Amerika markában a kisrészvényesek

Január 15. 11:15 New York, Wall Street. Egy nagy tárgyalóban egy nagy ember egy tábla előtt javaslatokat tesz, hogyan alakítsák át a portfóliójukat. A tavalyi évben a tőkéjük 15 százaléka volt a fejlődő piacokon befektetve és a jó eredmények, a javuló hitelminősítések és a nagyobb növekedés miatt ezt az arányt megemelni javasolják 20 százalékra. A fejlődő piacokon belül fele-fele arányban fektetnek részvényekbe és kötvényekbe, ezt meghagyják. A „fejlődő Európa” területre pedig a tavalyi 20 százalék helyett egynegyedét kívánják fektetni a fejlődő piaci részvényeiknek. Ennek következtében a térség súlya az alapon belül 1,5-ről 2,5 százalékra emelkedik.

Misztikus alapok

Valahogy így születnek a döntések a tőkeallokációról az amerikai pénzügyi világ misztikus világában. Az idei év elején is így történhetett, és ennek eredményeként a térség súlya emelkedett. Az 1 százalékos változás ugyan nem tűnik jelentősnek, de ha belegondolunk, hogy az ilyen alapok jelenleg több 100 milliárd dollár értékű nyugdíjvagyont kezelnek (100 milliárd dollár körülbelül megegyezik Magyarország teljes GDP-jével), akkor már látjuk, hogy mennyire számottevő.

Felülről lefelé A nemzetközi alapkezelők befektetési döntései fentről-lefelé megközelítést tükröznek, ami azt jelenti, hogy alapvetően két döntéssel kezdik az allokációt: mennyi legyen fejlett és mennyi fejlődő piaci befektetés, illetve mennyi legyen a kötvény, részvény, ingatlan, fedezeti „hedge” alap, és így tovább. Ezt követően a nagyobb eszközosztályoktól haladnak lefelé, illetve a nagyobb földrajzi területek felől bontják le kisebbre. Ebből a logikából kifolyólag az amerikai jegybanki alapkamat alakulásának, a globális növekedésnek, és ehhez hasonló hatásoknak nagyon jelentős befolyásuk van arra, hogy mekkora tőkét allokálnak a régiónkba.

Évekkel ezelőtt népszerű dolog volt a globalizációról beszélni, ez azonban mára divatja múlt téma lett. Pedig a mostani tőzsdei hossz a legékesebb bizonyítéka a globalizációnak. Tekintve, hogy a magyar piac 80 százaléka külföldiek tulajdonában van, így alapvetően az történik, amilyen irányban ők is mozognak. A nagy nemzetközi alapok elsősorban nyugdíj- és magán-megtakarításokat kezelnek, de számottevő az „olajországok” befektetései is a nagy nemzetközi befektetési alapokba, nem beszélve a vállalati portfóliókról. Sokszor a nagy intézmények mandátumokat osztanak ki a portfóliók kezelésére, azaz úgy diverzifikálnak tovább, hogy akár több vagyonkezelőt is megbíznak a befektetések kezelésével. 

Az elmúlt időszakban kedvező volt számunkra, hogy alacsonyan voltak/vannak az amerikai és az európai alapkamatok, „lapos” volt a New York-i és a főbb európai tőzsdék hangulata és a fejlődő piacok között sokan megégették magukat az egekbe szökő, majd vízesésként aláhulló kínai piacon. Ennek köszönhetően érezhető volt egy nagyobb kockázatvállalási hajlam a befektetők részéről, ami arra sarkallta őket, hogy mind a fejlődő piacok globális súlyát emeljék, mind pedig a mi régiónk részesedését növeljék.

1 százalék tőke, 5 százalék drágulás

Ez számottevő tőkebeáramláshoz vezetett, amit a statisztika is alátámaszt. Az idei évben már 8,5 milliárd dollár friss tőke áramlott a fejlődő piaci befektetési alapokba. Ezen belül az EMEA (Európa, Közel-Kelet, Afrika) fejlődő piaci régió, amihez hazánk is tartozik, volt a legsikeresebb a tőke vonzásában, hiszen az összes tőke közel harmada ebbe a térségbe érkezett, ami jóval meghaladja a régió körülbelül 10 százalékos súlyát a GEM-alapok (global emerging markets, azaz globális fejlődő piacok) között.

A régiónkba áramló tőke februárban tízéves rekordot döntött és elérte a teljes piaci kapitalizáció (részvények összes árfolyamértéke) 4 százalékát. A hüvelykujj-szabály szerint 1 százalék beáramlás 5 százalékos emelkedést generál, ami szinte teljes egészében magyarázza a régiós februári teljesítményt.

Mint minden statisztika, a regionális tőkeáramlások alakulása is csak mérsékelten használható a jövő jóslására. Az viszont világosan látszik, hogy a hazai piac is akkor fog csúcsra érni, amikor a tőkeáramlás megfordul. Erre sor kerülhet a második félévben, amikor az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed már olyan szintre emelheti a kamatot, amely megfordítja a csapot és a táblánál álló úr azt ecseteli majd, hogy eljött az ideje növelni a fejlett piacok részarányát.