Mikor Berend Richárd, a Muliprogress Rt. vezérigazgatója cége egyik gyógyhatású termékét külföldön akarta bevezetni, Erst-Kurt Mayertól, a Ciba-Geigy akkori ausztriai vezetőjétől kért segítséget. Megtehette, hiszen a jótékonysági célra szerveződött Rotary Clubból már jól ismerték egymást. Mayer azután össze is hozta őt egy másik Rotary-taggal, aki a gyógyszerforgalmazásban dolgozott, és segített az ügylet beindításában. “Ha nem lenne a Rotary Club, sose ismertem volna meg Mayer urat, Horváth Ádámot vagy Bálint Gyuri bácsit” – mondja Berend, aki feltétlenül megbízik a rotaristákban: cége bankszámláját is azért vitte annak idején a HVB Bankhoz, mert azt egy klubtárs, Ottrubay István vezette.
“Ha egy klubtárssal kötök szerződést, akkor nem kell mindent azonnal írásba foglalni, elég egy kézfogás is. Biztos vagyok benne, hogy az illető nem fog átverni” – állítja Pázmányi György, a Szervó könyvelőiroda vezetője, aki viszont a Lions Klubban visel vezető tisztséget.
Nemzetközi háló
A két társaság közt sok a hasonlóság. Mindkét klubot az Egyesült Államokban alapították a múlt század elején, s azóta az egész világot behálózták. Alaptevékenységük a jótékonykodás – gyerekek, hátrányos helyzetűek megsegítése -, s a résztvevők ehhez nemcsak a tagdíjjal, de saját szervezőmunkájukkal is hozzájárulnak. A 20-30 fős helyi klubok fölött kerületek, régiók, majd kormányzóságok állnak. A lionsosok havonta, a rotarisok hetente ülnek össze, s időnként bálokat, rendezvényeket szerveznek, amelyek bevételét jótékony célra fordítják. A résztvevők jellemzően középkorúak vagy nyugdíjas korúak, felső-középosztálybeli foglalkozással: orvosok, jogászok, közgazdászok, vállalkozók. “A tagok nyüzsgő típusú emberek, akik szeretnek szervezkedni, társadalmi életet élni, és törődni másokkal” – ad jellemzést Rák György, a Lions budapesti régióelnöke (“civilben” az ELTE gazdasági főigazgatója).
Jótékonyan
Hasonló a két közösség abban is, hogy bekerülni csak aktív klubtagok ajánlásával lehet, ha az érdeklődő már több hónapig látogatta a rendezvényeket. Mindkét társaságnak jelvénye van, amelyet a tagok viselnek, s erről bárhol felismerik egymást. Erősek a klubok nemzetközi kapcsolatai: ha valaki külföldön jár, megkeresheti a helyi csoportot, ahol szívesen fogadják. Egy hazánkban tartózkodó ausztráliai magyar Rotary-tag például besétált a budapesti klub egyik ülésére, ahol éppen azon tanácskoztak a résztvevők, hogy Braille-írógépeket és szkennelőket ajándékoznak a Vakok Intézetének. Az illető visszatért Ausztráliába, majd egy év múlva jelentkezett: 10 ezer ausztrál dollárt gyűjtött össze saját körzetében, amelyből 11 vakírógépet vásárolt és küldött el a magyar csoportnak.
A kapcsolati hálókról szóló teljes összeállítást a Figyelő 2003/52 számában olvashatja el, a FigyelőNet részleteket közöl.
