Szolgáltatás és a szektor szerepének változása
Mind a csatlakozó országokban, mind az EU-tagállamokban már jó ideje a szolgáltatások jelentik a gazdaság legfontosabb szektorát. A szolgáltatások hozzájárulása a bruttó hozzáadott értékhez 1995 és 2001 között a leendő és a jelenlegi tagállamokban egyaránt növekedett; egyedül a dánoknál nem változott a részaránya. A növekedés az Egyesült Királyságban és Luxemburgban volt a legintenzívebb. A szolgáltatások részaránya a bruttó hozzáadott értékből Luxemburgban a legnagyobb, meghaladja a 80 százalékot, az íreknél pedig a legalacsonyabb, nem éri el az 55 százalékot. Az EU-ban jellemző, átlagosan 70 százalék körüli arányt csak a lett és máltai szolgáltatási szektor részesedése éri el, míg a cseheké az EU-minimum közelében van.
Ipar…
Az ipar, építőipar a második legjelentősebb gazdasági szektor. 1995 és 2001 között a bruttó hozzáadott értéken belül az ipar aránya Dánia és Magyarország kivételével mindenhol csökkent. Ugyanakkor az építőipar egyre nagyobb arányú hozzáadott értéket termel Spanyolországban, Finnországban, Portugáliában és Görögországban, ahol a részesedés növekedése meghaladta az 1 százalékpontot, illetve a csatlakozó országok között a letteknél, ahol megközelítette azt. Az ipar kimagasló arányban járul hozzá a bruttó hozzáadott értékhez Írországban (42 százalék); részesedése a többi EU-tagországban nem haladja meg a 32 százalékot. A legcsekélyebb arányú a hozzájárulása Luxemburgban (17,3 százalék); itt már 1995-ben is a legalacsonyabb volt, azóta pedig majdnem 4 százalékponttal csökkent. A csatlakozó országokban a cseh és szlovén ipar hozzájárulása a legmagasabb (39,5, illetve 36 százalék), a ciprusi a legalacsonyabb (20 százalék). A magyar a litván, lengyel és szlovák részesedéssel egyezik meg, 31 százalék.
Mezőgazdaság…
A mezőgazdaság részaránya a bruttó hozzáadott értékben 1995-ről 2001-ig az uniós és a csatlakozó országokban is csökkent. Az EU-tagállamokban a csökkenés Görögországban, Írországban volt a legjelentősebb: a görög arány 9,9 százalékról 7 százalékra, az ír 7,5 százalékról 3,5 százalékra esett. Németországban annyira alacsony volt a mezőgazdaság hozzájárulása a bruttó hozzáadott értékhez, hogy a csökkenés gyakorlatilag elhanyagolható (1,3 százalékról 1,2 százalék). A mezőgazdasági támogatások jelentős részét a francia termelők kapják, de a mezőgazdaság szerepe ott is csökkenőben van, már nem éri el a 3 százalékot. 1995-ben a görögöknél, íreknél, portugáloknál, spanyoloknál és a finneknél volt meglehetősen magas a mezőgazdaság részesedése, Luxemburgé és Németországé pedig a legkisebb. 2001-ben már az Egyesült Királyság és Svédország is azok közé tartozott, ahol a mezőgazdaság részaránya nem éri el a 2 százalékot. A csatlakozó országok közül Máltán és Szlovéniábana legkisebb (3 százalék körüli), a balti országokban a legnagyobb (57 százalék) a mezőgazdaság jelentősége a nemzetgazdaságban.
A GDP felhasználásának szerkezete és változása
A GDP felhasználásának szerkezete megmutatja, a megtermelt javak mekkora részét fogyasztja el, illetve halmozza fel egy társadalom. A végső fogyasztási kiadások az EU-ban átlagosan a GDP 79 százalékát teszik ki. Ezt a brit (86 százalék), a görög (83,7 százalék) és a portugál (81,6 százalék) arány haladja meg jelentősebben, míg az ír (59,9 százalék) és a luxemburgi (61,3 százalék) ráta jóval alatta marad. A csatlakozó országok közül Ciprus, Litvánia, Málta, Lettország és Lengyelország meghaladja a 80 százalékos arányt, míg a legalacsonyabb cseh arány (74,2 százalék) az EU-átlagot sem éri el, a magyar pedig megegyezik azzal (78,2 százalék).
A háztartások végső fogyasztási kiadásai az EU-ban általában az összes fogyasztásnak közel háromnegyedét, a GDP-nek pedig 58 százalékát képviselik. A tagállamok közül a görög (67,1 százalék) és a brit (63,4 százalék) ráta jóval magasabb ennél, Luxemburgé (41,4 százalék) és Írországé (44,8 százalék) pedig kifejezetten alacsonyabb. A tagjelöltek között is vannak jelentős eltérések: Cipruson, Lengyelországban, Lettországban és Litvániában költekezőbbek, Csehországban, Magyarországon és Szlovéniában takarékosabbak voltak a háztartások 2002-ben.
A bruttó állóeszköz-felhalmozás aránya a legtöbb csatlakozó országban és az EU-tagállamokban is nőtt 1995 óta. A csatlakozók között Csehország, Litvánia és Málta a kivétel, a tagállamok közt Németország és Ausztria. A GDP 16-25 százalékát fordították beruházásokra az EU-ban, az arány a briteknél és a svédeknél a legalacsonyabb, Portugáliában, Spanyolországban a legmagasabb. A csatlakozó országok körében szélesebb a skála, 19 és 30 százalék közé esnek az arányok; Magyarország a középmezőnybe tartozik 22,3 százalékkal. A legmagasabb a felhalmozás aránya a Szlovákiában, a legalacsonyabb pedig Cipruson. 1995-ben még a lettek voltak a sereghajtók e tekintetben, ám náluk, illetve Szlovákiában rendkívül dinamikusan nőtt ez az arány.
Külkereskedelmi egyenlegek
Az áruk és szolgáltatások kivitelének és behozatalának különbsége, a külkereskedelmi egyenleg 11 tagállamban volt pozitív 2002-ben; a leendő tagállamok közül viszont csak kettőben (Litvánia, Szlovénia). 1995-ben még Lengyelország és Szlovákia, valamint Magyarország is pozitív egyenleggel zárta az évet. A legnagyobb a pozitívum a GDP-hez viszonyítva Luxemburgban (18,2 százalék) és Írországban (17,9 százalék). A legnagyobb negatívumot Görögország (-6,3 százalék) és Portugália (-7,5 százalék) halmozta fel. A csatlakozó országok közt Lettország (-10,6 százalék) és Észtország (-9,4 százalék) a negatív rekorder, Magyarország helyzete nem volt kirívóan rossz, a mi negatívumunk a GDP –2,2 százaléka volt 2002-ben.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
