A nyolcvanas évek második felében az Economist által bevezetett Big Mac index abból a feltevésből indul ki, hogy a világ különböző pontjain közel azonos recept szerint összeállított McDonald’s szendvics eladási ára összehasonlíthatóvá teszi a különböző országok árszínvonalát és a nemzeti valuták értékét. A brit gazdaságpolitikai hetilap legújabb rangsorát ismét Svájc vezeti.
Irány Kína!
Míg egy átlagos amerikai városban kapható Big Mac ára 2,71 dollár, addig egy ugyanolyan termékért Svájcban már 4,52 dollárnyi helyi fizetőeszközt számolnak fel a helvét McDonald’s étteremben. Ez persze nem csupán azt jelenti, hogy Zürichben több mint másfélszer annyi pénzre van szükségünk egy kiadós ebédhez, mint mondjuk Texasban, de utal arra is, hogy – e szemlélet szerint – a svájci valuta jelenleg közel hetven százalékkal túlértékelt. A lista sereghajtója idén Kína, mely a hamburgerár-versenyben pontosan húsz centet ver a tavalyi utolsó, Argentína áraira.
Kínában már 1,20 dollárért beszerezhető egy emeletes szendvics, így a jüan hamburgerben mért értéke 56 százalékkal meghaladja a kínai fizetőeszköz dollárban mért értékét.
Különös a helyzet Ausztráliában, hiszen a leggazdagabb államok közé tartozó kontinensnyi országban jóval olcsóbban lehet hozzájutni a Big Mac szendvicshez, mint mondjuk Chilében vagy Venezuelában, de még Indonéziából is csupán sóvárogva gondolhatnak az olcsó ausztrál szendvicsre. A fejlődő országok valutáinak nagy része egyébként jócskán alulértékelt a dollárhoz képest, kivételt csupán Dél-Korea jelent, ahol a gyorséttermek árai alig maradnak el az amerikai testvérek tarifáitól.
Versenyben a nagyvárosok
Az életminőség alapján előkelő helyen áll Budapest a világ nagyvárosainak rangsorában. Erről tanúskodik a Mercer Human Resorcee Consulting felmérése, mely szigorú és mindenre kiterjedő szempontrendszer alapján hasonlította össze a világ 215 nagyvárosát. Idén is Zurich áll a dobogó élén megelőzve a tavaly óta két helyet előrelépő Genovát, Vancouvert és Bécset. Az első harminc helyezett között 17 európai város található, a közép-európai nagyvárosok – köztük Budapest is – jellemzően a lista első harmadának végére kerültek a 70. és a 90. hely közé. A készítők figyelembe vették az adott város politikai berendezkedését, szociális intézményeinek működését, a gazdasági feltételeket, az egészségügyi és oktatási rendszert, a környezetvédelmet, a jogbiztonságot és a fogyasztóvédelmet is.
Az euróövezetben pontosan annyiba kerül egy átlagos Big Mac, mint az Egyesült Államokban, ám mivel az április 22-i valutaárfolyam 1,10 dollárra taksál egy eurót, a kontinensen valójában az euró tíz százalékos túlértékeltsége miatt többet kell fizetni ugyanannyi hamburgerért, mintha egy tengeren túli gyorsétteremben kívánjuk csillapítani étvágyunkat.
Még ennél is rosszabb a helyzet az unióhoz már csatlakozott, ám a közös európai valutát mindeddig elutasító három ország esetében: érdemes még az amerikai reptéren bevásárolniuk emeletes szendvicsekből azoknak, akik az Egyesült Államokból utaznak Nagy-Britanniába, Svédországba vagy Dániába, mert később jóval borsosabb árat kell fizetniük a hazai ízekért.
Innen olcsó, onnan drága
Hosszú évek után fordult meg a trend a hazai gyorséttermek árképzésében. Dollárra átszámítva 1995 óta folyamatosan nőtt a Big Mac ára, ám a tavalyai 2,21 dolláros tarifához képest a felmérés szerint idén 490 forintért, azaz az április 22-ei valutaárfolyamon átszámítva 2,14 dollárért lehet emeletes szendvicset kapnunk.
Az unióba tartó kelet-európai országok között azonban továbbra is drágának számítunk, hiszen Lengyelországban és Csehországban is két dollár alatt van a Big Mac. Ám ha soknak tartjuk a közel ötszáz forintos szendvicsárat, érdemes egy pillantást vetni a török gyorséttermek étlapjára. Ott ugyanis a helyi valutából 3 millió hétszázezret kérnek el egy szendvicsért.
