tavaly februárban a műszergyártásban 42,9, a járműiparban 19,3 százalékkal bővült az export.)
Igaz, az ipari növekedés lassulása nem csak hazánkra jellemző. Lengyelország és Szlovénia, Lettország és Litvánia is hasonló gonddal küszködik, a termelés gyarapodása ezekben az országokban is markánsan lelassult a múlt év vége felé (lásd a grafikont). Csehország, Észtország ipara tartja ugyan 2004. végi növekedési ütemet, ám ez a tempó is elmarad a korábbitól. Az eurózónának a hazai ipar számára fő felvevőpiacokat jelentő országai – és köztük különösen Németország – élénkülése elmaradt a várttól, a növekedésükre vonatkozó prognózisokat a nemzetközi intézmények rendre leszállították. A hazai bér-versenyképességi pozíciók javultak 2004-ben, a megelőző két évre jellemző magyar fajlagos bérköltségek drágulása után – fejtette ki a Világbank a közép- és kelet-európai új EU-tagállamokat elemző legújabb tanulmányában. Következtetéseit az EU-8-ak teljes gazdaságának a vásárlóerő-paritással számított munkaerő-költségei összehasonlításából vonta le. A PM ugyanakkor a feldolgozóipar ár-, illetve költségalapon számított reálárfolyam-indexe alapján épp ellentétes következtetésre jutott: arra, hogy a magyar ár- és költség-versenyképesség a megelőző időszak javulásával ellentétben, tavaly romlott. Ám akárhogy alakultak az ipar versenyképességi pozíciói, a rendelésállomány lassan emelkedik, a külpiaci megrendelések február végén 3 százalékkal elmaradtak az egy évvel korábbi állománytól, ezen belül új rendelésből 5 százalékkal volt kevesebb a Központi Statisztikai Hivatal által megfigyelt feldolgozóipari ágazatokban.
