Bécsi orvosok a világon elsőként sikeres nyelvtranszplantációt hajtottak végre – jelentette az osztrák hírügynökség. A 14 órás beavatkozást múlt szombaton, egy 42 éves férfin végezték el a Bécsi Általános Kórházban.
Az ízlelés biológiája
Az ízérzésben szerepet játszó elsődleges receptorok nem idegsejtek, hanem módosult hámsejtek. A nyelven, lágyszájpadon és a garat felső részén mintegy 10 ezer ízlelőbimbó található, bennük egyenként 20-50 érzékelő sejttel. Az ízlelőbimbók az úgynevezett papillák (kis kiemelkedések a nyelven) köré csoportosulnak. Az érzékelő sejteknek saját nyúlványuk nincs, körülöttük idegvégződések találhatók.
A nyelv első részén az édes, oldalán a sós és savanyú, hátsó részén a keserű ízre érzékeny sejtek találhatók. Ahhoz, hogy egy vegyület sós ízérzést keltsen, a nyálban feloldódva ionizált állapotba kell kerüljön. A savanyú érzés a hidrogénionok jelenlététől függ.
Az ízérzés ingerületét a nyelv elülső kétharmadáról az arcideg, hátsó egyharmadáról és a garatból a nyelv-garat ideg közvetíti. A pálya centrális része nem minden részletében ismert. Az ízérzés-ingerületek eljutnak a homloklebenybe, a hipotalamuszba és az amigdalába is.
Az ízeket azonban feltehetően nem érzi majd a beteg, vagy csak nagyon korlátozottan. A bécsi orvoscsoport egyébként évente 10-15 nyelvrekonstrukciót hajt végre, ez azonban eddig nem transzplantációt, hanem részleges vagy teljes pótlást jelentett.
Nyelvátültetést korábban csak állatokon hajtottak végre. A művelet legkényesebb pontja, hogy jelentős a fertőzés, valamint az új szerv immunrendszer általi kilökésének veszélye, mivel a száj nem steril környezet az elfogyasztott étel és ital miatt. Ezért a beteget két hétig intenzív megfigyelés alatt tartják, és a kilökődés megakadályozása végett élete hátralévő részében gyógyszereket kell szednie.
Eddig a hagyományos eljárás az volt, hogy a nyelv részleges vagy teljes rekonstrukciójához a vékonybélből vagy a patkóbélből vettek szöveteket. A vékonybél szövetei puhaságuk és nyálkatermelő képességük miatt alkalmasak a szájba történő beültetésre. Ily módon azonban a nyelvizmot nem pótolják, és a beültetett szövetekkel sem tudnak egy normál méretű nyelvet rekonstruálni, így a szájüregben extra hely keletkezik. A kisebb nyelv egyértelmű hátrányt jelent az artikulációban és a táplálkozásban.
Az orvosok szerint a megfelelő méret csupán egy donor által felajánlott nyelvvel érhető el. Ilyen esetben az orvoscsoport reményei szerint arra is van esély, hogy részben vagy akár teljes egészében helyreállítják a nyelv ideghálózatát, azaz teljes funkcionalitását is.
