Egyre-másra teszik közzé éves rendes közgyűlési meghívójukat a tőzsdei társaságok, amelyekben jellemzően a nyereség felosztására is javaslatot tesznek. Ezek szerint az idei osztalékok értéke legalább az infláció mértékével meghaladja a tavalyi juttatások szintjét, de egy-egy cégnél 30-50 százalékos részvényenkénti osztalékbővülésre is van példa. A már megismert napirendi pontok közül néhány társaságnál azonban ennél izgalmasabb események is készülőben vannak: két húzócég, a Mol és az FHB papírjai is „feldarabolódnak”.
Nem akkora hajtóerő 
A tőzsdei cégek osztalékpolitikája általában nem jelent akkora vonzerőt, hogy a befektetők e szerint válogassák össze a portfóliójukat alkotó részvényeket. Különösen olyan időkben nem, mint amilyeneket durván 15 hónapja élünk: az árfolyamemelkedés árnyékában ugyanis a részvényekre évente egyszer fizetett nyereségrészesedés – legalábbis a blue-chipek esetében – eltörpül. Az általános megállapítás alól azért vannak kivételek. Léteznek úgynevezett osztalékrészvények, amelyeket a befektetők sokkal inkább kötvényjellegű instrumentumként tartanak számon a kiszámíthatóan magas oszalékfizetési – kvázi kamatfizetési – politikájuk miatt. 
Ebbe a körbe általában azok a vállalatok tartoznak, amelyekről köztudott, hogy magas cash-flow termelő képességgel, viszont relatíve kevés értelmes elköltési lehetőséggel – például akvizíciós célponttal vagy a tevékenységi körébe illeszkedő beruházási opcióval rendelkezik. A BÉT-en jegyzett társaságok közül ilyennek tekinthetjük a Matávot, a Zwackot vagy az áramszolgáltatókat, amelyek osztaléka idén is megörvendeztetheti a hűséges részvényeseket. A mérséklődő kamatkörnyezetben ráadásul még inkább felértékelődik az osztalékhozam jelentősége, de a legjobban nyilván azt szeretik a befektetők, ha – mint például a Richter esetében – az árfolyam is jól megy, és az osztalék sem kicsi.
Szokatlan napirendek
Az idei közgyűlési szezon azonban nem csak az osztalék javaslatok véglegesülése miatt érdekes. A szokásos napirendi pontok (elmúlt évi üzleti erdmények megvitatása és elfogadása, tisztújítás, könyvvizsgálóváltás, stb.) mellett akad néhány szokatlanabb is, ráadásul az egyébként is nagyobb érdeklődésre számot tartó cégek körében. A Mol például csütörtökön jelentette meg meghívóját, amelyben közölte: az egyik napirendi pont alatt a saját részvény vásárlási program folytatásának engedélyeztetése szerepel, de módosítani kívánják a hosszú távú menedzsment-ösztönzési programot is (ennek mikéntje még nem ismert) és tőkeemelésre is engedélyt kérnek a tulajdonosoktól.
Szintén figyelmet érdemel majd a Mol-papírok névértékének tervezett módosítása is, amelyhez hasonló lépést egyébként az FHB – április 22-ére összehívott – közgyűlésén is a részvényesek elé terjesztenek. A szakirodalomban “stock split” névre hallgató tőkepiaci eljárás a névérték valamilyen mértékű – általában 1:10, 1:2 vagy 1:4 arányú – csökkentését jelenti. Jellemzően akkor kerül rá sor, ha a részvények már abszolút értelemben túl drágák (a Mol árfolyama például már ötszámjegyű), és kényelmetlenséget okoznak a befektetőknek. Minél kisebb címletértékűek ugyanis a részvények, annál könnyebb diverzifikálni (többfelé osztani) a portfóliót, akár kisebb befektethető összegek esetében is. 
A lépés technikai jellegű, ám a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy egy-egy stock split nyomán meglódulhat az árfolyam. Elemzők viszont rámutatnak, ennek hátterében leginkább pszichikai tényezők állhatnak, bár kétségtelen, hogy a likviditásbővülés jótékonyan befolyásolhatja az árfolyamot. A magyar gyakorlatban viszont ennek nincs akkora jelentősége, mert a magánszemélyek részesedése a társaságok – és konkrétan a Mol vagy az FHB – tulajdonosi struktúrájában lényegesen kisebb mint az nyugaton jellemző. Az elmúlt években eddig végrehajtott stock splitek szintén nem ugrasztották meg a kurzust sem az OTP, sem a Globus sem a BorsodChem esetében.
