A Harmonia Caelestis és a Javított kiadás szerzője rangos közönség, mintegy 700 díszvendég, köztük Horst Köhler német államfő jelenlétében azt mondta, hogy az irodalmat nem díjak miatt művelik.
Az irodalom nem a tolerancia, hanem a szenvedély és a szeretet birodalmába tartozik. Szeretettel azonban nem lehet társadalmat alkotni, ahhoz nem elég megbízható. Az irodalom nem a béke követe, ha egyáltalán valamié, akkor a szabadságé. A szabadság azonban egyszer békét, máskor háborút akar.
Esterházy Péter összehasonlítást tett a német és a kelet-európai, köztük a magyar múltfeldolgozás között is, egyebek között megállapítván: általános reflex, hogy a kelet-európaiak állandóan az áldozat szerepében láttatják magukat. A német nemzeti emlékezet lényegesen tágasabb, nem tér ki a saját felelősség elől, de nem nevezheti meg mások felelősségét, mert ha ezt megkísérli “hisztérikus bizalmatlanságot” vált ki.
Az író szerint a németekkel szembeni gyűlölet Európa fundamentuma a háború utáni időkben, európai szokás a saját bűntetteket a német bűntettekkel elfedni. “A német önsajnálat differenciáltabb, mint a magyar, több munka fekszik benne, s ez megtiltja például, hogy nacionalista, vagy rasszista nyelvezetet használjon” – fejtegette Esterházy Péter, aki beszédében röviden felemelte szavát a vajdasági magyarokat ért atrocitások ellen is.
Michael Naumann, egykori kulturális miniszter, a Die Zeit című hetilap társkiadója, Esterházy méltatója azt emelte ki, hogy a díjazott munkásságának fő témája: az idő és a történelem. Esterházy mindent tud, csak hazudni nem. “Esterházyt olvasni annyit jelent, mint behatolni regénybelsőkben elhelyezett lehallgatóberendezések rendszerébe, ahol minden szó, minden mondat lehallgatja a másikat, hogy a legközelebbi alkalommal viccel cáfoljon” – fogalmazott Naumann.
A Harmonia Caelestis folytatására, a Javított kiadásra utalva Naumann kiemelte Esterházy bátorságát. Az író hallgathatott is volna arról, hogy kiderült: a Harmonia Caelestisben magasztalt apa titkosügynök volt, de ily módon a kettős gondolkodás mentalitásának adózott volna, mely mentalitás rejteget egy második valóságot is, s rögtön eltussolja azt.
“Vagy a lemondás tragikus gesztusaként vissza is vonhatta volna könyvét, de ez lett volna a kommunista Magyarországnak az írás szabadsága fölött aratott utolsó, talán legnagyobb győzelme” – mondta Naumann, s tisztelettel adózott Esterházy fordítóinak, lektorainak, kiadóinak is, akik “műveit a magyar nyelv luxusnegyedéből korunk világirodalmába” vezették át.
Dieter Schorrmann, a Béke-díj főkurátora arra hívta fel a figyelmet, hogy Esterházy az Európai Unió keleti bővítésének évében részesült a 15 ezer euróval járó díjban. Petra Roth, Frankfurt főpolgármestere páratlan európai nyelvművésznek és gondolkodónak nevezte Esterházy Pétert. A német könyves szakma csúcsszerve, a Börsenverein des Deutschen Buchhandels 1950 adományozza a legtekintélyesebb, külföldinek is adható német irodalmi-társadalmi kitüntetést.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
