Hazánkban, a többi kelet-közép-európai országhoz hasonlóan, különösen nagy népszerűségnek örvendenek a klasszikus formájú, lépcsőshátú modellek. Az elsősorban családosok által favorizált karosszéria az ötajtós variánsnál lényegesen nagyobb csomagtérrel rendelkezik, ráadásul sokkal elegánsabb is.
A Renault mérnökei a harmonikus külső kialakítására különös gondot fordítottak, így a Mégane limuzin hátsó traktusa remekül illeszkedik a már megszokott Renault-s formákhoz. A kecses vonalak egy hatalmas, 520 literes csomagtartót rejtenek, ami bőségesen elegendő egy négytagú család minden holmijának. Sajnos azonban hiába hatalmas a raktér, a nyílás igen szerényre sikerült, így a dobozok, bútorok szállítása leginkább az utastérben lehetséges.
Pazar belső
Szerencsére itt is bőséges a hely, hiszen a kombihoz hasonlóan a négyajtós verzió is 6 centiméterrel megnövelt tengelytávú padlólemezre épül. Emiatt a hátsó utasok lábtere lényegesen nagyobb, és így a hosszabb távú utazás sem fárasztó. A helykínálat elöl is bőséges, az utastér kellően széles, az ülések franciásan puha tömésűek. Az ideális vezetési pozíció megtalálása gyerekjáték, a kormány nemcsak magasságban, de tengelyirányban is állítható. A gombok, karok, kapcsolók elhelyezése könnyen áttekinthető, egyedül talán a tempomat, illetve a sebességkorlátozó kapcsoló került kicsit szokatlan helyre.
A tesztautó Privilege felszereltségén túl is rengeteg extrát tartalmazott: a bőrülések és a panorámatető miatt az autó enteriőrje leginkább egy prémium kategóriás beltérre emlékeztet. A műszerfal gyakorlatilag megegyezik a Mégane II sorozat többi darabjával, a letisztult design közepes minőségű kicsit kopogós műanyagokból építkezik, de az összeszerelés minőségét, és az illesztéseket nem érheti panasz. A rakodórekeszek tekintetében, talán még mindig a Mégane a kategóriaelső, a kesztyűtartó hatalmas, és mellette számtalan apró rejtekhely, rekesz, zseb található az utasok keze ügyében.
Legjobb motor
|
Tempós haladáshoz érdemes 2200 fölött tartani a fordulatszámot, ami nem okoz különösebb nehézséget, mivel a hatsebességes váltó fokozatkiosztása remek, hatodikban 130-nál csupán 2000-et, de 160-nál is csak 2800-at forog. Emiatt a fogyasztás is nagyon kedvezően alakul, városban kifejezetten sportos autózásnál 9 liter körül fogyaszt, országúton kőkemény nyúzás mellett sem eszik 7-nél többet. A jó hangszigetelés, rezgéscsillapítás miatt csak nagyon kevés zaj szűrődik be az utastérbe, a szélzaj is csak 150 km/órás sebesség körül kezd megjelenni. 
Kényelemre hangolva
A Limousine futóműve a korábbi Renault modellekhez képest kicsit keményebbre hangolt, ám még mindig franciásan lágy. A kocsi könnyedén kivasalja a kisebb útegyenetlenségeket, és még az igazán nagy kátyúknál sem jön zavarba.
A lágy futómű ellenére kifejezetten nehéz kihozni a Méganet a sodrából, határhelyzetben is könnyedén uralható, mivel kanyarban inkább az orrát kezdi tolni, de az ilyen igazán sportos stílus nem illik a limuzinhoz. Pedig a motorban rengeteg tartalék van, de a váltón már érződik, hogy nem a gyors váltásokra van kihegyezve. Ha mégis száguldani van kedvünk a menetstabilizáló elektronika (ESP) segít úton tartani az autót, ha ez mégsem sikerülne akkor pedig egy sor biztonsági berendezés nyújt védelmet.
Értékelés
|
Az 1,9 dCi motor kedvező fogyasztása és remek menetteljesítménye miatt kétségtelenül a legjobb erőforrás a kínálatból. Ezzel a motorral 4,88 millió az indulóár, de csúcsfelszereltség esetén akár 5,7 millióba is kerülhet. Ezért a pénzért viszont szinte mindent megkapunk, a xenon lámpától kezdve a tempomaton át egészen a bőrkárpitig.
