Miközben a tavaly decemberi uniós pénzügyi biztosi intő után immár a konvergencia-rovó is kiáll hazánknak, s az euró övezeti csatlakozás tekintetében egyedül a pénzügyminiszter kötelező kincstári optimizmusa tekinthető biztos pontnak, szép lassan bekúszik mindennapi életünkbe az euró használata. Ha nem is kötelező jelleggel, de sokkal inkább a versenyelőny eszközeként.
|
Igazi vásott kölyökként viselkedik a magyar kormányzat az Európai Unióban. Legalábbis erre utal, hogy nemcsak a tavaly nyáron deficiteljárás alá vont hét tagállam közé sikerült „beverekednünk” magunkat, hanem a javítani képtelen kettőben is „előkelő” helyünk van a szintén renitens görögök mellett. Sovány vigasz, hogy komolyabb szankcióra az athéni kormányzat számíthat, mivel Göürögország az euróövezet tagja. Ehhez képest Magyarország esetében legfeljebb a szorgalom osztályzatot veszélyezteti a kilátásba helyezett uniós rovó.
Ennek ellenére figyelmeztető jel, hogy hatástalannak bizonyultak azok a lépések, melyeket a magyar kormány a túlzott államháztartási hiány kiigazítására tett. Pedig odüsszeuszi leleményben nálunk sem volt hiány, hiszen tavaly decemberben még az államháztartási egyenleg számításának módszertanát is megváltoztatták, ideiglenesen kivonva ebből a körből a magán-nyugdíjpénztári befizetéseket. Mindhiába, Brüsszel továbbra is fenntartja véleményét.
|
Az euró bevezetésére való felkészülés kormányzati ügyetlenkedései ellenére ma Magyarországon kereskedők és vásárlók közti alku tárgya az euró használata. Pontosabban a kártyával fizetők esetében – legalábbis a boltos és a vásárló viszonylatában – édes mindegy, hogy a bankszámlát milyen pénznemben vezetik, a számlavezető bankok intézik az ügyletet. A készpénzes vásárlás esetére azonban a törvény nagyfokú szabadságot ad, amennyiben a nemzeti valuta elfogadási kötelezettségével szemben az uniós fizetőeszköz csupán az elfogadható kategóriába esik.
Eddig úgy tűnik, a piac rugalmasan kezelte ezt a lehetőséget. Legalábbis erre utal az, amit Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára mondott a FigyelőNet kérdésére: egyelőre még állásfoglalásra sem kényszerültek az euró ügyében, mert a jogszabály világos, s a kereskedők egyszerű versenyeszközként kezelik az euró használatát. Ha a vevőnél nincs forint, akkor általában nem küldik el a pénzváltóhoz, hanem elfogadják az uniós bankjegyeket.
|
Arról azonban egyelőre nem beszélhetünk, hogy a hazai shopokban, boltokban, benzinkutaknál eurós bakjegyekkel fizetők feltétlenül jól járnának. Az alkalmazott árfolyamok ugyanis meglehetősen alulértékelik az unió pénzét.
Ezzel kapcsolatban azonban Vámos György több körülményre is felhívta a figyelmet. Mint mondta, egyfelől többletszolgáltatásról van szó, hiszen a pénzváltás semmiképpen sem tartozik a kiskereskedelmi egységek kötelező feladatai közé. Másfelől, tette hozzá, a bankok esetében is komoly rés van az eladási és a vételi árfolyam között. Nos, a boltos kényetlen a bankok vételi árfolyamához igazodni, hiszen a pénzintézetekben euróeladóként jelenik meg. Ha az ezzel kapcsolatos, akár csak minimális költségeit is érvényesíti, máris a bankok vételi árfolyama alá csúszott. Külön szerencse, hogy az euróhamisítás eddig nem volt jellemző Magyarországon, így ilyesfajta kockázattal egyelőre nem kell számolni.
