Az elmúlt napokban Budapestre látogatott a volt bolgár cár, a balkáni ország jelenlegi miniszterelnöke, Szimeon Szakszkoburggotszki, más néven II. Szimeon. Elkísérte őt útjára helyettese, Nyikolaj Vaszilev, aki miniszterelnök-helyettesi posztja mellett a bolgár kormány közlekedési miniszteri posztját is betölti.
Aktív volt Magyarországon is
Vaszilev hallgatói korában diákbizottsági tag volt a budapesti közgazdaságtudományi egyetem egyik kollégiumában, és már akkor érdeklődött a poltiikai élet iránt. Mint említette, ismerősei között akadtak olyanok, akik később miniszterek lettek a magyar kormányokban. Akkor még el sem tudta volna képzelni, hogy később ő is hasonló posztot fog betölteni Bulgáriában.
A hamarosan 33. életévét betöltő Vaszilev hétfőn folyékony magyarsággal tartott előadást korábbi tanulmányai színhelyén, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen. Az egykori bolgár diák, aki kilenc éve nem beszélt nyelvünkön, negyvenperces expozéja közben kétszer akadt meg – ami magyar politikusokhoz képest is páratlan teljesítménynek minősíthető…
De nézzük, hol és hogyan is kezdődött a Kelet-Európában páratlannak minősíthető karrier! A kilencvenes évek elején érkezett Budapestre egy bolgár diák, aki Várnából vágott neki az útnak, amelyet jó felvételi pontszámának köszönhetett. Akkor még nem tudta, hogy kap-e majd ösztöndíjat a magyarországi tanulmányaihoz, ezért mindössze ötszáz forinttal a zsebében azonnal munkát keresett Pesten. Közben járt a nemzetközi előkészítő intézetbe, és magyarul tanult. Minthogy a külkereskedelmi szakirány vonzotta, nyelvtudása volt már, és így angolul kezdett tanítani Magyarországon, hogy némi pénzt szerezzen.
Csakhamar elterjedt a híre, és így lassanként tolmácsolással kezdett foglalkozni, ezt négy nyelven tette Magyarországon. A nyolchónapos magyartanulás után végre beiratkozhatott a közgazdaságtudományi egyetemre, ahol az első évben máris megnyerte a mikroökonómiai versenyt. Másodévesen így már oktathatott is az alsóbb évfolyamban (erre korábban sem a külföldi, sem pedig az első évet befejező diákok esetében nem volt példa), sőt több más budapesti felsőoktatási intézményben is előadott mikroökonómiát. Vaszilev büszkén említette, hogy a „Közgázon” huszonhét csoport közül az ő általa tanított társulatnak lett a legjobb eredménye átlagosan a központi zárthelyi dolgozatok kiértékelése után.
Sikertényezők Vaszilev szerint
Vaszilev szerint a sikeres karrierhez három tényező szükséges: a nyelvtudás, a nemzetközi tapasztalatok és az információ-technológia megfelelő ismerete. Mindezeket a képességeket szerinte minél fiatalabban kell megszereznie a diákoknak.
1993-ban aztán a közgázos állásexpón nem véletlenül válogathatott a nyugati cégek ajánlatai közül: kimagasló tanulmányi, oktatói eredményei és nyelvtudása igen kapóssá tették a világvállalatok szemében. Végül a Coopers & Lybrand nemzetközi tanácsadó céget választotta, amely később a PriceWaterhouseCoopers konglomerátumba olvadt be. 
A közgazdaságtudományi egyetemen – ahol Vaszilev saját bevallása szerint legszebb éveit töltötte – három év alatt befejezte tanulmányait, és csakhamar angol nyelvterületekre vándorolt tovább. Amerikában két felsőoktatási intézményben is tanult, bachelor és master fokozatokat szerezve. Az utóbbit a neves Brandeis Universitytől kapta, amelyet a budapesti közgázhoz hasonlóan azóta fel is keresett, és ott is tartott előadást immár bolgár miniszterelnök-helyettesként.
Karriertényezők
De ne ugorjunk időben előre: Vaszilev hangsúlyozza, hogy karrierjében nemcsak tanulmányi eredményei, illetve információtechnológiai tudása játszott szerepet, hanem az, hogy végül hat nyelven tanult meg folyékonyan. Amerikában ugyanis úgy választott egyetemet, hogy tudta: az ottani oktatási intézménynek vannak japán cserediák-programjai. Így került el a tokiói egyetemre, ahol a legjobb képzést kapta, és japánul is megtanult. Ezzel párhuzamosan szakmai karrierje is tovább alakult: egy azóta a svájci UBS-be beolvasztott elemző és tanácsadócégnél tőkepiaci elemző, majd a francia Lazard csoport szakértője lett.
A világ legnevesebb pénzügyi cégeinél töltött évek után, 2001 tavaszán meglepő felkérést kapott: II. Szimeon bolgár ex-cár felkérte, hogy legyen gazdasági csapatának szervezője. Vaszilev elfogadta a megbízást, és csakhamar kiderült: a cár megnyerte a bolgár választásokat, Vaszilev pedig parlamenti képviselő lett. Aztán 2001. július 24-én megalakult az új bolgár kormány, amelyben a miniszterelnök-helyettesi és gazdasági miniszteri posztokat kapta az akkor 31 éves pénzügyi szakértő. Ezzel Vaszilev minden idők legfiatalabbjaként tölthette be ezeket a tisztségeket.
Innentől kezdve már ismert a bolgár politikussá avanzsált Vaszilev pályája: Bulgária makroszinten kiváló gazdasági eredményeket produkált, a munkanélküliséget húszról 12-13 százalékosra csökkentették, a gazdasági növekedést 4-5 százalék körül stabilizálták, a költségvetési hiányt a GDP 0,7 százalékára szorították le, a valutát pedig ugyan már a korábbi kormányok idején stabilizálták, de a mostani kabinet is sikeresen őrzi a leva értékét, amelyet törvény garantál. Immár hat éve a bolgár valutatanács szavatolja az euróhoz képest változatlan árfolyamot, s az inflációt is egy százalék alatt tudták tartani, sőt, néha defláció mutatkozik a gazdaságban.
EU- és NATO-csatlakozás
Vaszilev elmondta azt is, hogy Bulgária 25 fejezetet zárt le az EU-csatlakozási tárgyalásokon. Szerinte a csatlakozni akarók közül, a most felveendő tíz országon kívül a bolgárok haladtak a leggyorsabban, ám most meg kell várniuk azt, hogy egy „Magyarország és Bulgária között fekvő ország” utolérje őket. Romániára utalva Vaszilev hangsúlyozta, hogy az EU nem szeretné egyenként felvenni a később csatlakozó országokat, ezért kell a bolgároknak várniuk. A miniszterelnök-helyettes hangsúlyozta Bulgária NATO-csatlakozásának fontosságát is, és azt is, hogy nehéz döntéseket kellett meghozniuk, amikor Amerika mellé álltak az iraki konfliktus idején az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjaként.
Ugyanakkor Vaszilev budapesti beszédében az eredmények felsorolása mellett hibáikat sem titkolta: mint elmondta, a lakosság nagy része nem érti, miért van szükség a pénzügyi megszorító intézkedésekre. És mindez az ő szempontjukból be is látható: a nyugdíjasok havi 57 euróból kell, hogy megéljenek, a minimálbér 60 euró körül van, az átlagfizetés is alig haladja meg a száz eurót egy hónapban. A lakosság nagy része tehát nem érzékeli még a makrogazdasági előnyöket, a külföldi befektetések pedig az elhúzódó jugoszláv válság, illetve a korábbi évek rossz bolgár makrogazdasági politikája miatt nem érkeztek kellő ütemben.
Vaszilev beismerte, hogy a privatizáció terén is lemaradásban vannak, noha szerinte bármi áron, minél gyorsabban magánosítani kell az állami cégeket, különben tönkremennek, lemaradnak. A privatizációk jó példájaként említette ugyanakkor, hogy a magyar OTP nemrégiben megvásárolhatta a bolgár DSK bankot, amely az ottani országos takarékpénztár, és Vaszilev szerint hasonló szerepet tölt be, mint Magyarországon az OTP.
Tárcacsere
Vaszilev a hibák és nehézségek sorolásakor megemlítette, hogy Kelet-Európában Magyarországon, Lengyelországban, Macedóniában és Bulgáriában sem fordult még elő, hogy egy kormány képes legyen újraválasztatni magát. A bolgár miniszterelnök-helyettes elképzelhetőnek tartotta, hogy nekik sem sikerül a most következő választáson megismételniük a 2001-es sikereket, de mint hangsúlyozta, folytatják a megkezdett utat, a gazdasági reformokat.
Igaz, ehhez hozzá kell tennünk, hogy Vaszilev pozíciója változott idén nyáron: a fontos gazdasági tárcát át kellett adnia minisztertársának, Lidija Sulevának, és ő a kevésbé stratégiai jelentőségű közlekedési minisztériummal volt kénytelen beérni, miközben megtarthatta kormányfő-helyettesi pozícióját.
