Az Európai Unióban jól fogadták a honi filmtörvényt, s miután a napokban kormányzat és ellenzék közös erővel módosította az áfa-törvényt, úgy tűnik, a hazai bankok, vállalatok is érdekeltek lehetnek a haza filmfinanszírozásban. Ellenben a leginkább érintett filmszakmát, hogy azt ne mondjuk a honi filmipart, viták árkolják.
A szakmai támadások elsődleges célpontja az állami forrásokat osztó Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMK), amely ugyan nincs teljesen
monopol helyzetben, miután azonban „komoly pénzekre” csak nála lehet pályázni, a közalapítvány szerepe legalábbis döntőnek mondható. Az MMK így egyrészt a szűkös források elosztása révén szükségképpen viták kereszttüzében áll, másfelől az elnök Grünwalsky Ferenc nem híve a gyors reformoknak. Véleményét egyébként nem is rejtette véka alá, már a februári Filmszemlén, alig néhány héttel a Filmtörvény hatályba lépése előtt is türelemre intette a „forrófejűeket”.
A kormányzat – csöndes ellenzéki támogatással, s az EU-bürokraták hangos dicséreteit besöpörve – a Filmtörvény rendelkezéseinek mielőbbi érvényesítését szorgalmazta. Így fordulhatott elő, hogy miközben az egész honi filmipar – vagy 300 cég – a frissen felállított Nemzeti Filmiroda regisztrációs akadályversenyével volt elfoglalva, az MMK azzal borzolta a kedélyeket, hogy magára nézve nem mindenben tartotta kötelezőnek a Filmtörvény előírásait.
|
A „második számú közellenség” különleges pozícióját a filmszakmán belül a producerek vívták ki maguknak. Anélkül, hogy erről igazán tehettek volna. A produceri szakma jóhiszeműsége elleni érvként persze joggal merül fel a Sorstalanság esete, amikor is a produkció egésze került veszélybe a Koltai Lajos rendező és Barbalics Péter producer között kialakult bizalmatlanság miatt.
Jellemző azonban, hogy előbb mindenki Barbalics fejét követelte az általa beígért, de nem realizált külföldi támogatás elmaradása miatt. Néhány hónappal később – a napokban – aztán módosították az áfa-törvényt, minek nyomán a magánbefektetőknek a filmtámogatások után nem kell 25 százalékos áfát fizetni, s kiderült, hogy erre volt szükség a Sorstalanság elmaradt pénzeinek beérkezéséhez.
A dokumentumfilmeseknek nincs esélyük?
Végül egy harmadik lövészárok húzódik hagyományosan a hatalom által úgymond mindig támogatott játékfilmesek és a periférián tengődő dokumentumfilmesek között. Jól prognosztizálható, hogy a magánbefektetőket vonzó, kihirdetés előtt álló filmtámogatási adókedvezmény csak tovább mélyíti ezt az ellentétet.
Annál is inkább, mert a 100 forint filmtámogatásra 116 forint adó visszatérítést ígérő ösztönző rendszer csak a filmköltségvetések 20 százaléka erejéig működik. Miután a konstrukciónak van bizonyos ügyviteli költsége, ugyanis csak a Nemzeti Filmiroda által leigazoltan elkészült alkotásokra jár a kedvezmény, ma úgy becsülhető, hogy a legalább 50 millió forintos összköltségvetésű filmek esetén érdemes a bankok, nagyobb cégeknek beszállni, hogy pénzükhöz jussanak. Ebből következően elsősorban a játékfilmesek indulnak eséllyel ebben a versenyben.
Akik nagyban játszanak
Mialatt a honi filmipar efféle sekélyes vitákkal tölti az időt, vannak, akik nagyban játszanak. Nemrégiben bombaként robbant a hír, amit maga Hiller István kulturális miniszter jelentett be Cannes-ban, hogy Andrew G. Vajna producer és Demján Sándor nagyvállalkozó teljesen üzleti alapon a világ legnagyobb műtermével rendelkező filmstúdiót készül felépíteni Etyeken.
Tegyük hozzá, az üzleti alapot nagyban támogatja, hogy a már említett adókedvezmények nemcsak filmgyártásra, hanem filmipari beruházásra is igénybe vehetők. Talán az sem véletlen, hogy a világ egyik legnagyobb filmes magazinja, a Screen International szerint a térségi filmes bérmunkáltatásban piacvezető csehek féltik a nehezen kivívott pozíciójukat.
