A nyugdíjreform Közép- és Kelet-Európában címmel december 9-10-én tartott regionális konferencia kiemelt figyelmet szentelt annak a négy országnak, amelyben az ILO 2001-ben mélyelemzést végzett. A vizsgált országok: Magyarország, Lengyelország, a Cseh Köztársaság és Szlovénia.
Állami vagy magán?
Nicholas Barr, a nyugdíjbiztosítás elismert nemzetközi szakértője, a London School of Economics közületi gazdaságtan (public economics) professzora ismertette azokat a feltételeket, amelyek megléte esetén az állami nyugdíjrendszerről a magánkezelésben lévő egyéni tőkefedezeti nyugdíjjárulék számlákra való áttérés várhatóan növeli a nemzeti megtakarítást, és ennél fogva javítja a dolgozók gazdasági jólétét.
Előadásában rámutatott arra, hogy a közép- és kelet-európai országokban a kedvező eredményt rontja az adó- és járulékterhek nagysága, a viszonylag fejletlen tőkepiac, és egyes országokban az újraelosztásban rosszul funkcionáló bankrendszer. Kihangsúlyozta, hogy bármilyen nyugdíjrendszer – akár állami, akár magán – sikerének legfőbb meghatározó eleme gazdasági teljesítmény: egyetlen privatizált nyugdíjrendszer sem képes jól működni, ha a kormány nem irányítja hozzáértő módon a gazdaságot, és nem szabályozza a magánnyugdíj-piacot.
|
A magyarországi magánnyugdíjpénztárak 1998-2003. közötti működéséről készített tanulmány rámutat arra, hogy a nyugdíjalapok reálértéken jelentős veszteségeket voltak kénytelenek elkönyvelni működésük első öt évében, ráadásul a veszteségek a legtöbb tagot számláló, legnagyobb nyugdíjalapoknál voltak a legtetemesebbek, a magasabb vagyonkezelési költségeknél fogva.
Az ágazat belső hatékonysági rátája (IRE), amely a teljesítményt a tagoknak felszámított mindennemű díj és költség (beleértve a befizetések befektetése előtt levont tagdíjakat) figyelembe vételével méri, továbbra is elmarad az átlagos infláció mértékétől. 1998-2003. között az évi átlagos IRE 3,75 százalék volt, szemben a 6,6 százalékos évi inflációs rátával. Így tehát működésük első hat éve során a magánnyugdíj-pénztárak a dolgozói befizetések után óriási negatív megtérülést realizáltak.
A közép- és kelet-európai nyugdíjjárulék-beszedésekről nemrégiben készült felmérésből kiderül, hogy a járulékfizetési hajlandóság a térség legfontosabb országaiban – köztük Magyarországon is – továbbra is romlik. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a bértömeg, vagyis a munkabérek azon része, amely után ténylegesen befizették a nyugdíjjárulékot az 1990-2002. közötti időszakban több, mint 15 százalékkal csökkent Magyarországon.
Azokban a KKE országokban, ahol a munkavállalók nagy többségére kiterjed a törvényes társadalombiztosítás, a járulékalapot képező bértömeg alacsony szintje szintén erőteljesen felhívja a figyelmet a befizetési hajlandóság elégtelen voltára, valamint a feketegazdaság terjeszkedésére.
